Egy felejthetetlen estén vagyunk túl, amit érdemes ízlelgetni, és kihasználni a győzelem mámorát, mivel a Juventus órási, történelmi diadalt aratott. Erről a mérkőzésről úgy gondolom nem lehet eleget beszélni, elégszer megnézni a találatokat, vagy az egész összecsapást. Büszkék lehetünk a játékosokra, az edzőre, a stábra és minden egyes emberre, aki a Juventusnál dolgozik és segítette a csapatot a győzelemben, vagyis büszkék lehetünk az Öreg Hölgyre. Minden megvolt, amit szerettünk volna: foci, küzdés, gólok, izgalmak, kiváló hangulat, taktikai finomságok, spirito, és a győzelem. Kezébe vette a sorsát az olasz gárda, semmit sem bízott a véletlenre. Mindenki megtette a tőle telhetőt, senkire egy rossz szavunk sem lehet. Végre minden egyes futballista megértette, hogy mit jelent ezt a mezt viselni, és ahhoz méltó teljesítményt is pakoltak le az asztalra. Allegri mester olyan taktikai húzásokat vitt véghez, hogy Simeone szóhoz sem jutott. Emre Can számára ismeretlen pozícióikban játszott, Spinazzola életében nem léphetett még pályára Bajnokok Ligája mérkőzésen, Bernardeschi hatalmas lehetőséget kapott, hogy kezdőként végigjátszhatta ezt az összecsapást, Kean fiatal kora ellenére lehetőséghez juthatott egy ekkora rangadón, és mégis mindannyian elképesztően játszottak.

A két félidő szinte ugyanolyan volt, a Bianconeri birtokolta a labdát, támadott, csupán a felállások változtak. Ugyan a 4-3-3-as hadrendet vázolták fel hivatalosan, ám a pályán egy teljesen más játékrendszert láthattunk. Támadásban 3-4-3-nak tűnt, mivel Emre Can amolyan univerzális hátvéd volt. Támadásépítésben Chielliniékkel egy vonalban volt, és, ha a labda már Oblak kapuja felé járt, akkor már a középpályások helyén volt, hogy egy esetleges kontrát megakasszon. Pjanić volt ugyan az irányító, ám nem regista szerepkörben, hanem box-to-box középpályásként. A támadásokat nagyban segítette Spinazzola és Cancelo, akik rengeteg beadással próbálkoztak, Bernardeschihez hasonlóan. Ezt a beívelgetős játékot erőltette eddig is a Mister, ám most megvolt az ehhez szükséges felállás, játékosok és minőségi beívelések. Tizenegy sikeres beadás, 29% pontossággal, még az aránylag jó kategóriába sorolható, különösen az Atleti ellen. Elöl láthattunk gyönyörű megoldásokat, elég rágondolni Federico ollójára, Spinazzola érdekes megoldásaira, vagy arra, hogy milyen módon bolondította meg Cancelo a cseleivel Juanfranékat. Negyven alkalommal kellett tisztáznia Godínéknak, ami hatalmas szám. A Bianconeri nagy hatékonysággal fejezte be helyzeteit, erről tanúskodik, hogy négy kaput eltaláló lövésből született három szabályos találat.  Rengeteg helyük volt a támadóknak, mert a spanyol együttes nagyon hátul védekezett. Pontosítok, minden zebramezesnek volt területe, Mandžukićon kívül, aki előretolt ék volt, és bent a darálóban volt a helye. Annyi mozgástere sem volt sokszor, hogy megforduljon, kevésbé látványos és kényelmes feladat volt az övé, de ezt is valakinek el kellett végeznie, és bizony így ő is kivette a részét a győzelemből. A labdakihozatalokkal akadtak problémák. Pjanić rengetegszer eladta a játékszert, de ezt a többi torinóira is elmondható. Ez különösen akkor volt jellemző, mikor egy Atleti offenzíva után a Juve labdát szerzett, és nem rugdalta el. Ez igencsak veszélyes