Ami késik, nem múlik, tartja a mondás. Mondhatni, hogy ért már ez a vereség a Juventusnak, de mindig sikerült elkerülni. A veretlenség megszakadt, így már nincs legyőzetlen együttes Európában, ha a legjobb öt bajnokság együtteseit vesszük figyelembe. A végeredmény kicsit becsapós véleményem szerint, mert nem volt ekkora különbség a két együttes között, de a Lazio győzelme megérdemelt volt. Vajon mik a fő okai a vereségnek?

Az első félidőt látva meg sem fordulhatott a fejünkbe, hogy üres kézzel tér majd haza az Öreg Hölgy. Szép megmozdulásokat láthattunk, tudatos akciókat, ziccerekig jutott el a Juventus, míg a hazaiak csak a félidő végén tudtak csak igazán komoly veszélyt jelenteni a Zebrákra. A jobb oldalon Bentancur vezetésével jó kis támadásokat vezetett a vendég gárda, de természetesen nem lehet elvitatni Cuadrado és Dybala hasznosságát sem azon a szélen, de a kulcs az uruguayi játéka volt. Ez hiányzott nagyon, hogy a középpályások érdemben segítsék a támadásokat, ebben Rodri rengeteget fejlődött, és bizony sokat köszönhetünk neki, hogy a játék képe javult, voltak valamire való támadások. Ezt az állítást nagyban alátámasztja az, hogy a helyére érkező Emre Cannal sokkal rosszabb lett a Juve, mind támadásban, mind védekezésben. A német szokás szerint mindent erővel próbált megoldani, össze-vissza rohangált, taktikailag rendkívül képzetlen és vakmerő volt.

A második játékrész elején még a torinóiak úgy-ahogy, de még támadásban és védekezésben is helyt tudtak állni, de Rodrigo Bentancur kiesése és Emre Can becserélése volt az első csapás a Juventus számára. Az offenzívák nem működtek, de még így is volt esély arra, hogy növelje előnyét a Bianconeri, mikor Acerbi nem tudta átvenni a labdát, amit Strakoshától kapott, Dybala megszerezte a játékszert, és ahelyett, hogy az üresen álló Ronaldónak lepasszolta volna, önző módon kapura lőtte, és nem sikerült betalálni. Ekkor még úgy állhattunk a dolgokhoz, hogy nem baj, lesz még lehetősége az olasz rekordbajnoknak. Ám, ez nem így lett, ugyanis ez volt a Juventus számára az utolsó komoly lehetőség gólszerzésre. Ez volt a második olyan szituáció, ami hozzájárult a vereséghez.

Van egy harmadik eset, a legkomolyabb, ami a legnagyobb hatással volt a Bianconerire, ez pedig Cuadrado kiállítása. Nem elég, hogy emberhátrányba került a torinói egyesület, hanem ezzel Sarri elvesztett egy olyan embert, aki komoly hatással volt a támadásokra, ráadásul még le is kellett cserélnie még egy támadó szellemű embert Bernardeschi személyében. Az olasz lecserélése nem csak amiatt volt komoly érvágás, mert egyel kevesebb támadó volt elöl, hanem a védekezés sem teljesen úgy működött, ahogy a mester elképzelte. Federico a Lazio támadásépítésénél Lucas Leivát próbálta hatástalanítani, ekkor a felállás 4-3-1-2 volt, majd mikor a rómaiak elég közel kerültek a Juve kapujához, a hadrend 4-4-2 lett, Bernardeschi visszalépett  Pjanić mellé. A talján kiválásával Dybalára hárult az a feladat, hogy a brazil szűrőt zavarja, így a felállás is átalakult 4-3-1-1-re. Konkrétan az első félidőben kulcsembereknek számító játékosok eltűntek, Cuadrado pirosat kapott, Bentancur lesérült, Dybala pedig rosszul játszott. Mikor a Juve hátrányba került, azt láthattuk, hogy Sarri teljesen meg van lőve.

Érdemben cserélni nem bírt, egyetlen egy támadó szellemű futballista állt rendelkezésére. Amit nagyon rossz volt látni az utolsó percekben, hogy a Juventus játékosai tanácstalanul passzolgatnak, vagy épp egy helyben állnak. A Lazio határozottan, fegyelmezetten beállt védekezni, és a torinóiak pedig akkor jutottak csak előrébb, mikor az ellenfél felrúgott egy zebramezest. Az égvilágon semmi elképzelést nem láthattunk az utolsó percekben.

