A Juventus argentin támadója, Gonzalo Higuaín a Corriere dello Sport-nak adott hosszú interjút, amely során pályafutása kezdetéről, a Napolinál töltött időszakról, valamint a heves indulatokat elszabadító klubváltásról mesélt.

"Csodálatos emlékeim vannak a Napoliról, s nincs miért panaszkodnom, mert a szívem egy darabját ott hagytam a szurkolóknak. Mindig is hálás leszek a Napolinak.

Ez volt az egyetlen klub, amely bejelentkezett értem, és megszerzett, amikor úgy döntöttem, hogy elhagyom a Real Madridot, én pedig mindig is hálás leszek ezért.

Soha sem felejtem el ezt a három csodálatos évet. Úgy gondolom, hogy rengeteg olyan ember van Nápolyban, aki még mindig szeret azért, amit tettem ott, s sokan, akik gyűlölnek. Ez azonban nem érdekel. Csak az érdekel, hogy én milyen vagyok, s mit tettem a csapatért.

Profi vagyok, s a számomra megfelelő döntést hoztam. Nehéz volt, hallottam pletykákat arról, hogy a Juve arra készül, kifizeti a kivásárlási árat értem. Nem hittem benne, s nagyon, nagyon bonyolult és nehéz döntés volt.

Attól a naptól kezdve, hogy rájöttem, a Juventus valóban ennyire akar engem, azt mondtam, hogy elég volt a várakozásból, döntsünk. Ha nem hozol kockázatokat az életben, nem is fogsz komoly célokat elérni. Ez egy olyan kockázat volt, amit vállalni akartam.

A tények és a Juve által elért eredmények mind Olaszországban, mind Európában idén azt bizonyítják, hogy jól döntöttem. Ilyen vagyok, semmitől sem félek. Azt gondoltam magamban, hogy meg kell tennem, s meg is tettem. Nem volt egyszerű választás, de így kellett tennem. Fontos lépés volt mind a szakmai, mind az emberi fejlődésem szempontjából. Szeretem a kihívásokat, s megpróbálom legyőzni azokat.

Sarri azon edzők egyike, akik a legnagyobb önbizalmat adták nekem, s pontosan tudja, hogy milyen fontos számomra, s mennyire hálás vagyok neki. Ezt el kell mondanom, mert így érzem, ő pedig mindig kedves szavakkal beszél rólam. Egyetértünk abban, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot egymással, mert nagyon sokat adott nekem.

Amikor megérkeztem ide, olyan játékrendben találtam magam, amely teljesen új volt számomra. Ez volt az életemben az első alkalom, hogy így játszottam, ezért nehéz volt. A firenzei vereséget követően, az edző úgy döntött, hogy 4-2-3-1-re vált. Amint ezt megtette, azt kérte a támadóktól, hogy még több áldozatot hozzanak a csapatért. Azért mondta, hogy kihasználjuk a teljes támadói képességet, amivel rendelkezünk, s ez nagy áldozatot is kívánt.

Ez befészkelte magát a fejünkbe, így meg akartuk valósítani, s meg is valósítottuk. Ezért változtattam meg a saját játékstílusomat, s úgy gondolom, hogy a tehetség és az áldozat elegyével értük el ezeket a történelmi célokat. Megvan bennünk ez a hit, ez a tudatosság, hogy egy igazán erős csapat vagyunk. Az ember soha sem kételkedhet ebben. Annak a küszöbén állunk, hogy egy fantasztikus szezont zárjunk, de csak a küszöbén, mert még nem nyertünk semmit sem.

Augusztusban indultunk el az úton. Akkoriban azt akartuk, arról álmodoztunk, hogy megnyerjük a bajnoki címet, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját. Most ennek a küszöbén állunk, de el kell végeznünk azt a munkát, amihez hozzáfogtunk. A célegyenesben járunk.

Allegri egy olyan edző, aki már máshol is nyert bajnokságot, s igazán átadja elszántságát a győzelemért. Megkaptam tőle a szükséges önbizalmat ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsak ebben a szezonban, s sokat fejlesztett rajtam taktikai szinten is. "

A Bajnokok Ligája cardiffi döntőjében Higuaín egykori csapata, a Real Madrid lesz az ellenfél.