felfogás, de ezúttal jól megoldották az olaszok, a sok pontatlanság ellenére is. Védekezésben Allegri a 4-3-3-at alkalmazta, legalábbis akkor, mikor a Matracosok nem tudtak lendületből megindulni, Cancelóék pedig vissza bírtak érni. A szélső középpályásokból szélső védők lettek, Canból pedig középpályás. A védekezésre semmi panasz nem lehetett, egyetlen kaput eltaláló lövése sem volt a madridiaknak. A középpálya is végre jól szűrt, külön kiemelném Blaise Matuidit, aki hatalmasat dolgozott, különösen védekezésben emelkedett ki. Dybala pályára lépésével teljesen átalakult az olaszok hadrendje. Támadásban 4-4-2 volt, Paulo jobb szélső középpályás, Emre Can jobb szélső védő, Cancelo pedig átkerült a bal oldalra, Bernardeschivel egyetemben. A portugál természetesen védőként játszott, míg az olasz szélső középpályásként. Ez az átállás nem csak Simeonét zavarhatta meg, hanem a játékosokat is, mivel Allegri hosszabb ideig ecsetelte elképzelését a Bernardeschi-Cancelo duónak. Jól sült el az átállás, ugyanúgy meg lett bontva a spanyol fal, Dybala nagyon jól szállt be. Szerencsére Douglas Costa nélkül is megvolt a Juve, a gyors játékosoknak, a felállásnak és a korai góloknak köszönhetően. Az Atlético kicsit okolhatja önmagát is, mert szinte kivétel nélkül mindenki gyengén játszott, a híres madridi falat pedig nem igazán láthattuk. A szélső védők általánosságban meg lettek verve földön és levegőben is, de ez valamelyest igaz a két uruguayi védőre is. Simeone hiába hozta be csereként támadóit, semmit nem tudtak hozzátenni csapatuk játékához, bár olyanjuk nem is igazán volt. Defenzív felfogásuk volt a vesztük egyik forrása, amire mindenki számíthatott, beleértve Massimiliano Allegrit is, aki taktikailag eltiporta az argentin mestert.

Minden játékos tökéletesen fel lett készítve mind taktikailag, mint mentálisan. Dúlt bennük a spirito, vérben forogtak a szemeik, hatalmas elszántásággal játszottak. Nem bizonytalanította el őket egy becsúszott hiba, nem lehetett látni görcsösséget, ezek a srácok harcolni és futballozni mentek ki a zöld gyepre. Azt kell mondanom, hogy minden egyes játékos jó teljesítménnyel rukkolt elő, hiába nem volt némelyikük játéka látványos, ámde mindenki hasznos volt. Nagyon büszkék lehetünk ezekre az emberekre, mert egyszer bizony úgy emlékezhetünk majd vissza, hogy az Allegri-éra alatt játszó Juventust nem lehetett két meccsen simán megverni, mert Allegri fiai mindig meg tudták fordítani az összecsapást, még ha rövid időre is. Ugyan még nem tudjuk annyira értékelni, de egy legendás Juventust csodálhatunk hétről-hétre, amiről pár év múlva jó szívvel fogunk visszaemlékezni. De térjünk gyorsan vissza a tegnapi hősökre:

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Védeni valója nem volt, úgyhogy bravúrért nem dicsérhetem meg. De, hogy mégis valami pozitívumot is megemlítsek, tíz passza volt és 83% pontossággal továbbította a labdát, ebből négy volt hosszú passz.
• Emre Can: A Jolly Joker, aki gond nélkül eljátszott bármelyik pozícióban. Háromszor tisztázott, kétszer közbeavatkozott, nyolc párharcot megnyert és volt hét hosszú passza is. Hihetetlen amit a német művelt, egyértelműen bejátszotta magát a kezdőben, és akár bármely poszton bevethető. Védekezésben stabil volt és sokat segített a labdakihozatalokban is.
