Az Atléti sem tudta megszakítani a Juventus veretlenségi szériáját, így már biztosan elsőként jut tovább csoportjából a Bianconeri, míg a spanyolok továbbjutása már kérdésessé vált. Történelmi menetelésnek lehetünk szemtanúi, ugyanis egyetlen edző regnálása alatt sem produkált ilyen jó szezonkezdetet a Juventus, mint idén Sarrival. Összesen 18 meccsen 48 pontot gyűjtött össze a torinói alakulat, minden sorozatot figyelembe véve. Végre megállni látszik az a tendencia, hogy a Juve egyre mélyebb gödörbe kerül, ugyanis a keddi összecsapáson láthattunk olyan dolgokat, amik biztatóak voltak.

Az első játékrészben az Öreg Hölgy kezébe vette a gyeplőt, és irányította a mérkőzést. Sokkal többet birtokolta a labdát a Juve, nagyjából háromszor annyiszor is passzoltak a bianconero-játékosok. Az ellenfelet azonban nem sikerült beszorítani, és nem is nagyon jutottak el az olaszok komoly helyzetekig. Sokat számított, hogy Pjanić nem kapott egy őrzőt sem a nyakába, így sokkal többet, és könnyebben tudott passzolni, a labdakihozatalok konkrétan gond nélkül mentek, mert a spanyolok nem alkalmaztak komoly letámadást. Az ellenfél leginkább behúzódott a saját térfelére, várva a megfelelő pillanatra, hogy gyors támadásba kezdjenek.

A labda megtartása jól ment, viszont a kreativitást egyedül Dybala próbálta belecsempészni a játékba, a két irányító játékos, Mira és Ramsey nem igazán nyújtottak jó teljesítményt. Konkrétan Bentancur többet hozzá tudott tenni a támadásokhoz, és nem csak az átadásokat figyelembe véve, hanem rengeteget sprintelt és cselezett. Szokásosan a jobb oldalon történtek az offenzívák, ezért is emeltem ki az argentint és az uruguayit, de érdekes módon a harmadik dél-amerikai, Danilo nem igazán csatlakozott a támadásokhoz, sokkal inkább a megtáltosodott De Scigliótól láthattunk beadásokat (igaz, mind pontatlan volt), és szép bemozgásokat, sprinteket. Ronaldo mindig szeretett volna közel lenni a tűzhöz, többet volt a jobb szélen, mint a balon, de szegény csak kotnyeleskedni bírt, érdemben sok mindent nem tudott hozzátenni a játékhoz.

A második félidőben már teljesen más volt a játék képe, az a bődületes Dybala-gól teljesen átváltoztatta a meccset. A Juventusnak már kevésbé volt fontos a labda birtoklása, a madridiak megpróbálták kezükbe venni az irányítást, folyamatosan az offenzívák vezetésén törték a fejüket, leginkább De Sciglio szélén,  de mindössze egyetlen kaput eltaláló lövést jegyezhetnek a második játékrészben. Egy dolog nem változott, az pedig az Atléti játékosok elképesztően unszimpatikus gyalulása. Nem számított nekik a labda, folyamatosan az embert ráncigálták, ütötték, ha pedig az ellenfél már földön volt, a taposás kötelező érvényűnek számított. Sérülés esetén, ha a Bianconeri szándékosan kirúgta a labdát, akkor azt semmiképp nem adták vissza a Juventusnak, legalább Hermoso arcán lehetett látni, hogy elbizonytalanodott, hogy most visszaadja a játékszert fair módon, vagy tartsa meg, de Simeone mester világossá tette számára, hogy mit is kell tennie. 

