Alessandro Del Piero véleménye szerint nem hasonlítható össze a Juventus idei és a huszonegy éve BL-győzelmet begyűjtő csapata, bár azt elismerte, hogy vannak hasonlóságok a két menetelés között.

„Vannak párhuzamok az 1996-os győzelem és a cardiffi döntő között.” - mondta a negyvenkét éves legenda a QS számára.

„A negyeddöntőbe akkor egy spanyol csapat kiejtésével jutottunk, a következő körben egy francia csapat jutott nekünk, majd a döntőben következett az Ajax, amely az idei Real Madridhoz hasonlóan címvédő volt. Szóval ha az ember babonás, akkor találhat kapcsolatokat a két év között.

Azonban vannak negatív vonatkozások is. Én három döntőt veszítettem, 1997-ben, 1998-ban és 2003-ban, és ezekben az években mindig megnyertük a bajnoki címet.

A Juventusnak a kupagyőzelem 1985-ben és 1996-ban sikerült, ezekben az években azonban a honi siker elmaradt, viszont Massimiliano Allegrinek olyan csapat áll rendelkezésére, amely megfeledkezhet a múltbeli árnyakról.

Ez a csapat sorozatban hat bajnoki címet nyert Olaszországban, és véleményem szerint komoly esélyük van egy hetedikre is tizenkét hónapon belül. Az Öreg Hölgy aktuális csapata már mentálisan hozzászokott a győzelmekhez, és ez igaz a sorsdöntő meccsre is.

Mindazonáltal azt elismerem, hogy a Real Madrid jobban ismeri a Bajnokok Ligájának az atmoszféráját, négy éven belül ez a harmadik döntőjük, viszont a kezdőrúgás után az ember megfeledkezik ezekről a vonatkozásokról.

Az 1996-os Juve nem hasonlítható ehhez a csapathoz, mivel akkor kevésszer sikerült nyerni. Mindössze két évvel azelőtt az Olasz Kupából a Cagliari ejtett ki, a szurkolók pedig Gianluca Vialli középpályán való játszatását követelték, mivel nem értették, hogy a klub miért szerződtette őt.

A robbanásszerű siker következésképpen meglepetés volt. Jelenleg azonban a sikerek sorozatosak, és minden tekintetben más a helyzet.”

Alessandro Del Piero az interjúban beszélt Francesco Totti helyzetéről is, ami természetesen nem volt idegen számára, hiszen ő is hasonló érzésekkel volt kénytelen elhagyni a Juventust 513 meccs után.

„Megértem a lelkiállapotát. Én is ugyanígy éreztem, és talán még mindig így érzek! Amikor eljön a visszavonulás ideje, akkor az ember ráeszmél, hogy az életének egy szakasza lezárult, és ez nem könnyű átmenet. Emellett hiányzik a napi rutin, az mindennapos edzések, az öltöző hangulata, ezek a dolgok.

A Juventus után határozottan eltérő és távoli futballközeget választottam Ausztráliában és Indiában. Ezek csodálatos élmények voltak, de a mai napig azon gondolkodok, hogy mit fogok tenni a jövőben.

Remélem, hogy Francesco azonnal megtalálja a helyét az AS Románál, talál olyan szerepet, amely révén abban a környezetben, amelynek gyermekkora óta részét képezi.

Mielőtt a Juventushoz csatlakoztam volna, nekem legalább ott volt a Padova, de ő mindig is farkas volt.”