A Sasok nem okoztak meglepetést, kontrákra építettek, amiben nagyon jók, ezt ezen a találkozón is bebizonyították, a második két gól is egy ellentámadásból született. Ezúttal nem igazán tudnék hibásokat megnevezni, akik lelkén száradna bármely gól is. Az elsőnél Luiz Felipe kapott egy nagyon jó labdát, aki remekül robbant be. Előbb Matuidi emberének számított, majd a francia értelemszerűen nem követte, mert befutott Bonucci mögé, aki meg rosszul mérte fel a labda ívét, így nem tudott tisztázni. A második találatnál szimplán ügyesebb és gyorsabb volt Sergej, mint az őrzője, de Ligt. A harmadik találatot meg végképp nincs kire fogni. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Ő tényleg megint megtett mindent, amit tudott, a tizenegyest is kivédte, sőt még az ismétlést is. Érdekes volt, hogy a második félidőben már sokkal többször ki kellett mozdulnia a kapuból, míg az első játékrészben szinte el sem mozdult a vonalról. Hat alkalommal hárított, egyszer kiütötte a játékszert, kétszer tisztázott és volt öt hosszú átadása is.
• Cuadrado: Érezni lehetett az egész meccsen azt, hogy nagyon bizonytalan, a tizenhatoson belül indokolatlanul simogatta Immobile hátát, a piros lap kiharcolásával pedig tényleg nagy butaságot csinált. Egy gyors játékosról beszélünk, Lazzarri kiszorított helyzetbe lehetett volna hozni, ehelyett gondolkodás nélkül becsúszott neki. A kolumbiaiban mindig benne van a hiba, eléggé bizonytalan, de ennek ellenére is hasznos játékos, és sokkal jobb, mint a másik két alternatívája. Most sem lett volna rossz, mert megnyert nyolc párharcot, kétszer cselezett, 92% pontossággal passzolt és még háromszor szerelt is, de ezzel a szerelési próbálkozással nagyot rontott.
• Bonucci: Ezen az összecsapáson ő is kudarcot vallott, nagyon kiütött mindkét nagy hiányossága, a rossz helyezkedése és a lassúsága. Megnyert két párharcot, kétszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt és még volt tíz hosszú átadása is. Múltkor megdicsértem a viselkedése miatt, most viszont fekete pontot érdemel, mert eléggé csúnyán összeveszett Cuadradóval, nem először. 
• de Ligt: Ő sem volt most jó, de Bonuccitól jobb volt, viszont az ő esetében is most jött ki nagyon, hogy nem gyorsléptű. Két alkalommal blokkolt, egyszer szerelt, megnyert öt párharcot, 93% pontossággal passzolt, 11 hosszú átadása volt pontos.
• Alex Sandro: Véleményem szerint ő nem volt különösebben rossz, de nem is sorolnám a meccs legjobbjai közé. Feljegyezhet két tisztázást, egy blokkolást, három közbeavatkozást, két szerelést, nyolc megnyert párharcot, két sikeres cselt és hat hosszú passzt.
• Bentancur: Óriásit játszott, védekezésben és támadásban is extrát nyújtott, nagy veszteség érte a Juventust, hogy lesérült, de remélhetőleg hamar visszatér, mert nem súlyos a sérülése. Kiosztott egy asszisztot, két kulcspasszt, megnyert öt párharcot, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, kétszer szerelt, háromszor cselezett. 
• Pjanić: Igaz, hogy nagyon komoly őrzést kapott, mert Correa és Immobile nagyon szorosan fogta, szinte se jobbra, se balra nem tudott fordulni, de akkor is ettől sokkal jobb játékkal kellene, hogy előrukkoljon. Annyira rossz formában van, hogy a szögleteket sem tudja jól elvégezni, de ez igaz Dybalára és Bernardeschire is. Ezen az összecsapáson öt alkalommal jutott sarokrúgáshoz a Bianconeri, egyetlen egy beadás sem talált embert. Visszatérve az együttes registájára, kiosztott egy kulcspasszt, két hosszú passza volt pontos, egyszer cselezett, megnyert négy párharcot, kétszer szerelt, egyszer tisztázott.
• Matuidi: Azt nem lehet tőle elvitatni, hogy rengeteget futott, de most rosszul játszott, nem volt komoly haszna. Nevéhez fűződik két hosszú átadás, négy megnyert párharc, két tisztázás, egy közbeavatkozás, egy szerelés.
• Bernardeschi: Javuló tendenciát mutat, de még van hova fejlődni. Ahogy beérte Emre Can passzát, és ahogy odapasszolta CR-nek, az mesteri volt. Kiosztott egy kulcspasszt, 92% pontossággal passzolt, megnyert három párharcot, egyszer tisztázott, egyszer szerelt, egyszer cselezett.
• Dybala: Az első félidőben voltak szép megmozdulásai, mégis azt kell mondjam, hogy kifejezetten unszimpatikus volt az, amit tőle láttam. Nagyon önző és beképzelt volt, úgy tűnik nagyon rossz hatással van rá az a gól, amit az Atlétinek lőtt. Háromszor tüzelt a kapura, de ezen felül a szögleteket is mindig rá akarta csavarni a kapura, ám mégis a legsúlyosabb hibája az volt, hogy annál a bizonyos helyzetnél nem passzolt Ronaldónak. Nem tudom, hogy milyen módon, de vissza kell húzni a földre, mert ennek így nem lesz jó vége, túlságosan kezd már hasonlítani Luis Albertóra, azonban a spanyol ezen a meccsen az egyik legjobb volt, az argentin meg az egyik legrosszabb. Volt három sikeres csele és öt megnyert párharca. 
• Ronaldo: Ez a teljesítmény már kezdett hasonlítani valamire, csak így tovább! Szerzett egy gólt, kétszer veszélyeztetett a kapura, kétszer cselezett, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert három párharcot, egyszer blokkolt.

