Miután összegeztük azokat a dolgokat, amiket az újdonsült sportigazgató jól csinált, most jöjjenek a hibák.

Erősödött a Juventus, pénzügyileg pozitív mercatót is zárt, jó üzleteket hozott tető alá, akkor miért is rossz a megítélése Paraticinek? A válasz egyszerű, a Juve keretében 27 játékos van, mind-mind magas fizetést tehet zsebre. Sarri is elmondta, hogy a keretet szűkíteni kell, legalább 5-6 játékost el kellett volna adni, ehelyett egyet sem sikerült elpasszolni.

Kérdem én, Spinazzolát és Cancelót sikerült akaratuk ellenére eladni, akkor a többi veteránt miért nem lehetett? Marottánál ilyen problémával nem igazán találkoztunk, Higuaínt nyugodt szívvel kölcsönadta az argentin akarata ellenére. Nyilván, nem szép dolog mikor valakire ráerőltetnek valamit, de ne feledjük, a futballisták a klub alkalmazottjai. Más együtteseknél is megtalálják a megfelelő módszert erre a problémára, a Juventusnál is szerintem elvárás, hogy ezt megoldják. Bármennyire is szimpatikus egy játékos, nem lehet tartani negyvenfős keretet, hatalmas feszültség alakulhat ki csapaton belül, kiváló példa Emre Can esete. Jelenleg van a gárdának négy darab portása, amelyek közül három megüti azt a szintet, hogy kezdő legyen, míg a középpályára van hét ember három posztra, mindannyian hatalmas fizetést kapnak. Rabiot és Ramsey 12.9 millió euróba kerül fejenként, Pjanić 12 millió euró, Emre Can 9.2 millió euró,  Khedira és Matuidi 7.4 millió euró, míg Bentancur nem régen hosszabbított, ezért adat nincs arról, hogy mennyi a bruttó fizetése, annyit tudni, hogy nettó 2.7 milliót keres euróban.

A következő probléma, hogy az olaszok száma folyamatosan csökken. A Juventusnak mindösszesen 8 darab olasz játékosa van. Ha csak a számokat nézzük, akkor még mondhatni aránylag jó ez a mennyiségű talján egy csapatban, figyelembe véve a jelenlegi olasz utánpótlás erősségét, egyébként is  a Juve a tizenharmadik legtöbb hazai játékossal rendelkező együttes egálban a Milannal és a Fiorentinával. Azonban érdemes megnézni a neveket is: Pinsoglio, Buffon, Perin, De Sciglio, Rugani, Chiellini, Bonucci, Bernardeschi. Ezek közül három kapus, miközben egyik sem kezdő portás, két védő nem alapember, míg Federico sem a kezdőcsapat kirobbanthatatlan tagja. A Juventus, amely arról volt mindig híres, hogy az  Azzurri  gerincét adta, rengeteget olasz klasszis fordult meg itt, egyre inkább nemzetközi játékosokkal teli egylet lesz. Idén nyáron két olaszt is eladott Paratici, akik megfelelő minőségű játékos voltak, mert egyébként a tizenegy távozó közül kilenc Olaszországban látta meg a napvilágot. Ráadásul normál esetben még a fentebb említett létszám még tovább csökkent volna, ugyanis Rugani és Perin is átadólistán szerepelt.  Vásárolni pedig kettőt sikerült, pedig a Juve kezében volt egy olyan tehetséges fiatal középpályás, mint Stefano Sensi, aki szerepkörét figyelembe véve még helyet is kaphatott volna a csapatban, ha sikerül lecsökkenteni a középpályások számát, őt is meg lehetett volna kevés pénzért szerezni. Az olasz utánpótlás kezd kievickélni az eddigi helyzetéből, az ifjúsági válogatottak is szép eredményeket érnek el,  úgy tűnik, hogy kezd helyreállni a világ rendje. A klubok nem könnyítik meg az olasz fiatalok dolgát, mert inkább alapoznak egy tapasztaltabb külföldire, mint egy hazai fiatalra. Az Atalantának van a legkevesebb olasza a keretben, és a többi európai kupákban érdekelt együttesnél is kevés a hazai futballista, a Laziónál hat, a Napolinál hét, a Románál tíz, míg az Internél tizenhárom talján van. 

A saját nevelésű játékosokkal is hadilábon áll a Juve, csak most nyáron eladott a klub három saját nevelésű futballistát, így Pinsoglión kívül más nem is maradt. A B csapat bevezetésével próbáltak a Zebrák javítani az utánpótlásképzésen, idővel kiderül, hogy sikeres volt-e ez a projekt. Egyébként annyira nem katasztrofális a helyzet, hogy csak a negyedik számú kapus legyen saját nevelésű, mert lehetne jobban is megbecsülni ezeket a futballistákat, de azt el kell ismerni, hogy a Bianconeri akadémiájáról egyedül Marchisio volt az az utóbbi időben, akiből nagyon komoly minőségű labdarúgó lett.

A következő hatalmas probléma, és talán ez a legnagyobb, hogy az Öreg Hölgy egyre inkább idősödik, minden értelemben. A  Juventusnak van a legkorosabb kerete a Serie A-ban, 28.8 év átlagéletkorral. Ez a mercato sem a fiatalításról szólt, a távozók átlagéletkora 24.6 év, míg az érkezőké 24.7 esztendő. Minél hamarabb gondoskodnia kell a vezetőségnek arról, hogy fiatalítsa a keretet, mert ezt egyszerűen tarthatatlan, ha egyszerre kiöregszik a gárda magja, akkor hatalmas bajba kerülhet a Juve, ezt pedig komolyan kell venni. Ha egyszerre kell fiatalítani, akkor az hatalmas lutri, hogy a csapat tudja-e tartani az eddig megszokott szintet. Folyamatosan kellett  volna ezért tennie a vezetőségnek, nem pedig halogatni. A túlzott Bajnokok Ligája-centrikusságra könnyen rá lehet fázni.

Visszasírjuk Marottát? Az mindenképp Beppe mellett szólt, hogy nagyon figyelt a pénzügyekre, arra, hogy olaszokat igazoljon a csapatba, voltak kiváló igazolásai kevés pénzért, akitől meg akart szabadulni a klub, azt el is adta, olyan játékosok kerülhettek csak az Öreg Hölgy berkeibe, akiknek a viselkedése is példás. Azonban a tanítványa képes nagyobb neveket is megszerezni, nem fél pénzt költeni, jobban figyel arra, hogy az edző milyen típusú játékosokra tart igényt, komolyabb bevételt szerez az eladott futballistákból. Mindenki döntse el maga, hogy kit tart jobb sportigazgatónak, én egyelőre annyit mondhatok, hogy többet vártam Fabiótól, csalódtam benne, de a szezon végén kapunk pontos választ arra, hogy milyenre is sikerült ez az átigazolási szezon.