Egy egészen elképesztő mérkőzésen vagyunk túl, a szezon legjobb Serie A meccsére is esélyes összecsapás volt a szombati, hihetetlen fordulatok, extra motiváltság és szép futball. Nem is tudom, mikor játszott a Juventus a Serie A-ban ilyen magas színvonalon, ugyan árnyat vet az egészre, hogy visszajött a meccsbe a Napoli és egy öngóllal tudott győzedelmeskedni a Bianconeri, de meglett a három pont, hibátlan eddig a Juve úgy, hogy még Sarri mester le sem ült a kispadra. Az igazat megvallva, én fordított szereposztást vártam, hogy a torinói gárda fog annyira visszafogottan játszani, ahogy azt a Napoli tette. Két különböző félidőt láthattunk, ezért a meccs elemzését is két részre bontom. Az első játékrészben minden úgy történt, ahogy azt Sarri elképzelte. Hiába volt statisztikailag kiegyenlített a mérkőzés, végig az történt, amit a Juventus akart.

Hatalmas tempót diktált a hazai együttes, folyamatosan ostrom alatt volt Meret kapuja, ziccerekig jutott el a torinói gárda, gyors kontrákat vezetve. Egy dologtól tartottam nagyon, ez pedig az, hogy hogyan játszik majd a Juve, ha kikapcsolják Pjanićot és Cristiano Ronaldót. Amitől féltem, bekövetkezett, Ancelotti hatástalanította a kulcsembereket. Ronaldo nyakában mindig volt legalább egy védő, a portugál folyamatosan változtatta a helyét, ahogy azt Allegri irányítása alatt is tette, a jobb oldalon is sűrűn megfordult, de csak pillanatokig birtokolhatta a játékszert, háttal a kapunak, mert jött egy nápolyi, aki azon volt, hogy elvegye tőle a labdát. Mindig azon az oldalon folyt a támadás, ahol a portugál nem volt ott, hogy lassítsa azt, és érdekes módon pont a bal oldalon láthattuk a legtöbb offenzívát, Matuidi vezérletével, esetleg, ha Douglas Costa átjutott a bal szélre. Ettől is tartottam, hogy Di Lorenzo és Manolas oldalán nem lesz vezetve támadás , de ezt is megoldotta a Mister. Ami még szintén az ötszörös aranylabdáshoz tartozik, attól is féltem, hogy gondot okozhat, hogy túlságosan is rá épül a Juve játéka, de Sarri erre is gondolt, kevésbé keresték a játékosok labdával, és bátran mertek lőni, ha helyzetbe kerültek, ez pont Higuaín játékán lehetett látni. Ha már fentebb meg lett említve a bosnyák karmester, az ő kikapcsolását is mesterien megoldották a nápolyiak. Akadt, hogy négyen is körbevették, teljesen ellehetetlenítették annak a lehetőségét, hogy labdát kaphasson, de a védők nem szeppentek meg, folyamatosan járatták a játékszert egyik oldaltól a másikig, és ha volt kinek, akkor előre passzolták. Ez azért is volt lehetséges, mert négy labdaügyes védővel játszott a Juve, azonban ha Danilo helyett De Sciglio maradt volna a pályán, előfordul, hogy korántsem megy olyan könnyen a labdakihozatal, mert az olasz nem igazán passzol jól, hajlamos a figyelmetlenségre. Egészen elképesztő, de komoly eladott labdája nem is volt a hazai gárdának, míg a Parma ellen hatalmas mennyiségben szórta el a Juve a játékszert.

Hogyan lehetséges, hogy az Öreg Hölgy ennyire sarokba tudta szorítani ellenfelét? Legjobb védekezés a támadás, gondolhatta Sarri mester, pontosítva, a letámadás a kulcs. Nem csak a Juve támadósora, hanem a középpályája is részt vett az ellenfél megzavarásában, élen Sami Khedirával, Gonzalo Higuaínnal, Cristiano Ronaldóval és Blaise Matuidivel. A német ésszel, míg a francia erővel oldotta meg feladatát. Khedira még letámadáskor is úgy helyezkedett, hogy a védők ne tudjanak nyugodtan passzolni, míg Matuidi folyamatosan futott, ezzel zavarva az ellenfelet. Míg támadásban 4-3-3-as hadrendet alkalmazta Sarri, addig védekezésben már 4-4-2-re állt át a Juve. Dicséretben részesül Douglas Costa is, aki komoly védőmunkát tett le az asztalra. Érdekes volt látni, hogy először De Sciglióval, később Danilóval folyamatosan embert váltottak a saját tizenhatosuk sarkán, meglepő módon Costa az ellenfél támadójával állt szemben egy bizonyos pontig, míg a jobbhátvéd a nápolyi védővel nézett farkasszemet. Az első játékrészben nem okozott komoly problémát a Napoli támadósora, csupán a tizenhatoson kívül próbálkoztak.

