Fontos három pontot hozott el a Juventus Rómából, ennek köszönhetően ismételten a tabella élére állt a Bianconeri, így Sarri együttese a téli bajnok Olaszországban. A győzelemnek felhőtlenül nem örülhetünk, ugyanis a csapat tehetséges védője, Merih Demiral súlyos sérülést szenvedett, és ebben a szezonban már nem léphet pályára. Ugyanez igaz Nicolò Zaniolóra is, akit a Juventinók nagyobb része szinte saját játékosának tekint, ugyanis az olasz futball egyik legfényesebb csillagáról van szó, akinek a szíve nem mellesleg fekete-fehér, akár nekünk. 

Korán megszerezte a vezetést az olasz rekordbajnok, és meg is duplázta azt. Ismételten a komoly letámadást tudom kiemelni, ami nem volt annyira intenzív, mint a Cagliari ellen, ugyanis ezúttal leginkább három játékos játszott komoly szerepet a presszingben, a két csatár és a trequartista. A csatárok közül az egyik középen próbálta zavarni az ellenfelet (először Dybala, később Higuaín), míg a jobb oldalon Ronaldo helyezkedett, míg a túloldalon pedig Ramsey, a második félidőben pedig Cuadrado, a felállás leginkább 4-3-2-1-re hasonlított. A Juve vezetés tudatában szinte csak és kizárólag kontratámadásokkal próbálkozott, nem csak azért, mert ez egy remek megoldás a Farkasok ellen, hanem mert a Juventus nem tudta jól kihozni a labdát. A fővárosiak tanári módon presszingeltek, szinte mindegyik védőre jutott egy Giallorossi-mezes, így nem csak Pjanićot vették ki a játékból, hanem az egész labdakihozatalt mattolták, amennyire lehet. Ha ez nem lett volna elég, a Roma elképesztően magasan tartotta a védelmét, így még jobban be lehetett szorítani a Juventust. Egészen annyira elöl helyezkedett Fonseca együttese, hogy a játékszer a meccs 39%-ban az olasz rekordbajnok kapuja előtt volt, 42%-ban pedig a középpályán.

Érdekes dolog, de a vendégek úgy álltak vissza, hogy Sarri ezt nem adta parancsba. Ez sajnos nem először történik meg, ugyanis Allegri is többször panaszkodott arra, hogy a játékosok önakaratukból nem támadnak a vezetés tudatában, hanem csak a biztos megoldásokat választják. Azonban kik lehetnek a ludasok ezen ügyben?

Először is a védelem vezérére mutathatunk ujjal, azaz Leonardo Bonuccira. Sarri megjegyezte, hogy a védelem túlságosan hátul helyezkedett, ennek a felelőse pedig elsősorban a jelenlegi kapitány.

A következő, aki miatt a Juve nem tudja kihozni a labdát, az Juan Cuadrado. Mikor hozzá kerül a labda, akkor túlságosan körülményes, rengeteg labdát ad el, rendre rossz döntést hoz.

A soron következő futballista neve nem fog meglepetést okozni, ugyanis a csapat irányítója, Miralem Pjanić az, aki leginkább felelős a visszaállásért. Ő diktálja a tempót, ő a csapat játékának a fazonszabásza, és legtöbbször nem láthatunk tőle mást, mint hátrapasszt, mikor lenne lehetősége előre is továbbítani a játékszert.

A névsorba még belekerülhetne Sami Khedira és Blaise Matuidi is, akik szintén a biztonságos játékra összpontosítanak, de előbbi most nem játszott, míg utóbbi remekül teljesített.

Egy meglepő nevet fogok most előhúzni a kalapból, aki képes megakadályozni azt, hogy a Juve tovább növelje előnyét, ő pedig Paulo Dybala. A Cagliari és a Roma elleni összecsapáson is 2-0-ás előnyben nagyon könnyelműen játszott. Hétfőn félpályáról megpróbált gólt lőni, de a szögletzászlóra volt igazából veszélyes, míg a Roma ellen nem szaladt a labdáért, miközben az beérhető lett volna, vagy így legalább Chris Smalling szabálytalankodott volna utolsó emberként, de legalább egy bedobást el tudott volna érni legrosszabb esetben, csak egy kicsit kellett volna megerőltetnie magát. Következő példa, mikor elé pattant a labda a saját térfelén, mikor üresen volt, mellette két társa, egyértelmű kontralehetőség volt, ő pedig fogta magát és a lehető legmesszebbre elrúgta.