• Bonucci: Rá panasz nem lehet, már annak is örülhetünk, hogy komoly hiba nélkül lehozta a mérkőzést és mellette még nagyon hasznos is volt. Feljegyezhet négy tisztázást, két közbeavatkozást, négy megnyert párharcot és hat darab hosszú átadást.
• Chiellini: A Capitanóra egy rossz szavunk nem lehetett. Vérző arccal végigharcolta az egész összecsapást, a jobb szélső középpályás pozíciójában többet volt, mint saját kapuja előtt. Egyszer kapuba juttatta a labdát, egyszer bravúrra késztette Oblakot, ám mindhiába, találatot nem jegyezhet fel. Mind a hat párharcát megnyerte, háromszor tisztázott, kétszer közbeavatkozott. Nagyon rutinos róka, ám nem volt szimpatikus dolog, hogy folyamatosan rájátszott Morata lökéseire, ami azért elég komikus látvány. Ha már szóba került a spanyol, ő teljesen unszimpatikussá vált a két összecsapás alatt, folyamatosan lökdösődött, veszekedett egykori csapattársaival. 
• Cancelo: Ez az ember jelenleg a világ legjobb jobb hátvédje, ezt bátran kijelentem. Utolsó emberként bátran becsúszik, szórja a jobbnál jobb beadásokat, megbolondítja az ellenfél védőit szemkápráztató cseleivel, nagyon komplett védő lett belőle, akire bátran lehet bármelyik szélen számítani. Nevéhez fűződik egy gólpassz, négy kulcspassz, kilenc megnyert párharc, két sikeres csel, egy tisztázás, öt szerelés. A diadal egyik legfőbb sikerkovácsa.
• Matuidi: Úgy tűnik kéttagú középpályán érzi jól magát igazán, a nagy összecsapásokon pedig brillírozik. Nem találok rá magyarázatot, hogy az ő csetlő-botló játékával egy kisebb együttes ellen semmi nem jön össze neki, most pedig úgy vette el a játékszert az ellenféltől, mint kisgyerektől a nyalókát. Négyszer szerelt, egyszer közbeavatkozott, egyszer blokkolt, megnyert kilenc párharcot. 
• Pjanić: Jól állt neki ez a szerepkör, amiben játszott, végül is valami ilyesmi lenne az a szerep, amiben jól érzi magát és jól is teljesít. Most jó produktummal rukkolt elő, de volt egy kisebb problémám vele. Mégpedig az, hogy túl sok volt a pontatlan átadása, ami nem mindig fér bele, különösen a saját térfelén nem tudott pontosan passzolni, míg ha támadni kellett, akkor jó labdákkal szolgálta ki társait. Tizenkét hosszú passza volt, két kulcspassza, négy megnyert párharca és  két szerelése.
• Spinazzola: Nagyon meglepett, bevállalósan játszott, még ha néha sikertelen is volt egy pár csel, vagy passz. Semmi nem szegte kedvét, és első Bajnokok Ligája mérkőzésén remekelt. Nagyon jó döntés volt Allegri részéről, hogy ragaszkodott Leonardo megtartásához, és, hogy az Atleti ellen be is vetette. De Sciglióhoz képest felüdülés volt nézni a cseleit, de még Alex Sandrót is szinte lepipálta. Lehet, hogy nem jók különösebben a statisztikái, mert szemmel láthatóan többször sem jött össze neki a védő átverése, de mégis dicséretet érdemel, mivel már gyorsaságával meg tudta törni az ellenfél védelmét, és tényleg olyan megmozdulásokkal próbálkozott, mint amit Douglas Costától szoktunk meg. A jövőben vele is komolyan kell számolni, és remélhetőleg ezt Sandro is érezni fogja, mert össze kell kapnia magát, de nagyon. Nevéhez fűződik három kulcspassz, három pontos beadás, két sikeres csel, három megnyert párharc, egy szerelés.
