A jelenlegi csapatban régóta koptatják a mezt olyan játékosok, akiket istenítünk, és akik nevét újra és újra elővesszük.

Ha egy, a Juventus csapatában járatlan embernek példát akarunk felhozni, ha a klub jelenlegi szíveiről, legendáiról beszélünk, akkor szinte mindannyian, kivétel nélkül Del Piero, Buffon, esetleg Trezeguet nevét említjük, azonban van egy játékos, aki alaposan háttérbe szorul az említettek mögött.

Távol álljon tőlem az előbb felsorolt játékosoktól elvitatnom érdemeiket, példamutató hűségüket és magatartásukat, azonban Camoranesit én egy lapra tenném velük. Gondolom az olvasó is.

Vajon miért felejtjük el néha mégis az argentínt? Az utóbbi évek teljesítménye alapján a felsorolt ikonok közül - Buffont kivéve - Ő nyújtja a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, és ez alapján rászolgált arra, hogy a klub ikonjának mondjuk Őt is.

Persze nyilván nem hasonlíthatjuk össze Del Pieróval, akinek neve és személye egybeforrt magával a klubbal, és nem hasonlíthatjuk össze a világ legjobb kapusával sem, de ettől függetlenül mégis úgy érzem, méltatlanul bánunk vele.

Pedig már 2002 óta a Juventus játékosa, és azóta rengeteg széppel ajándékozta meg csapatunkat. A Serie B-ből érkezvén Ő volt az egyetlen, akinek szerződéshosszabbításáról meglehetősen keveset olvastam. A háttérbe szorulásának fő indikátora a cikkek és nyilatkozatok száma, amik róla szólnak, amit vele készítettek, valamint a youtube-on a róla készült videók - relatíve alacsony - száma is.

Vajon hányszor szólítják meg az újságírók Buffont, vagy mostanság Diegót, Melót, ha kérdezni szeretnének valamit a csapatról, s annak soron következő mérkőzéseiről, és hányszor Maurót?

Igaz, a reflektorfénybe kerülés a beszédkészség kérdése is, és bizony Camoranesi a mai napig nem igen szeret olaszul beszélni, valamint a stílusa is a nyersességéről, nyílt őszinteségéről ismeretes, ami valószínű, nem nyerte el a különböző médiumok tetszését.

Ettől függetlenül azt mondom: Camoranesi nem érdemli tőlünk ezt - a többi ikonhoz mért relatíve - mellőzöttséget, éppen ezért ebben a górcső részben ezt a lyukat szeretném valamennyire betömni.

A jelenlegi csapatban régóta koptatják a mezt olyan játékosok, akiket istenítünk, és akik nevét újra és újra elővesszük.

Ha egy, a Juventus csapatában járatlan embernek példát akarunk felhozni, ha a klub jelenlegi szíveiről, legendáiról beszélünk, akkor szinte mindannyian, kivétel nélkül Del Piero, Buffon, esetleg Trezeguet nevét említjük, azonban van egy játékos, aki alaposan háttérbe szorul az említettek mögött.

Távol álljon tőlem az előbb felsorolt játékosoktól elvitatnom érdemeiket, példamutató hűségüket és magatartásukat, azonban Camoranesit én egy lapra tenném velük. Gondolom az olvasó is.

Vajon miért felejtjük el néha mégis az argentint? Az utóbbi évek teljesítménye alapján a felsorolt ikonok közül - Buffont kivéve - Ő nyújtja a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, és ez alapján rászolgált arra, hogy a klub ikonjának mondjuk Őt is.

Persze nyilván nem hasonlíthatjuk össze Del Pieróval, akinek neve és személye egybeforrt magával a klubbal, és nem hasonlíthatjuk össze a világ legjobb kapusával sem, de ettől függetlenül mégis úgy érzem, méltatlanul bánunk vele.

Pedig már 2002 óta a Juventus játékosa, és azóta rengeteg széppel ajándékozta meg csapatunkat. A Serie B-ből érkezvén Ő volt az egyetlen, akinek szerződéshosszabbításáról meglehetősen keveset olvastam. A háttérbe szorulásának fő indikátora a cikkek és nyilatkozatok száma, amik róla szólnak, amit vele készítettek, valamint a youtube-on a róla készült videók - relatíve alacsony - száma is.

Vajon hányszor szólítják meg az újságírók Buffont, vagy mostanság Diegót, Melót, ha kérdezni szeretnének valamit a csapatról, s annak soron következő mérkőzéseiről, és hányszor Maurót?