Ez sok kis dolognak tűnik, de mikor a csapat fele szinte valami olyasmit tesz, amivel egy labdakihozatalt akadályoz, akkor láthatjuk, hogy mi lesz belőle. Ha már a hibásakat kiemeltem, akkor szeretném megemlíteni Adrien Rabiot-t, Cristiano Ronaldót és Gonzalo Higuaínt, akik több gólos vezetésnél is gólt akartak szerezni, és nem is álltak attól messze. 

Visszatérve a meccsre, a Roma nagyon próbálkozott, de eléggé távol volt a gólszerzéstől, ugyanis távoli lövésekkel és beadásokkal próbálkozott a fővárosi együttes, de nem igazán járt sikerrel, míg mikor a Juve Pau López kapuja elé került, akkor rendre büntetett, vagy legalább ziccerig eljutott. Ez volt a hatalmas hátulütője a magasan tartott védekezésnek, mert így a Zebrák könnyen átjutottak Manciniéken. 

Egy pár sort most szentelnék Sarrinak is, aki jól változtatott a meccs közben, mikor a jól megszokott 4-3-1-2-ről átváltott 4-3-3-ra, ami védekezésben 4-4-2 volt. Így együttese szélességben le tudta fedni a pályát, a jobb oldalra kikerülő Pellegrini egy védekezésben jobb Danilóval kellett, hogy farkasszemet nézzen, míg Cuadrado és Matuidi, mint két jól védekező játékos, megoldotta a másodvonal szélének a védekezését. Ezt a hadrendet egyébként is sokkal jobban ismerik a játékosok, így otthonosabban is mozogtak benne.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Komoly bravúrt ugyan nem kellett bemutatnia, de mindig résen kellett lennie. Négyszer hárított, kétszer tisztázott. 78% pontossággal tudott passzolni, nyolc próbálkozásból mindössze három hosszú passza volt pontos.
• Cuadrado: Sajnos egyre jobban kezd elbizonytalanítani, és a legnagyobb probléma, hogy nagyobb és egyben támadóbb szellemű együttesek ellen vall kudarcot. Ezúttal is rengeteg labdát eladott és meggondolatlanul szabálytalankodott. Nevéhez fűződik három tisztázás, két szerelés, négy megnyert párharc, egy pontos hosszú átadás, és 11.7 lefutott kilométer.
• Demiral: Fergetegesen játszott tizenkilenc percig, amíg meg nem történt az a borzasztó sérülés. Szerzett egy gólt, egyszer szerelt.
• Bonucci: Nem vagyok megelégedve a teljesítményével, mert a labdavesztésekben ő is az élen járt. Négyszer tisztázott, megnyert két párharcot, lefutott 10.8 kilométert és volt hét hosszú átadása.
• Alex Sandro: Rá nem lehetett panasz, ugyanis a bal szélen a védekezést szinte tökéletesen megoldotta, miközben a Roma támadásainak 44 százaléka azon az oldalon történt. Feljegyezhet három tisztázást, egy blokkolást, egy közbeavatkozást, négy szerelést, kilenc megnyert párharcot, négy hosszú passzt, egy cselt, és  11.7 lefutott kilométert.
• Rabiot: Ezt várjuk tőle, folyamatosan fejlődik. A középpálya egyik, ha nem a legjobbja volt, ha így képes teljesíteni minden mérkőzésen, akkor panaszunk nem lehet rá. Kiosztott egy kulcspasszt, tisztázott a kapu előtt, mind a két hosszú passza pontos volt, megcsinált két cselt, megnyert öt párharcot, egyszer tisztázott, kétszer blokkolt, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, 89% pontossággal passzolt és lefutott 11.9 kilométert. Ha a jobb oldalon ilyenre képes, akkor kíváncsian várhatjuk, hogy ilyen formában mit tud mutatni az eredeti helyén.
• Pjanić: Nagyon rosszul játszott, sajnos mikor komoly letámadást alkalmaz az ellenfél, akkor nem igazán tud jól játszani, és még a kapu előtt is adott el labdát. Sem védekezésben, sem pedig támadásban nem tudott igazán hasznos lenni ezen az összecsapáson. Volt három hosszú passza, egy csele, két tisztázása, egy blokkolása, egy közbeavatkozása, egy megnyert párharca, 93% pontossággal passzolt és lefutott 12.4 kilométert.
• Matuidi: Hosszú idő után ismét remekül játszott, bárcsak mindig ilyen teljesítményre lenne képes, nem könnyű megmondani, hogy ő, vagy honfitársa volt jobb a középpályán. Hibátlanul passzolt (ez hatalmas szó egy ilyen meccsen), kiosztott két kulcspasszt, egy hosszú passza és egy beadása is volt, mind a három csele sikeres volt, megnyert hét párharcot, egyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, és lefutott 12.4 kilométert.
• Ramsey: A Cagliari ellen valami kis fejlődést mutatott, a Roma ellen pedig megint nagyon gyengén teljesített, sem a passzok, sem a lövések nem úgy sikerülnek általában, ahogy azt ő szeretné. Mindössze 78% pontossággal passzolt, megcsinált egy cselt, volt egy hosszú passza, megnyert négy párharcot, egyszer tisztázott, lefutott 9.5 kilométert.
• Dybala: Az első játékrészben fergeteges produkcióval rukkolt elő, ugyan nem írtak a neve mellé asszisztot, pedig úgy tűnt, mintha az a nagyszerű beívelésébe nem ért volna bele egy Roma-játékos sem, és az a labdaszerzés, és a kiharcolt tizenegyes is tanítani való volt. Megcsinált három cselt, megnyerte mind a hat párharcát, volt két hosszú átadása, kétszer szerelt és lefutott 8.6 kilométert.
• Ronaldo: A büntetőt magabiztosan értékesítette, és emellett  még kétszer is tüzelt a kapura, mindkettő helyzet szinte ziccernek számított. Megcsinált egy cselt, volt egy hosszú átadása, megnyert három párharcot, kétszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott és lefutott 10.7 kilométert.

