A 185 cm magas olasz csatár 1973. július 12-én született Bolognában. Apja, Roberto Vieri a helyi csapatban játszott középpályásként. Nagyapja, Enzo Vieri is labdarúgó volt, a másodosztályú Pratóban és Pistoiesében játszott kapusként.

1978-ban Sydney-be költöztek, mert apja ott folytatta a pályafutását.

Christian öccse, Massimiliano ott látta meg a napvilágot, és ő is focistává vált, ahogy azt a családi hagyomány megkívánta.

Bobo Marconiban kezdett el futballozni, abban a klubban, ami arról ismert, hogy csak és kizárólag olasz bevándorlók alkotják a csapatot.

1988-ban visszatért Olaszországba, és mivel érdekelte a labdarúgás, így nagyapja elvitte az AC Prato csapatába játszani.

Az 1989/90-es idényben tagja volt a nagy csapat keretének, de nem lépett pályára egy mérkőzésen sem, így 1 milliárd líráét eladták a Torinónak.

1990-1992 között volt az AC Torino labdarúgója. Az eső évadban a Serie B-ben játszottak, majd feljutottak az első osztályba, 1991. december 15-én debütált a Serie A-ban a Fiorentina ellen.

Az 1992/93-as évadot Pisában töltötte a Serie B-ben, 18 mérkőzés két találatig jutott.

Újabb klubváltás történt, 1993-1994 között az AC Venezia labdrúgója volt, 29 mérkőzés alatt 11 gól lőtt.

Az 1995/96-os idényben, a olasz első osztályban, az Atalanta színeiben 19 meccsen, 7 gólt szerzett.

Tehetségét senki sem vitatta, ezzel tisztában voltak a Juventus vezetői is, így 1996 nyarán leigazolták.

A 185 cm magas olasz csatár 1973. július 12-én született Bolognában. Apja, Roberto Vieri a helyi csapatban játszott középpályásként. Nagyapja, Enzo Vieri is labdarúgó volt, a másodosztályú Pratóban és Pistoiesében játszott kapusként.

1978-ban Sydney-be költöztek, mert apja ott folytatta a pályafutását.

Christian öccse, Massimiliano ott látta meg a napvilágot, és ő is focistává vált, ahogy azt a családi hagyomány megkívánta.

Bobo Marconiban kezdett el futballozni, abban a klubban, ami arról ismert, hogy csak és kizárólag olasz bevándorlók alkotják a csapatot.

1988-ban visszatért Olaszországba, és mivel érdekelte a labdarúgás, így nagyapja elvitte az AC Prato csapatába játszani.

Az 1989/90-es idényben tagja volt a nagy csapat keretének, de nem lépett pályára egy mérkőzésen sem, így 1 milliárd líráét eladták a Torinónak.

1990-1992 között volt az AC Torino labdarúgója. Az eső évadban a Serie B-ben játszottak, majd feljutottak az első osztályba, 1991. december 15-én debütált a Serie A-ban a Fiorentina ellen.

Az 1992/93-as évadot Pisában töltötte a Serie B-ben, 18 mérkőzés két találatig jutott.

Újabb klubváltás történt, 1993-1994 között az AC Venezia labdrúgója volt, 29 mérkőzés alatt 11 gól lőtt.

Az 1995/96-os idényben, a olasz első osztályban, az Atalanta színeiben 19 meccsen, 7 gólt szerzett.

Tehetségét senki sem vitatta, ezzel tisztában voltak a Juventus vezetői is, így 1996 nyarán leigazolták.

Már az első fordulóban betalált az ellenfél hálójába, a Bokšić, Vieri, Del Piero trióval rohamozott a Bianconeri a Reggina otthonában, és Bobo góljának köszönhetően alakult ki az 1-1-es döntetlen.

A következő góljára a bajnokságban a 24. fordulóig kellett várni, akkor viszont két találatával járult hozzá a Roma 3-0-ás legyőzéséhez.

Két fordulóval később a San Siróban, a Milant 6-1-re legyőző csapatban 2 gólt lőtt.

A 31. fordulóban ismét duplázott a Piacenza ellen 4-1-re megnyert mérkőzésen, majd a záró fordulóban a Lazio ellen hazai pályán lejátszott 2-2-es találkozón volt ismét eredményes.