Igaz, a reflektorfénybe kerülés a beszédkészség kérdése is, és bizony Camoranesi a mai napig nem igen szeret olaszul beszélni, valamint a stílusa is a nyersességéről, nyílt őszinteségéről ismeretes, ami valószínű, nem nyerte el a különböző médiumok tetszését.

Ettől függetlenül azt mondom: Camoranesi nem érdemli tőlünk ezt - a többi ikonhoz mért relatíve - mellőzöttséget, éppen ezért ebben a górcső részben ezt a lyukat szeretném valamennyire betömni.

A Juventus előtt

Mauro Germán Camoranesi Serra néven született 1976 Október 4-én az argentin Buenos Aires tartomány Tandil nevű városában. Felcseperedvén az argentin River Plate rajongója volt, ám fiatalként a Club Atletico Aldovisi ifi csapatában játszott. Aldovisi, Mar de Plata közelében fekszik, mindössze 160 km-re Tandiltól, a szülőhelyétől.

Érdekes módon profi karrierjét Mexikóban kezdte a Santos Laguna csapatánál. Az 1996-os szezonban meg is nyerték a mexikói Primera Divisiónt (első osztály), ebben a szezonban Mauro egyetlen egy gólt szerzett 13 mérkőzésén.

A Santos Laguna szurkolói elnevezték "El Cholo"-nak, azaz magyarul "mexikói gengszter"-nek, vagy más megközelítésben csak "a meztic"-nek. Előbbi jelentést gondolnám helyesnek a játékos külsejét és stílusát ismerve, de mindenki döntse el maga, melyik megközelítés a szimpatikusabb számára.

Ezután a sikeres év után újabb utazásra került sor, hiszen Uruguay-ban kötött ki a fővárosi Montevideo Wanderers klubjában, mielőtt visszaérkezett volna szülőföldjére, hogy a Banfieldet erősítse. Itt már valóban erősítésről beszélhetünk, hiszen a jobb szélső középpályás poszton 38 mérkőzés során 16 gólt szerzett (!). Középpályásként ez azt hiszem több, mint figyelemre méltó teljesítmény.

Az eddigi életútját követve nem meglepő, hogy a következő szezonban újra felvette az úti batyut, és a korábban már meglátogatott Mexikót vette irányba. A Cruz Azul csapatához szerződtették, ahol 1998-tól 2000-ig játszott. Ebben a két szezonban 79 mérkőzésen "csekélyke" 21 góllal járult hozzá a csapat eredményeihez és keserítette meg ezzel a riválisok életét.

Ekkor következett be az újabb vándorút. Ezúttal a legnagyobb váltás, hiszen most Európába hívták az olasz első osztályú Verona csapatához, ahol szintén két évet töltött el.

Juventus - a kezdetektől a legutóbbi szezonig

2002-ben a Verona és a Juventus közös tulajdonába került. A Bianconeri kezdetben 4.8 millió eurót (a jelentések alapján 3 milliót készpénzben és Max Vieri fele játékjogát) fizetett ezért, később - 2003. június 26-án - a torinói klub a teljes játékjogát kivásárolta, további 5 millió euró asztalra tételével. Ez volt az a nap, amikor a Juventus leigazolta Marco di Vaiót és Enzo Marescát is, hasonló megállapodások keretében.

A Juventus színeiben azonnal megnyerte a Serie A-t (aki nem emlékezne rá, ez éppen a második Lippi-érában történt) a 2002/2003-as szezonban, és ezzel a csapat címvédőként megszerezte 27. Scudettóját. Ez azóta is az utolsó hivatalosan elismert és megnyert bajnoksága a Bianconerinek.

Ezen felül megnyerte az Olasz Szuperkupát 2002-ben és 2003-ban. Nyilván Camoranesi része volt a 2004/2005-ös, éa a 2005/2006-os bajnokcsapatnak is, de - mint biztosan mindenki ismeri - ezeketől a címektől a "Calciopoli" botrány miatt megfosztották a klubot.

Menedzsere, Sergio Fortunato szándékának ellenére - aki állítólag el szerette volna adni az Olimpique Lyon, Valencia és a Liverpool trió egyikének 2006 nyarán, azaz a Juventus B osztályba sorolását követően - karöltve vállalta klubjával a száműzetést. Camoranesi 2006 Szeptemberében megígérte, hogy hűséges marad a csapathoz:

"Januárban nem kérem, hogy adjanak el. Boldog vagyok, hogy itt maradhatok."

A Serie B-ben Camoranesi szerzett néhány jelentős gólt. 2007 áprilisában a Lecce ellen lenyűgöző cselsorozat végén szerzett hatalmas gólt (itt meg lehet tekinteni).

