Az átigazolási időszakból még csak nagyjából három hét telt, de az micsoda három hét volt! Váratlanul visszajött Buffon, ez már önmagában parádés dolog. Ha egész évben nem csinál mást, csak a kispadon ücsörög, akkor is szívmelengető lesz látni. De azért nyilván megdönti majd Maldini rekordját, ami a bajnoki szereplések számát illeti, ami szintén szívmelengető lesz.

Buffonon kívül jött ugye de Ligt is, az egyik legforróbb célpont idén. Jó tudni, hogy a Juventus vonzereje van akkora, hogy ilyen felkapott neveket is le tud igazolni, különösen, hogy a Barcelona meg a PSG is versenyben voltak, de mégis nekünk sikerült megszerezni. Jó, nyilván a fizetési ajánlat is erős volt, mert vonzerő ide vagy oda, egy magyar átlagbérrel nem sikerült volna idecsábítani. Ezzel együtt, a top klubok is képesek lettek volna hasonló fizetést adni neki, mégis sikerült meggyőzni, hogy hozzánk jöjjön. Agnelli említette még tavaly, hogy a következő Cristiano Ronaldót is szeretné leigazolni, csak épp 25 éves korában. A de Ligt transzferrel talán épp ezt sikerült most véghez vinni. Nem gondolom ugyan, hogy de Ligt nálunk fog megöregedni, de ha 4-5 erős év után eladjuk 150 millióért, én nem fogok panaszkodni. Mindezzel együtt még az is lehet, hogy Demiral lesz a legnagyobb fogásunk idén – legalábbis az Inter ellen jól mozgott, bár talán némileg korai még kikiáltani a következő Cannavarónak egyetlen felkészülési meccs alapján.

Távol még a nyár vége, de az átigazolási időszak felénél érdekes egy kicsit spekulálni azon, hogy is áll a mercatónk. Az érkezők listája könnyen lehet, hogy véglegesnek tekinthető. A védelmet sikerült jelentősen, a középpályát valamelyest megerősíteni. A támadósor eleve jó volt, itt Sarrira vár a feladat, hogy kihozza a potenciált a játékosokból. A védelem megerősítése persze önmagában is segítheti a támadójátékot, hiszen néhány játékosról lekerülhetnek a védekezéssel kapcsolatos feladatok. A középpálya valódi ereje a meccseken fog kiderülni. Első blikkre itt fejlődtünk, de sem Ramsey, sem Rabiot nem egy igazi klasszis játékos. A közelmúlt Pogba – Pirlo – Vidal – Marchisio tengelye mögött ők csak cserejátékosok lettek volna, de Khediránál és Matuidinél jobb opciót jelentenek. Egyszóval, a középpályára én még el tudnék képzelni egy igazi klasszist, egy Davids-típusú játékost, de nem valószínű, hogy maradt volna pénz a kasszában még egy nagy beruházásra.  

Sőt, most egészen biztosan az eladás a prioritás. A keret meglehetősen nagyra duzzadt és a bérköltségek is az egekbe szöktek. De Ligt fizetése önmagában is magas, de a két „ingyen” középpályásunk is sokba fog kerülni nekünk, miközben ugye Ronaldo más dimenzióba tartozó bérét továbbra is fizetnünk kell. Mindeközben visszatért kölcsönből Higuaín is, aki így most újból a mi fizetési listánkon van.

Az eladható játékosok sora ezért meglehetősen hosszú, de sajnos nem tűnik úgy, hogy túl nagy lenne a tülekedés értük, hiszen általában maximum közepes teljesítmény és magas fizetés jellemzi őket, márpedig ez nem az a kombináció, amiért bármely sportigazgató elkezdené dörzsölni a tenyerét. A már említett Higuaín állhat a lista élén, de őt már tavaly sem sikerült elpasszolnunk és a pocsék szezonja most sem fogja segíteni Paraticit, hogy meggyőzze az esetleg érdeklődő klubokat a megvásárlásáról. Top klubba ő már kevés lesz, tehát egy pénzesebb középcsapat lehet a célpont – ilyenek főleg Angliában vannak, de talán a Roma is képes lesz egy elfogadható ajánlatot prezentálni.