• Bernardeschi: Ez a srác megmutatta, hogy ő nem csak a Serie A-ban, hanem a legnagyobb mérkőzéseken is komolyan kell vele számolni, de ezt már nem először bizonyítja. Végre ismét posztján játszhatott, az eredmény pedig nem maradt el. A trequartista, vagy secuna punta szerepkör nem neki való, ő a szélen érzi igazán jól magát, ezt láthattuk kedden is. Ő is az egyik sikerkovácsa ennek az összecsapásnak, mert rengeteget tudott hozzátenni a csapat játékához, összehozott egy büntetőt, kiosztott egy asszisztot. Félelmetes, hogy milyen minőségi beadásokra képes, véleményem szerint a Juventusban rajta kívül senki nem képes ilyen jól beadni a labdát. Kiosztott egy kulcspasszt, megcsinált három sikeres cselt, volt három pontos beadása, kilenc megnyert párharca, egy közbeavatkozása és ötször szabálytalankodtak ellene. Ugyan párszor el lett már mondva, de egy olasz csillag van születőben.
• Mandžukić: Ő lett a mérkőzésen beáldozva, olyan feladatot adott neki Allegri, amit nagyon kevés ember vállal el szívesen. Bent lenni a darálóban, két olyan kemény védő között, mint Giménez és Godín, nem egy leányálom, de ezt is valakinek meg kell csinálni, erre pedig más ebből a csapatból nem képes. Ami pozitívumot tudok mondani róla, az az, hogy segítette a kontrákat azzal, hogy ékként a felrúgott labdát továbbította társaihoz. Csupán három párharcot nyert meg, ami az ő esetében nagyon kevés, és hét átadást számolhatott meg.
• Ronaldo: Végre bebizonyította azt, hogy miért is lett leigazolva, a különbséget jelentette. Azt hiszem többet egy rossz szót nem érdemel, mivel teljesítette azt, ami elvárható, segíteni a Juventust a BL-ben. Egyszerűen nem tudok elmenni mellette. Az év egyik legnagyobb összecsapásán minden helyzete szinte bemegy, míg egy kisebb csapat ellen csak szenved. A mezőnyben még ha olyan sok érdemlegeset nem is tett, de a góljai kulcsfontosságúak voltak. Szerzett három találatot, megcsinált hat cselt, megnyert tizenhárom párharcot. Hihetetlen ez az ember.

• Dybala: Hatalmas szívvel szállt be, meg tudta csillogtatni tudását, annak ellenére, hogy a középpálya szélén jutott lehetőséghez. Minden tőle telhetőt megtett, a harmadik gólnál könnyes szemmel szaladt oda Ronaldóhoz ünnepelni. Bemutatott két cselt és megnyert négy párharcot.
• Kean: Nem akármilyen lehetőséghez jutott, és majdnem élt is vele, de sajnos nem sikerült jól az a bizonyos befejezés. Egy passza volt, egy megnyert párharca és egy lövése.
• Allegri: Bizony, a Mistert is ki kell emelni. Erre az emberre van szükségünk, egy motivált, bátor, hibáiból tanulni tudó Allegrire. Ha a szezon további részében is képes így felrázni a fiúkat, és ilyen jól tudja kidolgozni a taktikát, szerintem bűn lenne elengedni, mert egy jó Maxtól jobb edző nem kell a Juventusnak. Egyszerűen rá sem ismertem, mikor megláttam becseréli Keant, vagy Spinazzola helyett behozza Dybalát. Nagyon bátor húzás volt tőle, hogy már az elején a támadásokat részesítette előnyben, és kiadta parancsba, hogy elrúgott labda nem lehet ezen a mérkőzésen. Nem mindennapi dolog volt, hogy Cant egy számára ismeretlen pozícióba helyezte át és a rutintalan Spinazzolára kezdőként számított. Úgy keverte a lapokat, a mérkőzéseken a felállásokat, hogy Simeone semmit sem tudott lépni. Amit az olasz az első mérkőzésen elrontott, most mindent egy csapásra kijavított.

Mérkőzés embere: Erre a címre rengeteg jelölt van, köztük Allegri is, de nem lesz semmi meglepetés, Cristiano Ronaldo volt a meccs legjobbja.