Korábban ezen mérkőzés során már bemutatott néhány felejthetetlen technikai elemet. Például a Cruyff fordulót. Sajnos Camoranesi mutatványáról külön videót nem találtam, de itt a videó arról, akiről ezt a cselt elnevezték. Simán el tudom képzelni a mai Camoranesit ismerve, hogy játszi könnyedséggel hajtotta végre az említett technikai elemet is (sajnos a mérkőzést nem láttam). A Napoli elleni megnyert mérkőzésen  is szerzett egy fejest.

Az eredeti mezszáma a 16-os volt, amit a 2007/2008-as szezonra - ami már Ranieri keze alatt indult - megváltoztatott 8-asra. A következő szezonra azonban visszakapta régi mezszámát.

A 2007/2008-as szezonban rengeteg sérülést szerzett, ennek ellenére a szezon végén Ő kapta a Castagna d'Oro (Aranygesztenye) kitüntető címét, amelyet 1982 óta annak a játékosnak adnak, akit a szurkolók a legjobbnak látnak az adott szezonban.

Egy mondatot idéznék tőle, ami véleményem szerint olyan oldaláról mutatja meg a játékost - szerénység -, amivel ritkábban találkozhattunk a vele készült interjúkat olvasva:

"Büszke vagyok, hogy megkaptam ezt az elismerést, különösen miután elolvastam azok neveit, akik előttem vehették át."

Egy hosszabb cikket a díjátadóról - amiről elég keveset hallhattunk - angolul itt találhat az olvasó.

Érdemes megnézni a következő videót, amelyen az argentin az Inter ellen oktat. Többek között ez a jelenet is bizonyítja, hogy nem véletlenül Ő kapta ezt a címet.

Sajnos a 2008/2009-es szezonban az argentin rengeteg alkalommal sérült le, pedig úgy gondolom, ő volt talán az egyetlen középpályásunk, aki igazi színt tudott vinni a támadásainkba, de erről részletesebben az utolsó bekezdésben.

Nemzetközi karrier

Mauro olasz-argentin. Ez a kettős állampolgárság tette lehetővé, hogy akár az argentin, akár az olasz válogatott színeiben játsszon, de mivel az Azzurrik mutattak először érdeklődést szolgálataiért, ezért 2003. február 12-én az olasz válogatottban debütált a Portugália elleni barátságos mérkőzésen, ahol Olaszország 1-0 arányban nyert Giovanni Trapattoni edző keze alatt.

Camoranesi játszott a nemzeti csapatban a 2004-es EB során, és részese volt a Marcello Lippi által vezetett 2006-os VB címet nyerő válogatottnak is.

51 alkalommal húzhatta fel a válogatott mezt, és ez idő alatt 6 gólt szerzett a nemzeti színekben. Az elsőt Fehéroroszország elleni 4-1-re megnyert mérkőzésen 2005. szeptember 7-én.

A nemzeti csapatban már korábban jelezte, hogy nem énekli a nemzeti himnuszt, mert nem ismeri a szavakat és ezt azzal magyarázta, hogy rendszerint - anyanyelvén - spanyolul beszél. Emiatt a média kikezdte, és azt hiszem, ez lehet az oka mellőzöttségének is, tudniillik nem kap elég reflektorfényt ahhoz, hogy felhívják rá a szurkolók figyelmét.

Visszatérve válogatottságára, nem Ő az egyetlen, aki Argentínában született, és olaszhont választotta: korábban Omar Sivori kapott és élt hasonló lehetőséggel.

A németországi Világbajnokság döntőjében a franciák legyőzése után Camoranesi megkérte Massimo Oddo csapattársát, hogy vágjon le hosszú hajából egy nagyobb fürtöt, miközben a csapat többi része táncolt körülötte. Mauro ezután a kamerához fordult és a győzelmet spanyolul a szomszédjainak ajánlotta ("Para los pibes del barrio...").

Az argentin olasz egy interjúban kitért a világbajnoki cím során elért győzelmére:

"Argentinnak érzem magam, de méltósággal védem az olasz nemzeti színeket. Ez olyan dolog, amit senki sem tud tőlem elvenni."

A 2008-as Európa Bajnokságon részese volt a nemzeti csapat leszereplésének.

Camoranesi legutóbb október 10-én, Írország ellen szerzett gólt a 2010-es VB selejtező kiírásában.

Mielőtt elkezdeném az aktuális szezonbeli teljesítményének leírását, ajánlok még egy videót, amin talán a szóban forgó játékos legszebb jeleneteit komponálták össze. A megtekintéshez ide kattints.

Aktuális szezon a Goal.com szerint

Chievo elleni győztes mérkőzésen, augusztus 23.