A második félidőben teljesen megváltozott a mérkőzés képe, ennek egy oka van, márpedig az, hogy elfáradt Sarri együttese, egyszerűen nem lehet fizikailag bírni azt a tempót, amit az első negyvenöt percben diktált a Juve, pláne úgy, hogy a kezdő több olyan futballistát is tartalmazott, aki harminc évnél idősebb. Így a 3-0-ás vezetés tudatában visszaállt az olasz rekordbajnok, mindenki így tett volna. A Partenopei hatalmas lélekjelenlétet tanúsítva felállt, és kihasználva azt, hogy a hazaiak területet hagytak neki, nekibátorodott és gólban bízva folyamatosan támadott. Matuidiék sem támadták le olyan komolyan az ellenfelet, Ancelotti pedig húzott egy komolyat, és behozta Hirving Lozanót, aki friss emberként bolondította a nem csak fizikálisan, de fejben is megfáradt védőket. Felmerül a kérdés, hogy a saját magához képest jól játszó Sami Khedira hiánya miatt omlott össze a Juve védekezése? Nem mondanám, a német nagyon elfáradt, ő nem bír ki kilencven percet, pláne nem ilyen tempóval és harcossággal. A helyére beállt Emre Can idegen testként futkározott ebben a szisztémában, ami természetesen hozzájárult ahhoz, hogy  a torinóiak középpályája nem úgy szűrt, ahogy kellene, de egy fáradt Khedirával sem ment volna sokkal többre a Juventus. Rabiot lett volna a tökéletes csere, de mindhiába, ha nem tud a jobb oldalon játszani, Matuidit pedig vétek lett volna lehozni a pályáról. Mind a három kapott gólban két személy van, aki testközelből nézhette a találatot, Alex Sandro és Matthijs de Ligt. De tényleg ők lennének a hibásak?