• Emre Can: Ahogy fentebb is megemlítettem, nagyon rosszul játszott, mostanra teljesen érthető lett, hogy Sarri miért is nem számít a németre. Ugyan, az angol bajnokságban megengedett ez a fajta fegyelmezetlen játék, de az olasz bajnokságban más stílusú középpályások tudnak érvényesülni. Feljegyezhet öt megnyert párharcot, egy szerelést, két sikeres cselt. Egy tényleg gyönyörű megmozdulása volt, mikor Federicót szöktette.
• Danilo: Nem sokat tett hozzá a csapat teljesítményéhez és még jól fel is idegesített, mikor 2-1-nél az ellenfél tizenhatosánál bal lábbal kilőtte a stadionból a labdát. Egyszer tisztázott és megnyert egy párharcot, ennyit tud felmutatni.
• Higuaín: Nem lehet értékelni, mert mindössze ötször ért a labdához.

Játékvezetői tevékenykedés: Tudjuk jól, hogy a Lazio játékosait kemény fából faragták, nagyon szeretnek rugdosódni, az ellenfelet nem igazán féltik, az időhúzásban remekek, összességében nem egy sportszerű együttes. Nekik kedvezett Fabbri, a sípmester is, aki eléggé amatőr módon vezette a meccset. Leginkább az volt zavaró, mikor a meccs végén a szabálytalanságok után a hazaiak folyamatos elrúgták a labdát, ezt pedig a bíró hagyta, ahogy a kemény és egyben alattomos belépőket is.

• Cuadrado piros lapja: Jó döntést hozott a játékvezető, tényleg pirosat érdemelt Juan, aki utolsó emberként becsúszott Lazzarri elé, azonban a labdát nem találta el.
• Matuidi elleni súlyos szabálytalanság: Luiz Felipének azonnali piros lap járt volna, mikor lendületből, nyújtott lábbal, és nem mellesleg szándékkal telibe találta a francia lábát, akinek szerencsére komolyabb baja nem esett. Az esetet vissza sem nézték, a játékvezető pedig érthetetlen módon szabályosnak találta ezt a megmozdulást.
• A büntető: A kapus szándékosan megakadályozta Correa továbbhaladását, szerencsénk volt, hogy csak sárgával díjazta a megmozdulást a játékvezető. 

Összességében a vereséghez hozzájárult Bentancur sérülése, Dybala ziccerének kihagyása, Cuadrado kiállítása és egy picit a játékvezetői döntések is. Arra rámutatott ez a meccs, hogy a legnagyobb probléma tényleg ott van, ahol sokan gondoltuk, hogy a középpálya nem tesz eleget hozzá a támadásokhoz. Bízom benne, hogy ez a vereség csak józanító pofonként fog hatni a Juventusra, nem pedig egy rossz széria kezdete.

A Juventus legjobbja : Wojciech Szczęsny