• de Ligt: Csereként pályára lépve klasszis teljesítményt nyújtott, és nagyban hozzájárult a győzelemhez. Nyolcszor tisztázott, kétszer blokkolt, egyszer szerelt, megnyert két párharcot, két hosszú átadást is feljegyezhet, és 90% pontossággal passzolt.
• Higuaín: Ismét remekül szállt be, sajnos szabályos gólt nem tudott szerezni, pedig kétszer is volt rá lehetősége.
• Danilo: Ő sem számított rossz cserének, viszont ismét látható volt, hogy taktikailag nem elég képzett, sokszor eléggé bután kilépett az ellenfélre, és a helye üresen maradt, ha valamelyik középpályás nem foglalta el addig a helyét, és volt egy rossz helyen labdavesztése is.

Bírói döntések:

• Dybala büntetője: Nagyon rutinosan csinálta a dél-amerikai, jókor esett el, de természetesen Veretout szabálytalan volt, de nem kellett komolyan gyötörni a kis argentint, hogy elessen. Jó döntés született.
• A Roma tizenegyese: Ha létezik nehezen megítélhető büntető, akkor ez az, mikor a józan ész szembemegy a szabályokkal. A labda érintkezett Sandro nemi szervével, aztán a játékszer a kezére pattant, ha nem így lett volna, akkor az kiment volna a vonalon túlra. Igaz, hogy a keze nem volt leszorítva (akit azon a bizonyos helyen találnak el labdával, az tudja, hogy ilyenkor az ember nem feltétlen azon spekulál, hogy hol van a keze), de az új szabályok szerint, ha a testről pattan a kézre, akkor nem büntető. Az kétségtelen, hogy nem szándékos volt, ez nem volt büntető. 

Meccs embere: Matthijs de Ligt