• Az első találat: Egy rögzített szituációból kapott gól, tudnivaló, hogy Sarri együttesei nem tudják jól levédekezni az ilyen helyzeteket, ezt most megtapasztalhattuk, de egyébként ez Allegrire is jellemző volt. Szóval, itt három ember jut egy darab dél-olaszra, és annyira zavarta egymást de Ligt, Bonucci és Sandro, hogy Manolas úgy fejelhetett, ahogy akart. Az biztos, a hollandnak kellett volna fognia a görögöt, de Leo embere nem futott a kapu elé, ezért az olasz elszaladt mellette, hogy majd hatástalanítja a beadást, de Manolas gyorsabban sprintelt, lehagyva de Ligtet és Bonuccit. Az olasz tökéletesen megzavarta holland társát, hogy ne bírjon közbeavatkozni, míg Sandro nemes egyszerűséggel lepattant ellenfeléről. Ki lenne a hibás? Azt mondanám, hogy az egykori római volt ügyesebb, mint a Juventus védői.
• A második találat: Könnyen rá lehetne vágni, hogy itt de Ligt hibázott, és kész, de ez nem feltétlen így történt. Először is Danilo fennragadt, az ő embere lódult meg, akire Bonucci mesterien vigyázott, Lozanót szépen fogta abban a pillanatban de Ligt. Azonban, ahogy halad az akció, jön fel Mertens, akire figyelnie kellett a hollandnak, mert a labdát vezető társ bármikor dönthetett volna úgy, hogy belga kollégájának adja át a lasztit, aki könnyen helyzetbe kerülne, mert az egykori Ajax-kapitány követte volna a mexikóit. De Ligt tudta, Sandrónak nincs embere, megpróbálta felvenni Lozanót, és nagyon kicsit tévedett, mert majdnem sikerült elpöckölnie a labdát. Jól cselekedett Sandro és de Ligt is, azonban mégsem sikerült levédekezni ezt a helyzetet. Itt sem olyan egyszerű megtalálni a bűnöst, mint azt gondoltuk. Danilo biztosan hibás, ezt leszögezhetjük, de utána ki volt a bűnös a holland csodagyerek és a brazil közül, nem egyszerű megmondani. Mindketten tudták mit kell tenniük, egyszerűen Alex Sandro nem volt annyira gyors és ügyes, hogy megelőzze ellenfelét a labda kirúgásánál.
• A harmadik gól: Az egész azért alakult ki, mert Matthijs elcsúszott, erről nyilván nem tehetett, majd Sandro megakadályozta azt, hogy tovább folytathassa a kontrát a Napoli-játékos. A visszajátszások alapján nemhogy sárga lap nem volt az eset, hanem a brazil hamarabb eltalálta a labdát, mint az ellenfelét, úgyhogy az is kérdéses, hogy egyáltalán szabálytalanság volt-e, én szerintem még szabályos szerelésnek számított, még ha picit durvának is tűnt. Nyilván, ezért nem nézik vissza a szituációt, de mivel szabálytalanságot követően született a gól, vissza kellett volna nézni az esetet. A lényeg, itt kétségtelenül de Ligt volt a hibás, nem tudott tisztázni.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny:  Amikor egy kapus három gólt kap, akkor olyan sok jót nem lehet elmondani róla, de szerintem minden tőle telhetőt megtett, bravúrt is mutatott be Allan lövésénél, négyszer hárított, egyszer kiütötte a labdát, tizennégy alkalommal passzolt, abból hét hosszú átadás volt.
• De Sciglio: Addig a 15 percig, amíg a pályán volt nagyon jól teljesített, egyszerre cselezett ki két embert, a csúcson hagyta abba, és mondhatni jól tette, mert a helyére érkező Danilo kiválóan játszott. Egyszer szerelt, majdnem az összes párharcát megnyerte (6/4), egy cselt csinált meg, viszont átadásokban gyatra volt (11 passz, 68%)
• Bonucci: Úgy játszott, ahogy egy kapitánytól elvárható, vezére tudott lenni a védelemnek, fontos szerepet vállalt a labdakihozatalokban. Nevéhez fűződik három tisztázás, két blokkolás, egy szerelés, egy megnyert párharc.
• De Ligt: A kapott gólokig hibátlanul játszott, de azért még meglátszott, hogy új fiú, sok idő kell mire teljesen beépül (jó példa erre, mikor összefutott Bonuccival, mert nem értették meg egymást). Öt alkalommal tisztázott, szinte mind a három párharcát megnyerte, 95% pontossággal passzolt, ami kimagasló számadat, hét hosszú indításából hat pontos volt. Nem kell félni, nagyon jó lesz, első tétmeccse volt Juve-mezben, nem is csoda, hogy nem úgy megy neki a játék, mint azt elvárható lenne. Türelemmel kell lennünk felé.
• Sandro: Sokat robotolt, jól játszott a hibája ellenére, motivált volt. Feljegyezhet három tisztázást, két közbeavatkozást, öt megnyert párharcot, egy cselt. Ehhez hasonló játékot várok el tőle!
• Khedira: Azt kell mondanom, hogy amióta a torinóiak játékosa, nem sok alkalommal teljesített ilyen jól. Végre lehetett rajta látni, hogy próbálkozik, még becsúszva is próbál szerelni (bár ez továbbra sem megy neki), de letámadásban nagyon hasznos volt, a passzsávokat ténylegesen zárta, hasznos volt annak ellenére, hogy a statisztikái nagyon gyengék (egy megnyert párharc, egy tisztázás, ezt tudta nyújtani védekezésben). Ugyan egy ziccert kihagyott, de volt egy gyönyörű lövése, ami kapufát talált. Nagyon látszik, hogy van esze ehhez a játékhoz és tud ő, ha akar, attól még továbbra is az a véleményem, hogy kezdőként nem neki kell játszani, de ha így tud teljesíteni, akkor kisebb csapatok ellen hasznos tud lenni.
• Pjanić: Nagyon sokat dolgozott, de nem jutott annyiszor labdához, hogy tudjon irányítani. Ilyen is ritka, hogy nem jegyezhet fel kulcspasszt, csak három hosszú átadás fűződik a nevéhez, két párharcot nyert csak meg, háromszor közbeavatkozott.
• Matuidi: Ha valaki ellen, akkor Matuidi ellen biztos nehéz játszani, aki mindig ott van az ember nyakán, húzgálja a mezét, a lábaival folyamatosan a labdát akarja elvenni, de sokszor lábat talál, levakarhatatlan, mert nem tud elfáradni sem. Ezt demonstrálta a tegnapi mérkőzésen is, hasznos volt. Kiosztott három kulcspasszt, abból egy assziszt lehetett volna, mikor köténybe átadta Higuaínnak a játékszert, aki gyönyörű gólt szerzett. A támadásokat folyamatosan segítette, a letámadásokban is jeleskedett. Három párharcot nyert meg, egyszer szerelt, olyan jó statisztikákat nem produkált, és még meg sem említettem, hogy csak 79% pontossággal passzolt, ami egy középpályástól elég gyenge számadat.
• Douglas Costa: Elképesztő volt, védekezésben is remekelt, hát még támadásban. Két gólpasszt is kiosztott, különösen az első volt szép, amikor egy gyönyörű csellel verte át a vele szemben állót és begurította honfitársának. Még egy hatalmas kapufát is lőtt, de érdekes módon csak egyetlen egy párharcot nyert meg, kétszer közbeavatkozott, egyszer pedig tisztázott.
• Higuaín: Egyszerűen nincs Napoli-Juve Higuaín gól nélkül, most is lőtt egyet, de az nem akármilyen volt. Ahogy átverte Koulibalyt, majd külsővel felcsavarta a felsőbe, klasszis találat, és ehhez párosult klasszis teljesítmény is. Most azt hiszem bebizonyította mindenkinek, hogy lehet rá számítani.  Egy kulcspasszt kiosztott, folyamatosan lépett vissza a középpályára labdákért, amiket ügyesen továbbított is, ám csak tíz átadása volt pontos (62%). Megnyert négy párharcot, egy közbeavatkozása és egy csele is volt. Ha Khediránál megemlítettük, akkor nála se teszek kivételt, volt egy ziccere, amikor elgurult előtte a labda, de nem tudott rá reagálni. 
• Ronaldo: Úgy gondolom minden tőle telhetőt megtett, nem volt egyszerű dolga, folyamatosan volt valaki a nyakában, és még így is tudott gólt lőni. Csak három lövés szerepel  neve mellett, két kulcspasszt osztott ki, megnyert négy párharcot.

