Roberto Baggio 1967. február 18-án, este negyed hétkor született a Vicenzához közeli, alig tízezres Caldognóban.  A kis faluban nem született más gyerek ’67-ben, csak Fiorindo Baggio és Matilde Rizotti hatodik gyermeke, Roberto.

Három nővére, Gianna, Carla, Anna Maria, két bátyja, Walter, Giorgo, valamint húga, Nadia, öccse, Eddy és Roberto nagy Inter szurkolók voltak.

Labdarúgó pályafutását a helyi csapatban kezdte, majd 1982-ben a Vicenzába igazolt, 1985-ig volt a klub játékosa, 46 mérkőzésen 15 gólt lőtt a Serie C-ben szereplő csapatban. Utolsó szezonjában bajnokok lettek, így a csapat feljutott a másodosztályba.

1985-ben a Fiorentina játékosa lett, de a Rimini ellen súlyosan megsérült a térde, ezért csak 1986. szeptember 21-én mutatkozhatott be a Serie A-ban, a Sampdoria ellen megnyert 2-0-ás mérkőzésen.

Pár nap múlva újra megsérült a térde, így csak a szezon vége felé, április 26-án, a Torino ellen léphetett újra pályára.

Első gólját 1987. május 10-én lőtte a 39. percben szabadrúgásból, a Maradonával a soraiban pályára lépő Napoli ellen.

A nápolyi kapus, Claudio Garella így emlékezett vissza a találatra, évekkel később:

"Baggio első áldozatának lenni – bár bolondosan hangzik – egyfajta dicsőség. Úgynevezett lyukas sorfalat állítottunk fel: egy játékosunk elmozdult és szabadon hagyott egy rést, amit Baggio mesterien kihasznált lapos lövésével. Ez volt az első találata és még egyszer mondom: örülök, mert a világ egyik legjobb labdarúgójáról van szó, aki megérdemelten kapta meg az Aranylabdát."

Roberto Baggio 1967. február 18-án, este negyed hétkor született a Vicenzához közeli, alig tízezres Caldognóban.  A kis faluban nem született más gyerek ’67-ben, csak Fiorindo Baggio és Matilde Rizotti hatodik gyermeke, Roberto.

Három nővére, Gianna, Carla, Anna Maria, két bátyja, Walter, Giorgo, valamint húga, Nadia, öccse, Eddy és Roberto nagy Inter szurkolók voltak.

Labdarúgó pályafutását a helyi csapatban kezdte, majd 1982-ben a Vicenzába igazolt, 1985-ig volt a klub játékosa, 46 mérkőzésen 15 gólt lőtt a Serie C-ben szereplő csapatban. Utolsó szezonjában bajnokok lettek, így a csapat feljutott a másodosztályba.

1985-ben a Fiorentina játékosa lett, de a Rimini ellen súlyosan megsérült a térde, ezért csak 1986. szeptember 21-én mutatkozhatott be a Serie A-ban, a Sampdoria ellen megnyert 2-0-ás mérkőzésen.

Pár nap múlva újra megsérült a térde, így csak a szezon vége felé, április 26-án, a Torino ellen léphetett újra pályára.

Első gólját 1987. május 10-én lőtte a 39. percben szabadrúgásból, a Maradonával a soraiban pályára lépő Napoli ellen.

A nápolyi kapus, Claudio Garella így emlékezett vissza a találatra, évekkel később:

"Baggio első áldozatának lenni – bár bolondosan hangzik – egyfajta dicsőség. Úgynevezett lyukas sorfalat állítottunk fel: egy játékosunk elmozdult és szabadon hagyott egy rést, amit Baggio mesterien kihasznált lapos lövésével. Ez volt az első találata és még egyszer mondom: örülök, mert a világ egyik legjobb labdarúgójáról van szó, aki megérdemelten kapta meg az Aranylabdát."

Amikor 1990-ben bejelentették a Fiorenitna vezetői, hogy Baggiót eladják, a szurkolók az utcán tüntettek, és a lelátón kifeszítették a "Robi, maradj velünk!" transzparenst.

Roberto akarata ellenére mégis távozott, így ennek megfelelően új csapata szurkolóinak szívébe sem lopta be magát:

"A Juve meze alatt mindig hordani fogom a Fiorentináét is, hogy a lila mez simogassa a szívemet."

A Juventus 18 milliárd líráért szerződtette, ezzel ő lett a világ legdrágább játékosa. A Milan is harcban volt a játékos leigazolásáért, de Agnelli többet fizetett, mint Berlusconi, így a Zebrák lettek a befutók.

Az első Juventusos évében 33 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és ez alatt 14 gólt lőtt, az Olasz Kupában 6 mérkőzésen 4 találatig jutott.

Az 1991/92-es szezon még jobban sikerült a "Caldognói Zico" becenévre hallgató játékosnak. A Serie A-ban 32 mérkőzésen 21, a kupában 8 mérkőzésen 4 gólt lőtt.

Az 1992/93-as évadban pályafutása töretlenül ívelt felfelé: október 31-én, a Genova ellen, 196. bajnoki mérkőzésén belőtte 100. gólját, ami 0,51-es gólátlagot jelentett. Ez egyedülálló teljesítmény volt akkortájt az olasz játékosok körében.