 - Csereként nem kapott értékelést

Roma elleni győztes mérkőzésen, augusztus 30.

6 -  "Néha birtokolta a labdát."

Lazio elleni győztes mérkőzésen, szeptember 12.

5.5 -  "Nem az idei legjobb teljesítménye (nyilván a tavaszt is ide sorolta az író), hiszen az átadásai nem jutottak el a tizenegyesen belüli címzettekhez, a második félidőben pedig nem jegyezhettünk fel a neve mellé lényegesebb mozzanatot."

Bordeaux elleni döntetlen, szeptember 15.

- Csereként nem kapott pontszámot. Feljegyzésben az energetikus jelzőt aggatták rá.

Livorno elleni győzelem, szeptember 19.

8 - "Igazi élő vezeték volt a védelem és a támadósor között, Ő volt a támadások építésze. Mindkét gólban benne volt a keze, hiszen az első Iaquinta gólt Ő készítette elő, valamint a második Marchisio gólnál is Ő adta az asszisztot."

Genoa elleni döntetlen, szeptember 24.

7.5 -  "Pompás kreativitást láthattunk tőle, aminek köszönhetően Iaquinta első gólja előtt hintába ültette az ellent, és adott egy gólpasszt, mint ahogyan a második félidőben is megajándékozta csapattársát egy szép passzal. A Genoa nem tudott mit kezdeni az állandó betöréseivel."

Bologna elleni döntetelen, szeptember 27.

7 -  "Hatalmas formában mostanság. A vége felé kicsit elfáradt, de a kapufájával lezárhatta volna a meccset. Leállt, mielőtt a Bologna megszerezte az egyenlítést."

Bayern München elleni döntetlen, szeptember 30.

6 - "Néhány fényesnek tűnő fellobbanás, és egy lövés, ami majdnem eltalálta a kapufát, de összességében felületes játék jellemezte."

Palermo elleni elveszített mérkőzés, október 4.

6.5 -  "Eladta a szabadrúgást, ami a második bekapott gólhoz vezetett, ettől függetlenül Ő volt csapata legveszélyesebbje, amikor birtokolta a labdát."

Fiorentina elleni döntetlen, október 17.

5.5 - "Abban a kevés időben, amíg csereként szerepelt a végjátékban, nagyon keveset tett az áhított győzelem érdekében."

A játékos és az aktuális szezonbeli teljesítménye a szemüvegemen keresztül

Őszintén szólva a Calciopoli előtt nem volt a kedvencem, sőt néha kifejezetten nem értettem, hogy mit is esznek rajta néhányan, mikor olyan sok rossz mérkőzést láttam tőle akkoriban.

Agilis játéka és sok elkésett szerelési kísérlete miatt ráadásul gyakran került partvonalon kívülre. Nyilatkozatai, valamint  a válogatottbeli játéka sem tudott túlzottan meggyőzni arról, hogy egy létfontosságú játékosunkat veszítenénk el, ha meg kellene vállnunk tőle.

A Serie B-t követően viszont megfordult bennem a dolog (azt is mondhatnám a Világ, mert ezzel sem mondanék hülyeséget). Az azt követő szezonokban - beleértve az aktuálist is - Ő volt az egyetlen, aki a középpályán igazi fazont tudott szabni a támadásainknak, és nemcsak szélsőként.

Ranieri néhány alkalommal trequartista-ként használta fel, és olyannyira nem vallott szégyent, hogy a mai napig szívesebben veszem a játszatását azon a poszton, mint Diegón kívül bárki másét.

Értékes tulajdonsága a kreativitáson és a gyors cseleken, indításokon kívül az is, hogy a védekező feladatokban is részt vállal. Sajnos mind a mai napig elkésik néhány alkalommal, ezért gyakran jutalmazzák ilyesféle tettét lappal, azonban ettől függetlenül nagyon hasznos játékos, aki nem adja egykönnyen magát.

Ha kicsit fiatalabb lenne, akkor talán nem látnánk néha egy-egy rossz megmozdulás után sétálgatni. Még mindig hangulat játékos. Nem annyira, mint pár éve volt, de azért még mindig jellemzőnek érzem, hogy hajlamos leadni, mikor nem megy úgy, ahogyan szeretné. Ha viszont megy neki, akkor rendszerint a csapatunk egyik, ha nem legjobbja.

Mindenképpen érdemes lenne a pótlását minél hamarabb megoldani, különben kiöregedése / visszavonulása után még egy "Nedved" szintű játékos távozhat a csapatból anélkül, hogy bárki is "betaníthatna" egy fiatalt a posztjára és a feladatira.