"Különleges kihívás lesz majd egy nagyszerű csapat ellen. Olyan csapat, amely hozzá van szokva, hogy ilyen mérkőzéseket játsszon. Ugyanakkor a labdarúgással és az élettel kapcsolatos nézőpontom szerint ez egy rendkívül élvezetes kihívás lesz, s bízom benne, hogy győzni fogunk. Leginkább abban reménykedem, hogy ezt az igazán csodálatos szezont a lehető legpozitívabb módon zárjuk."

Az AS Monaco elleni elődöntő visszavágóján a hercegség csapatának védőjátékosa, Kamil Glik csúnyán, egy ilyen komoly mérkőzéshez méltatlan módon megtaposta a földön fekvő Higuaínt.

"Nem találok szavakat arra a szabálytalanságra. Értelmetlen volt, s ok nélkül, a méltóságot nélkülözve követte el. Az egész világ láthatta, hogy mit tett, s még annyi tisztesség sem volt benne, hogy akkor, vagy a mérkőzést követően odajöjjön hozzám, s elnézést kérjen. Sajnálom őt, próbált sérülést okozni nekem, s nem járt sikerrel.

Nyílt vagyok, ha boldog vagyok, már az arcomról is leolvasható. Ha boldogtalan vagyok, az is rám van írva. Nem szeretem megjátszani magam, szeretem mindig kimutatni azt, amit érzek. A labdarúgás csodálatos, de az élet és az egészség még fontosabb. Ha valaki boldogtalan legbelül, akár a labdarúgásban, akár az életben, a dolgok talán rosszul alakulnak. Azt teszem, amit az édesanyám tanácsolt, mindent a legnagyobb szenvedéllyel teszek. 

Nem vagyunk robotok. Van szívünk, szemünk, orrunk, fülünk, családunk és barátaink, ugyanannyi jogunk arra, hogy az életet élvezzük, mint bárki másnak, de nyilván azzal a felelősséggel, hogy mérkőzéseket játszunk. Az élet gyorsan elszáll, mindig azt kell tennünk, ami boldoggá tesz."

A Juventus támadója szót ejtett gyerekkoráról és családjáról, valamint hazája és Olaszország közötti hasonlóságokról is.

"Olaszország és Argentína nagyon hasonló. Valójában úgy gondolom, hogy ez az az európai ország, amely a legközelebb áll hozzá. Vérségi kötelék van közöttük, talán azért, mert olyan sok olasz vándorolt ki Argentínába. Nagyon hasonlóan vagyunk abban a tekintetben is, ahogyan a labdarúgáshoz viszonyulunk. Mindkét országban nagyon erős érzelmek övezik ezt a sportágat. Ugyanakkor eltérő játékstílusunk van a történelem, a taktika és a hangulat tekintetében. Ami összeköt bennünket, hogy mindkét helyen versenyképes és szenvedélyes.

Gyerekkoromban kezdtem focizni, öt- vagy hatéves koromban. Egy labdarúgó családban nőttem fel. Az apám, Jorge tehetséges védő volt, s játszott a River Plate és a Boca Juniors csapataiban is. A kezdetektől a labdarúgás közelségében voltam, s követtem az apámat, minden labdarúgó kalandjára. Franciaországban születtem, mert az apám ott játszott éppen.

A legnagyobb álmom az volt, hogy profi játékos váljon belőlem, de soha sem hagytam abba az álmodozást. Még többet akarok tenni. Az apám arra tanított, hogy érezzem magam egyenrangúnak mindenkivel, a legnagyobb tiszteletet tartva. Amikor a Real Madridhoz érkeztem, tizenhét éves voltam egy olyan keretben, amely tele volt bajnokokkal, de nem lehettem félős, nem lehetett kisebbségi komplexusom. Az anyám művész, festő, s megtanított arra, hogy szenvedéllyel közelítsek mindenhez, amit csinálok."

Egy súlyos gyerekkori betegség is riadalmat okozott a családban, hiszen Higuaín agyhártyagyulladást kapott, s az élete is veszélyben forgott.

"Nem emlékszem rá. Az anyám mesélt róla néhány évvel ezelőtt, én pedig köszönöm neki, hogy mindent megtett azért, hogy most itt lehessek. Ő és az édesapám gyorsan cselekedtek, hogy meggyőződjenek róla, azonnal, késlekedés nélkül megkapom a kezeléseket, s nekik köszönhetem, hogy most itt vagyok. Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akiknek valami komoly gondjuk akadt az életükben, még mélyebbekké válnak, s legbelül még többre értékelik az életet."