A nemzetközi porondon, az UEFA Kupa elődöntőjében, a Paris SG elleni mérkőzéseken (2-1) mind a két gólt ő lőtte.

"Ajánlom ezt a két gólt annak a kevés embernek, aki szeret." – mondta a mérkőzés után.

Szinte egymaga nyerte meg az UEFA Kupát, ezért helyzete is sokat javult, az emberek másképpen kezdek róla gondolkodni és meg is szerették, ami boldogsággal töltötte el.

1993-ban megválasztották a FIFA Év Játékosának, és megkapta a France Football 1956-ban megalapított díját, az Aranylabdát is.

Az 1993/94-es szezonban 32 mérkőzésen 27 gólt lőtt, utolsó Juvés szezonjában pedig megnyerte első Squdettóját és Olasz Kupáját.

Az 1994-/95-ös szezon eleje óta folytak a találgatások, hogy hová fog igazolni: az Inter, a Milan, a Parma, a MU és még japán csapatok is számításba jöttek, de a magas vételárat a Milan tudta csak megfizetni. A piros-feketék elnökének ez presztízskérdés volt, mert egyszer már lemaradt Roberto leigazolásáról, ezért fizette ki a 23 milliárd lírás vételárat, ezzel a második világháború után Baggio volt a hatodik játékos, aki a Juventusból a Milanba igazolt.

A Milanban 2,4 milliárd lírát keresett évente, két szezon alatt 19 gólt lőtt, nyert egy bajnoki címet, de többnyire a kispadon ült, ezért 1997-ben a távozás mellett döntött.

A nyáron a Bolognához igazolt, ahol másodvirágzását élte, 33 mérkőzésen 23 gólt szerzett és visszakerült a válogatottba is, de a szezon végén gyerekkora kedvenc csapatát választotta, így ismét Milánóba költözött, de ezúttal az Interhez.

1998-2000 között szerepelt a fekete-kékeknél. Többnyire csere volt, két szezon alatt 18 gólig jutott. A szerződéshosszabbításnál nem jutott közös nevezőre Morattival, ezért ismét új csapatot keresett magának.

A Chelsea szívesen leigazolta volna, de a Serie B-ből feljutó Bresciát választotta. Első mérkőzésén az Olasz Kupában a Juventusszal játszottak 0-0-ás döntetlent.

2000/01-ben a bajnokság egyik legjobbja volt, 10 gólig jutott, a következő szezonban az átlagosztályzatok alapján a Serie A legjobbjának bizonyult.

Pályafutását a Bresciában fejezte be, négy szezon alatt 100 mérkőzést játszott és 46 gólt lőtt.

Válogatott:

1988. novembert 16-án mutatkozott be először a Squadra Azzurra színeiben, az 1990-es hazai rendezésű VB-n harmadikok lettek, mert az elődöntőben tizenegyesekkel vesztettek az argentínok ellen.

Négy évvel később, az amerikai VB-n a csoportkörben nem ment neki a játék, de utána szinte egymaga vitte be az olaszokat a döntőbe, amit elveszítettek. A sors igazságtalansága, hogy részben pont az ő elhibázott 11-ese miatt.

Az 1998-as francia VB-n a negyeddöntőig jutottak, majd négy évvel később Trapattoni nem vitte el magával a Dél-Korea – Japán közös rendezésű VB-re, annak ellenére, hogy Európában ö volt a legeredményesebb játékos a lejátszott percek és lőtt gólok alapján.

A válogatottban 56 mérkőzésen 27 gólt szerzett.

Edzői:

Velük nem volt túl jó a kapcsolata. Amikor 1991-ben Trapattoni Juventusba való érkezése után kijelentette, hogy Baggiónak még sokat kell fejlődnie, nagyon zokon vette.

Majd a következő edzővel is sikerült összekapnia a sajtón keresztül. Lippivel való első összetűzése akkor volt, mikor a Mester megkérte, hogy számoljon be az öltözőben történtekről, de Baggio nem akart besúgó lenni.

Távozása a Juvéból is többek között Lippi miatt volt, mert nem tetszett neki, hogy edzője nem egy emberre akarja építeni csapatát és Del Piero is kezdte bontogatni szárnyait, aki már ekkor nagyobb kedvenc volt Torinóban nála.

Aztán a Milánnál Capellóval is összeakasztotta a bajszát, majd az Internél ismét Lippivel, de a válogatott szövetségi kapitányával, Arrigo Sacchival is összekülönbözött.

„Kivel nem találkoznál szívesen a szaunában?”

"A korábbi szövetségi kapitánnyal, Arrigo Sacchival, és az AC Milan volt edzőjével, Fabio Capellóval.”

Magánélet:

Tizenöt éves korában ismerkedett meg Andreina Fabbrival, akivel 1989-ben házasodtak össze, majd 1990-ben született meg első gyermekük, Valentina, 1994-ben pedig Mattia.

1989-ben buddhista lett, a mérkőzések előtt babonából mindig imádkozott és a Juventusban viselt piros-sárga-kék csapatkapitányi karszalagot japán buddhista barátaitól kapta.

Kedvenc étele a pizza, és hozzá Fragolino, ami olasz specialitás, valamint az eper ízű pezsgő, szabadidejében szeret vadászni, főleg kacsára.

Életfilozófiája: "Tutto va bene! – azaz, minden jobbra fordul!"