A mercato lassan a vége felé közeledik, már csak két hét maradt a vezetőségnek megfelelően megerősíteni a főleg védősorban megvékonyodott keretet, és természetesen mindenki megváltóként várja a megígért középpályást, illetve természetesen titokban sokan valami nagy durranásban reménykednek a Pogba tavalyi eladásából és a BL-döntőből származó bevételt alapul véve.

Nos, Hadházi Gábor feltehetően nem tartozik ezen szurkolók közé. Az alábbiakban vendégbloggerünk rövid értékelését olvashatjátok.

A nemzetközi piac más. A Juventus a nemzeti piacról viszonylag könnyedén tud igazolni. Mondhatni, hogy jelenlegi sikereinek elsődleges táptalaja a Serie A-ból verbuválódott össze, de külföldről nem igazán sikerült nagyobb nevet megvásárolni. Ennek milyen okai lehetnek? Járjunk utána! (Csak a vásárlásokat vettem alapul, a szabadon igazolható játékosok megszerzését nem!)

Elkészítettem az elmúlt 3 év nemzetközi piacról vásárolt legdrágább játékosaink táblázatát, valamint az adott év legdrágább igazolása került bele a táblázatba.

 

Nemzetközi igazolás	2014	2015	2016	2017
1.	Morata 20 millió	Alex Sandro 26 millió	Pjaca 23 millió	Cuadrado 20 millió
2.	Evra 2 millió	Mandžukić 20 millió	Lemina 10 millió	Benatia 17 millió
3.	-	Cuadrado 2 millió (k)	Cuadrado 5 millió (k)	Szczęsny 12 millió
Legdrágább igazolás	Morata 20 millió	Dybala 40 millió	Higuaín 90 millió	Bernardeschi 40 millió

forrás: transfermarkt.com

Tisztán látszik, hogy Alex Sandro a legdrágább nemzetközi igazolása Marottának, az egyösszegű vásárlást tekintve (ezt azóta se sikerült felülmúlni!). Őt követi a képzeletbeli dobogó második fokán Pjaca 23 millió euróval. A dobogó legalsó fokán egy hármas holtverseny van 20 millióval (Morata, Mandžukić, Cuadrado). Érdekesség, hogy Cuadrado eddig összesen 27 millió euróba került a Juventusnak, ezzel el is vihetné a pálmát, de inkább maradjunk a fix 20 milliós árnál. 2014 az egyetlen esztendő, amikor a legdrágább igazolásunk külföldről érkezett. Azt követően minden évben a belföldi piacról vásárolta Juventus a legnagyobb fogásait.

Mit jelent ez a táblázat egy nemzetközi rangsorban?

2014	2015	2016	2017
Morata 31.	Alex Sandro 27.	Pjaca 44.	Cuadrado 38.
	Mandžukić 34.	Lemina 157.	Benatia 52.
			Szczęsny 85.
Morata 31.	Dybala 11.	Higuaín 2.	Bernardeschi 14.

 

Ízleljük egy kicsit:

-Morata a 31. legdrágább igazolás volt 2014-ben,

-Alex Sandro a 27., Mandzukic a 34. 2015-ben,

-Pjaca 44. helyre fért be 2016-ban,

-míg idén Cuadrado 38., Benatia az 52. lett.

Ha abból indulunk ki, hogy egy csapat elsősorban a saját bajnokságának játékosait ismeri a legjobban, akkor teljesen érthető, hogy a Juventus elsősorban a hazai piacról vásárolja meg a számára legjobb, legtehetségesebb játékosokat. A nemzetközi átigazolásokat tekintve azonban finoman fogalmazva is botrányosan gyengén teljesít!

Mi lehet a magyarázat, hogy nem képes a Juventus nemzetközi piacról kiemelkedő, meghatározó játékost igazolni?

Célpontunk minden évben bőven van, de a nagyobb halak nem igazán jönnek össze. Nyilván ennek vannak gazdasági okai is; a Juventus nem képes a nemzetközi sztárok fizetését biztosítani. Persze ez így nem igaz, hiszen anyagilag a klub erős és stabil, évről évre a bevételei növekednek, de a saját pénzügyi fair play szabályait nem rúgja fel. Ennek következménye, hogy olyan játékosok, mint Sánchez (Arsenal), Lacazette (Arsenal), Bernardo Silva (Man.City), Cavani (PSG), Özil (PSG) és stb., elérhetetlenek a Juventus számára. Előbb-utóbb viszont ki kell nyitni a pénztárcánkat, ha nemzetközileg meghatározó játékost akarunk szerződtetni! Hiába a honi piacon egyeduralkodó helyzet (a Milan felzárkózásával ez már megdőlt idén nyáron), ez önmagában már kevés. Az elmúlt 3 évben kétszer a BL-siker kapujában voltak a zebrák, de mindkétszer elbuktak a spanyol óriások, a Barca és a Real ellen. Ha csak a brand-értéket nézem, ez nem növelte túlságosan a Juventus vonzerejét. Persze piacilag sok bevételhez jutott a Juve, de hiányzik az a kicsi plusz, ami a nemzetközi sikerességből fakadna.

