Nehéz egy ilyen meccs után bármit is írni Xanax nélkül, tehát gyógyszer be és kezdjük el összefoglalni a meccset. A Fiorentina-Juventus a helyezésektől függetlenül mindig is rangadónak számít, most pedig, tudván a nyári mercato kimenetelét, különösen oda kell figyelni Montelláékra. A helyzetet nehezítette, hogy a Roma átgázolt a Napolin, így a nyomás Conte fiain volt, hogy tartsák a lépést a farkasokkal. A hazaiaknál Gomez, míg a vendégeknél Lichtsteiner, Quagliarella és Vučinić sérülés nem volt nevezve, addig Vidal retorzió miatt nem lehetett ott a kezdőben.

A mérkőzés óvatos tapogatózással kezdődött, egyik csapat sem szeretett volna fejnek rohanni a falnak. Ennek megfelelően határozott védekezés és bizonytalan támadások jellemezték a kezdetet. Rangadóhoz méltóan faragták is egymást a játékosok rendesen, az első 23 perc három sárga lapot és Ambrosini sérülését hozta, a kapusok pedig alig találkoztak a labdával.

A játék képe alapján tipikusan az "egy gól dönthet" mottót lebeghetett a játékosok szemei előtt. Buffon egyedül Cuadrado lövésénél találkozott a játékszerrel, míg a másik oldalon szokásához híven, Tévez brusztolt rendesen, de igazán nagy helyzet egyik oldalon sem alakult ki. Ezért a 37. percben az argentin javára megítélt büntető a legnagyobb gólhelyzetté avanzsálódott, amit a sértett magabiztosan értékesített is, majd egy Batistuta-gólörömmel ünnepelte idei negyedik bajnoki találatát. 0-1

A kapott gól hideg zuhanyként érte a lilákat, 3 perccel később a nagy fejetlenségben Cuadrado a saját kapusa elől rúgta el a labdát, amire Pogba csapott le és az üres kapuba tessékelte a játékszert. 0-2

A csapatok kétgólos Juve-előnnyel mehettek a szünetre, innen a felelőtlenebb blogszerkesztők (én) már biztos vendégsikert vizionáltak, ami valljuk be, egy koncentrált bajnokcsapattól nem megoldhatatlan feladat. Bár meg kell hagyni, hogy nagyon jó teljesítményt senki sem mutatott a zebrák közül, talán Tévez emelhető ki a küzdeni akarása okán, amihez nála az ismert technika is párosul.

Az első játékrész tehát inkább a Bianconeriről szólt, de nem a jó játékuk miatt, hanem a Fiorentina bűnrossz produkciója okán. A második félidő eleje ennek megfelelően szintén a vendégekről szólt, kétgólos vezetésnél, Asamoah és Marchisio is sokszázalékos ziccerben növelhette volna az előnyt és küldhette volna a padlóra az ellent... de nem így lett és ez bizony megbosszulta magát. A 65. percben jött a törés egy Fernández tizenhatoson belülre törésének képében: Asamoah választotta el őt a labdától, Rizzoli pedig befújta a mérkőzés második büntetőjét, most a Fiorentina javára. A tizenegyest Rossi értékesítette, pedig Buffon érezte az irányt. 1-2

Bő tíz perc múlva -a szokásos 75. perces cseréhez készülődött Conte, aki a tettéért megbűnhődött Vidalt készült becserélni- szintén Rossi került a középpontba, egy kis húzogatás után a tizenhatoson kívülről lőtt, Buffon pedig nem vetődve, csak úgy eldőlve próbálta hárítani a löketet, de sikertelenül. A játékszer pont befért a kapufa mellé, pedig még a védők sem vették komolyan ezt a próbálkozást, pedig ezzel már döntetlenre módosult az állás. 2-2

Itt a komplett Juve-vezetőség, -játékosok, -szurkolók lesápadtak, ezzel párhuzamosan azonban a Della Valle család a díszpáholyban életerőre kapott. A könnyelmű blogolókkal ellentétben a nagyobb baj az volt, hogy az egész Bianconero csapat elhitte, hogy megvan a mérkőzés. Pogba meglehetősen flegmán lézengett a pályán, Llorente rendre rossz megoldásokat választott, Marchisio és Asamoah formán kívül, Padoin meg a pályán sem volt... ja de, ott volt.

No de még a 2-2 után is fel lehetett volna állni, de a borzalmas, érthetetlen és amatőr helyezkedés és felfogás miatt nem sikerült. Kettő azaz kettő perc múlva Valero passza teljesen üresen találta Joaquint a büntetőterületen belül, aki a labdát átvette, majd a kivetődő Buffon mellett lőtt a kapuba. 3-2

A hazaiaknak pedig több sem kellett, vérszemet kaptak és a Juve skalpját akarták. Amit meg is kaptak, a kitámadó zebrákat lekontrázva Cuadrado és ismét Rossi csinált hülyét a védelemből. Előbbi passzából Rossi kapásból, (urambocsá' olyan Del Pierosan) lőtte ki a hosszú sarkot és állította be a végeredményt. 4-2

Nem szükséges kertelni, a Fiorentina 20 perc játékkal lemosta a Juvét a pályáról, kétgólos hátrányból fordított, ami mindenekelőtt megsüvegelendő teljesítmény. A vendégek jóllakott óvodás módjára, nagyképűen azt hitték, simán megvan a meccs, aminek egyébként meg is kell lennie még az Artemio Franchiban is. A hazaiak 15 éve képtelen nyerni a Bianconeri ellen, de most kárpótolták a szurkolókat az elmúlt évekért. A Juventus, bajnokcsapatként, európai elitegyüttesként nem kaphat 20 perc alatt 4 gólt. A négy gól a tavalyelőtti szezonban kapott gólok összességének az egyötöde.

Egy meccsen most ennyiszer kellett Buffonnak maga mögé nyúlni, aki a harmadik hazai találatnál kicsit mellé is nyúlt. A fent említetteken kívül kijár még a tockos a védelemnek is, Bonuccinak, aki balettmozdulattal próbál a labda útjába állni a negyedik gólnál, de még inkább Chiellininek, aki kétszer is lemaradt, mint a borravaló. Vidalról nem tudni, hogy merre járt abban a negyed órában, míg pályán volt, és továbbra sem tudni, hogy Padoin mit keres a keretben. Az pedig a hét kérdése, hogy Marco Motta (!) mit keres egyáltalán a kispadon és főleg a pályán. Mit gondolt Conte, amikor Mottát hozta be vert helyzetben Padoin helyére a hajrában. Egyik szerényebb képességekkel rendelkezik, mint a másik, de Motta tétmeccsen pályára sem lépett még idén. Biztos, hogy őt kell behozni Cáceres helyett?

Érthetetlen, elképesztő, abszurd meccs volt. És nem, nem az egyetlen vereség miatt fáj a szívünk, hanem a hetek óta tartó forma és a megalázó vereség miatt. A vak is látta, hogy előbb-utóbb állon vágják a csapatot, akkor miért nem tettek ellene, hogy ne így legyen? Mindenki látta, csak Contéék nem? Mindenesetre Madridban nagyot kell játszani, hogy elfelejtsük a mai meccset.

Fiorentina - Juventus: 4-2 (0-2)
gsz: Rossi 66' (p), 76', 81'; Joaquín 78' ill. Tévez 37' (p); Pogba 40