A cserék teljesen helytállóak voltak. Bernardeschi jól szállt be, míg Higuaín és Khedira becserélése is indokolt volt. Bentancur több mint tíz kilométert lefutott, a hétvégén is játszott, megérdemelte a cserét, ugyan nem biztos, hogy Khedira a legideálisabb váltótárs egy ilyen meccsen, de mást nem tudott volna becserélni Sarri mester. Normál esetben nem Dybalának kellett volna elhagynia a pályát, hanem Ronaldónak, de a múltkori eset után nem éreztem volna jó döntésnek.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Ezúttal nem védéseivel, hanem passzaival volt csapata hasznára, harminckét átadást eszközölt, 88% pontossággal, összesen ötször továbbította hosszan a játékszert. Ezen felül két alkalommal kellett hárítania, egyszer pedig tisztáznia.
• Danilo: Most tetszett a stabil játéka, még annak ellenére is, hogy a támadásokat nem segítette. Egyetlen párharcot sem veszített el (5 darabot nyert meg összesen), négyszer közbeavatkozott, kétszer tisztázott, 91% pontossággal továbbította a labdát. Örülnék, ha sűrűbben látnék tőle ilyesfajta játékot.
• Bonucci: Jó teljesítményt nyújtott, kifejezetten jó passzpontossággal (93%), ami tőle nem megszokott. 106 átadása volt, úgyhogy még nagyobb dicsőség ez a mutató, bár az is igaz, hogy mindössze három hosszú passza volt pontos a kilenc próbálkozásból. Ezek mellett háromszor tisztázott, egyszer szerelt, és megnyert öt párharcot.
• De Ligt: Ismételten klasszis játékoshoz méltó teljesítménnyel rukkolt elő, kegyelmet nem ismerve csúszott-mászott a labdákért, úgy tűnik nagyon jó formában van, ha így folytatja, akkor tudja helyettesíteni Chiellinit, ami nagyon nagy szó. Nevéhez fűződik négy tisztázás, négy blokkolás, egy közbeavatkozás, két szerelés, hat megnyert párharc.
• De Sciglio: Ő sem okozott csalódást, védekezésben nagyszerű volt, támadásban pedig próbálkozott. Volt három csele, két hosszú passza, nyolc megnyert párharca, két szerelése, hét tisztázása. Passzok terén volt gyenge, mindössze 73% pontossággal továbbította a játékszert.
• Bentancur: Az Atalanta ellen attól tartottam, hogy vége lett a jó formájának, miközben úgy néz ki, hogy annyi történt, hogy bal oldalon nem képes jó teljesítményre. Az Atléti ellen szokásosan remekelt, ám nem csupán védekezésben, hanem támadásban is megállta a helyét. Feljegyezhet egy kulcspasszt, egy sikeres beadást, két hosszú passzt, nyolc megnyert párharcot, egy közbeavatkozást, két szerelést.
• Pjanić: Még mindig nem kecmergett ki a gödörből, nem játszott jól, pedig most tényleg lehetett volna lehetősége nagyot alkotni. Őrizetlenül, az ellenfél kapujától nem messze szervezhette a játékot, de mindhiába, az átadásain és a lövésein is meglátszott, hogy nincs formában. Kereken százszor ért a labdához, hetvenkétszer passzolt, 92% pontossággal. Egy beadása és két hosszú átadása volt pontos, megnyert két párharcot, kétszer tisztázott, háromszor közbeavatkozott.
• Matuidi: Nem sok jót tudok róla mondani, képes volt még arra is, hogy az előtte álló labdát ne tudja eltalálni. Megnyert hat párharcot, kétszer tisztázott, kétszer szerelt, egyszer cselezett, kiosztott egy hosszú passzt.
• Ramsey: Nem volt annyira rossz, mint a hétvégén, de csak egy hajszálnyival volt hasznosabb a spanyolok ellen, ami még mindig nagyon kevés . Volt egy kulcspassza, egy hosszú passza, két megnyert párharca, egy tisztázása.
• Dybala: Azon a hihetetlen találatán pontosan láthatjuk, hogy milyen formában is van. Háromszor veszélyeztetett az ellenfél kapujára, megcsinált egy cselt, kiosztott két kulcspasszt, megnyert négy párharcot. 
• Ronaldo: A mezőnyből csak az új hajráfjával tudott kitűnni, és a szögletzászlóra volt veszélyes, nem Oblak kapujára. Azt hittem, hogy a válogatottból visszatérve, az állítólagos sérüléséből felépülve már jobb lesz, de úgy tűnik meccsről meccsre rosszabb a Juventus mezében. Már csak egy lövése volt, az sem találta el a kaput, kétszer cselezett, kiosztott két kulcspasszt, megnyert öt párharcot, kétszer tisztázott, egyszer szerelt, egyszer közbeavatkozott.

• Bernardeschi: Jól szállt be, még a kapufát is megzörgette. Látszódott, hogy mikor van területe, akkor képes szép dolgokra, nem felejtett el focizni. Megnyert egy párharcot, egyszer tisztázott, hatszor passzolt.
• Higuaín: Olyan sokat nem lehet róla mondani tizennégy perc védekező foci után, egyszer passzolt, megnyert egy párharcot, egyszer cselezett.
• Khedira: Róla sem igazán lehet olyan sok mindent elmondani, mindössze négyszer ért a labdához.

Meccs embere: Paulo Dybala