Manapság nem nagyon divat az olasz első osztályba szerződni. Korántsem akkora a vonzereje, mint nem túl régen. Ennek elsősorban szakmai okai vannak, másodsorban csak anyagi (vagy talán fordítva?).

Szakmai okként lehet megemlíteni a jól ismert frázist: az olasz foci túl defenzív. Manapság a támadó, technikás, gyors focit játszó játékosok Angliába, Spanyolországba és Németországba mennek. (Némileg árnyalja a képet a francia liga felzárkózása, mely elsősorban a PSG és Monaco pénzügyi hátterével magyarázható, habár a kivándorlás onnan is jelentős.) Elég, ha megnézzük az elmúlt 3 év legjelentősebb igazolásainak az irányát. Egyedül Higuaín, aki értékben jelentős az olasz vonalról, minden más csak a fenti országokba való, vagy az adott országok közötti igazolást mutatja. A taktika nem fog megváltozni, az alapvető stílus jegyek mindig létezni fognak, ez mind az olasz foci sajátossága. Az viszont vitathatatlan, nagyot veszített presztízséből a Serie A. A defenzív futball ma már nem eladható, nem versenyképes termék.

Az anyagi oldalt tekintve elég felemás a kép. Mondhatnánk, hogy a Serie A nem dúskál a pénzben, de ez így nem igaz! A fent vizsgált időszakot alapul véve összesítettem a bajnokságok kiadásait, bevételeit. Az összegek milliárd euróban értendők.

 

2014-2017	Kiadás	Bevétel	Egyensúly
Premier League	-5,41	2,75	-2,65
Serie A	-2,6	2,32	-0,27
La Liga	-1,99	2,15	0,16
Bundesliga	-1,91	1,60	-0,3
Ligue 1	-1,47	1,5	0,06

A táblázat pusztán az átigazolásokból eredő pénzmozgást mutatja meg, a bérekből fakadó különbségeket azonban nem! Ennek tudatában az olasz bajnokság második helye – kiadások alapján - nem tekinthető mérvadónak! Egész egyszerűen arról van szó, hogy az olasz klubok fizetésben nem tudják megközelíteni az angol bajnokság, a Barca és a Real adta fizetéseket. Innen nézve tehát az olasz csapatok elsősorban országon belül forgatják a nagyobb pénzeket (főleg a tehetősebb csapatoknak való magasabb eladás miatt), kintről sokkal többször árad be pénz, mint amennyi kimegy a nemzetközi piacra. Ezt mind jól ábrázolja a Juventus piaci viselkedése is.

Összefoglalva az olasz csapatok lemaradása leginkább a játékos béreknél mutatkozik meg, mely miatt a nemzetközi klasszisokra már nem futja, inkább csak az elit mögött lévő játékosokat tudják megfizetni.

Hogy megértsük a piaci viselkedést, helyezzük más megvilágításba a dolgokat.

Egy Bayern München, egy Real, egy Chelsea vagy MU ill. MC sem igazol mindig nemzetközi piacról (habár lényegesen könnyebben teszik), ők is aktív résztvevői a nemzeti piacnak. A különbség mégis az, hogy ha valakit kinéznek, mert KELL nekik, azért bőven hajlandók áldozni. Párhuzamosan jelent tudnak lenni a nemzeti piac mellett a nemzetközin is. Nézzük meg Tolissót, Neymart (persze ez irreális, de mégis illik ide), Moratát, Bernardo Silvát, Mkhitaryant, Lacazette-et és sorolhatnánk sokáig a példákat. A Juventus óriási lemaradása, hogy nemzetközileg képtelen hatékonyan vásárolni, mert a bérigények terén nem képes versenytársa lenni a nemzetközi riválisainak. Ugyan „házon” belül pótolgatja a hiányosságokat, de a kirakós ezen darabjain múlik egy-egy BL-siker. Örökké nem lehet ingyen megszerezni Pirlot, Khedirát, Llorentét stb. Ahhoz, hogy egy komoly, külföldön játszó embert megszerezzünk, igenis áldozni kell. Idén Emre Can árán alkudozik Marotta 25m körül. Akár megemlíthetjük a Cancelo féle 20m-t (szokásos szám). Így pedig nem megy. Ennek az üzenete egyértelmű:

-nem ad értem ennyit a Juve, nem is akar igazán,

-sóher ez a Juve és Marotta.

Jöhetünk azzal, hogy aki hozzánk akar jönni…, de ez már lejárt. Nemzetközi mércével nézve Douglas Costa a legjelentősebb igazolásunk az elmúlt 3 évben! Viszont idén őt is csak kölcsönben sikerült megszerezni – egyelőre.

A mercato hátralévő részére a fenteb látható összegekből kiindulva Matuidi érkezésére mutatkozik a legnagyobb valószínűség 15-20m euróért. Se Emre Can, se N’Zonzi, se másért nem fog a Juventus 25m-nál több pénzt kifizetni. Olaszországon belülről lehet, hogy további érkezők lesznek, de ez csak tovább igazolja azon tényt, hogy az Öreg Hölgy nem nyúl mélyen a zsebébe valakiért.

Ezek tükrében tehát ez a nyár is csak a szokásos forgatókönyv szerint zajlik/zajlott. Elképzelések vannak, pénzt áldozni nem tudunk, elsősorban a megfizethetőbb belső piacról építkezünk.