Mandžukić valószínűleg szintén az átadólistára került. Bár én nagyon kedvelem a horvátot, egy támadótól azért a nagy munkabírás mellett mást is várnék. Ő Sarri filozófiájával sem tűnik kompatibilisnek, ráadásul Kean is berobbant tavaly, így a középcsatár poszton nem lenne problémánk. Ezzel együtt, lehetséges, hogy Keant fogjuk eladni, egyszerűen azért, mert a másik két középcsatárunk nem piacképes és valahogy pénzhez kell jutnunk. A támadók között ott van még Pjaca is, hacsak a menedzsment nem feledkezett meg róla teljesen, hiszen annyira nulla lett a karrierje az egykori tehetségnek, hogy hirtelen nem is tudom, milyen csapatnak lehetne eladni. Talán valamilyen alsóházi olasz gárdához befér kölcsönben, de hogy nem az érte kapott pénz miatt fognak egekbe szökni a részvényárak, az biztos. 

A középpályáról Khedira és Matuidi távozása nem lenne meglepő, a kapusok közül pedig Periné. Balszerencse, hogy sikerült megbuknia az orvosin, de remélhetőleg sikerül neki másik klubot találni. Vagy más orvosokat. Bár, ahogy hírlik, a Benfica-transzfer sem esett teljesen kútba. Perint állítólag Torinóban fogják rehabilitálni a következő négy hónapban és télen csatlakozik majd a portugál csapathoz.

Összességében, ha az átigazolási időszak hátralévő részében eladnánk ezeket a játékosokat, vagy legalább hármat közülük, akkor a nyár végén azt tudnánk mondani, hogy erős mercatót zártunk, a keretet sikerült megerősíteni és azokba a csapatrészekbe érkeztek játékosok, ahol nagy szükség volt rájuk. Ezt a meglehetősen egyértelmű helyzetet az állíthatja a feje tetejére, ha valamelyik sztárjátékosunkat eladnánk – Dybala és Cancelo a két sokat pletykált célpont. Ha valamelyiküket vagy akár mindkettőjüket eladnánk, akkor dőlhetnek a dominók és akár újra megjelenhetünk vevőként is a piacon. Bár mostanában felröppent néhány pletyka, azt nem gondolom, hogy Neymart leigazolnánk, de egy Dybala – Pogba csere már valamivel valószínűbbnek hangzik. Mindenesetre én mind Dybalát, mind Cancelót megnézném a támadóbb felfogású Sarri keze alatt, de egy megfelelő, tehát legalább 80 milliós ajánlat esetén a vezetőség, azt gondolom, eladná Dybalát. Egyszerűen nem kockáztatnák meg, hogy produkál még egy olyan szezont, mint a tavalyi és az értéke zuhanórepülésbe kezdjen, hiszen már idén is 25 millió euróval csökkent az értéke a Transfermarkt szerint. 

Mindenesetre egyelőre jól alakulnak a dolgok, de erre szükség is van, hiszen mind a hazai, mind a nemzetközi porondon erősödnek az ellenfelek. A Serie A-ban az Inter erős kihívó lesz: okosan igazolnak (Godín és Barella akár hozzánk is befértek volna) és hosszú évek után jobb edző ül a kispadjukon, mint a miénken – bár persze erősen remélem, hogy Sarri rám cáfol majd. A BL-ben pedig a Barcelona és a Real húztak bele és meglehetősen félelmetes ellenfeleknek tűnnek, miközben a többi nagycsapat sem gyengült.

A végső értékeléssel jövünk vissza augusztus végén, addig pedig napi szinten lehet "élvezni" a Neymar, Dybala, Pogba, stb. pletykákat.