A Serie A-ban 23 mérkőzésen lépett pályára a Juve színeiben, és 8-szor kényszerítette kapitulációra az ellenfelek kapusait.

A Bajnokok Ligájában 8 mérkőzésen lépett pályára, ezalatt 4 gólt szerzett. A csoportkörben egyszer a Rapid Wien ellen, és a negyeddöntőben a Rosenborg ellen volt eredményes.

Az elődöntőben a Juvetus kiütötte az Ajaxot, az amsterdami 2-1-re, és a torinói 4-1-re megnyert mérkőzésen is egyszer-egyszer tudott eredményes lenni.

Vieri a pályafutása során többször is összekülönbözött az edzőivel, ez alól Marcello Lippi sem volt kivétel:

"Van egy nagy-nagy hibám: túl sokat beszélek. Egyszer tényleg nagyon összevesztünk, de még aznap rendeztük a nézeteltérést egy vacsora keretében. Én kedvelem az olyan embereket, mint amilyen Lippi is, akik megmondják nyíltan a szemedbe, amit gondolnak."

Egy évet töltött Torinóban, rekordösszegnek számító 35 milliárd líráért eladták az Atlético Madridnak, de hamar rájöttek Moggiék, hogy nagy hibát követtek el, mert az eladás után egy hónappal már vissza akarták vásárolni.

A spanyol klubnál is egy szezont töltött, 24 mérkőzésen 24 találatával spanyol gólkirály volt.

Visszatért Olaszországba, az 1998/99-es szezont a Laziónál töltötte, 22 mérkőzésen 12 gólt termelt az ellenfelek hálójába. Mégis az évad végén távoznia kellett, annak ellenére, hogy szívesen maradt volna Rómában, de az Inter 28 millió fontot fizetett érte, ezért inkább eladták.

"A Lazio tulajdonosa, Cragnotti elnök úr azt mondta, egyáltalán nem vagyok nélkülözhetetlen, ugyanúgy lehet engem is pótolni, mint bárki mást, s van annyi pénz, amiért könnyen lemond rólam a klub. Amikor pedig ilyeneket hall az ember az elnökétől, akkor igazán el kell azon gondolkodni, mennyire is vagy fontos az egyesület számára."

A Lazióba és az Interbe való igazolása előtt is megpróbálta leigazolni a Juventus, de az üzlet nem jött össze.

"Nagyon hálás vagyok a Juvénak, igazából ott váltam klasszis játékossá, ott nőttem fel. Amikor Torinóba kerültem, nem voltam más, csak egy huszonhárom éves kölyök, ám a Juventusnál embert faragtak belőlem. Technikailag és taktikailag is rengeteget fejlődtem, keményen dolgoztam, s ez meg is hozta a sikert."

Christian szinte minden évben más csapatban játszott, többen felháborítónak tartották, hogy iszonyatos összegekért vált klubot, egy alkalommal még a pápa is nemtetszését fejezte ki az üggyel kapcsolatban.

Milanóban azonban másképpen alakult a pályafutása, egészen 2005-ig állt a kék-feketét alkalmazásában, amit meg is hálált teljesítményével: 144 mérkőzésen 103 gólt szerzett.

Az Intertől való távozása után folytatódott az, ami Vieri védjegyévé vált, azaz minden éveb más csapatban játszott.

2009-ben fejezte be pályafutását, de addig még megfordult a Milanban, a Monacóban, az Atalantában, a Fiorentinában, és újra az Atalantában.

Édesapja 1969 és 1971 között játszott a Juventusban, és öccse, Max is tagja volt a piemontiaknak. Igaz, csak az utánpótlásban szerepelt az 1996/97-es évadban, majd éveken keresztül kölcsönben szerepelt, de Bobo eredményességét nem tudta megközelíteni.

Christian Vieri csak egy évet töltött a Juventusban, de akkor érte el pályafutásának legnagyobb sikereit. Bajnoki címet, Európai Szuperkupát és Világkupát nyert.

Legjobb barátjával, Filippo Inzaghival együtt Olaszország legnagyobb nőcsábászának tartják, számos modell megfordult az ágyukban.

A Baci e Abracci ruházati cég közös tulajdonosa Buffon feleségével, a cseh születésű modellel, Alenával, valamint Paolo Maldinivel is létrehoztak egy ruházati céget.