• Danilo: Tőle jobb cserét semelyik mester nem kívánhatott volna, a második labdaérintéséből gól született. Elég ügyetlen mozdulat volt, rossz helyre is ment, de a lényeg, hogy gól lett. Azon a hibáján kívül, mikor fennragadt a második gólnál, minden mást jól csinált, olyan stabil játékot mutatott, ami elvárható tőle. Hat párharcot nyert meg a nyolcból, megcsinált három cselt, négyszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, azonban a passzpontosságon még lehetne javítani (82%), ahogy a beadásokon is. Ha így folytatja, akkor sokunkra rácáfol, legyen így!
• Can: Csalódást keltően játszott, hiába az az egy kulcspassz és 100 százalékos passzhatékonyság, úgy tűnt, mintha össze-vissza szaladgált volna. 
• Dybala: Még az első félidőben fordult meg a fejemben, hogy ez a csapat ebben a formában nagyon egyben van, hogy fér be ide Dybala? Leginkább úgy tűnt, hogy sehogy. Félreértés ne essék, egyáltalán nem volt rossz, mikor beállt, de olyan nagyon jó se, pedig arra lett volna szüksége a csapatnak, hogy jöjjön a tízes és kisegítse csapatát a gödörből. Nagyon fel kell kötni a gatyát, hogy felvegye Gonzalóval a versenyt.

Bírói döntések:

Orsato jól vezette a mérkőzést, amit nehezményezek, hogy Bonucci még az első félidőben kapott egy csúnya könyököst Koulibalytól, amitől jócskán elkezdett vérezni az arca, és még vissza se nézték, márpedig eléggé szándékosnak tűnt. 

Sarri mestert eddig agyba-főbe dicsértem, de sok dologra rámutatott a meccs, hogy min kéne változtatni. Először is fizikálisan jobban fel kell készíteni a játékosokat, hogy ne csak 65 percet bírjanak ki, persze még a szezon elején vagyunk, még nincs olyan erőnlétük, mint az elvárható. 

A következő hiba az a védekezés megszervezése teljesen visszaállás esetén, mert látszódott, hogy ez még nem működött úgy, ahogy kéne. Egy Juventus nem kaphat 3-0-ás vezetésnél három gólt.

Ami visszatérő probléma Sarrinál, az a rögzített szituációk levédekezése, ezen is van mit csiszolnia a Misternek.

Jó úton halad a Juve, ez már Sarriball volt a javából, két forduló után hat pontot zsebelt be a Juve, legyőzve az egyik legnagyobb kihívót úgy, hogy az edző még nem ült le a Juve padjára tétmeccsen. Az új játékosok még nincsenek beépítve és a Capitano váratlanul hosszú időre kiesett. Jó lesz ez, csak türelem, türelem és türelem.

Meccs embere: Douglas Costa