Szeretném folytatni a Primavera csapattal kapcsolatos írásokat. A fordulóról fordulóra való mérkőzések bemutatása mellett minden héten megismertetnék egy nagy tehetséget - ígéretet az utánpótlás csapatból. Ma Luca Marronét szeretném nektek bemutatni, aki idén "robbant be" a Zebra szurkolók köztudatába. De, hogy ne ugorjunk bele a témába előismeret nélkül, kicsit górcső alá venném Olaszország, illetve a Juventus utánpótlás rendszerét.
Az olasz labdarúgás a világ legszűkebb elitjébe tartozik. A csapatok technikailag jól felépített rendszerben nevelik a fiatalokat. Mégis, ha jobban szemügyre vesszük az eme rendszerben lezajló folyamatokat, visszásságokat fedezhetünk fel.
A Seria A csapatainak keretében mindössze 18% a saját nevelésűek átlaga, ami figyelembe véve a francia, spanyol, angol, német ligákat, a legrosszabb arány. Ez is mutatja, hogy nincs egyszerű dolga egy 19 éves fiatal olasz labdarúgónak.
A csapatok utánpótlás rendszere 18 éves korig tökéletes fejlődést biztosít a feltörekvő tehetségeknek, ám ebben a korban nagyon sokan elvesznek. Egy fiatal labdarúgó számára a fejlődési folyamatok nem zárulnak le 18 évesen, inkább ez az a kor, amikor az utolsó impulzusok segítik a térkoordináció, helyezkedés, vagy bizonyos reflexek hatékonyabbá tételét, illetve a test bizonyos izmait ilyen korban lehet legjobban megerősíteni, ami a párharcokban és sérülések elkerülésében segít.
A taljánok felfogása itt sajnos elmarad az európai elittől. Ha valaki kinövi a Primavera csapatot, akkor gyakorlatilag esélytelen rá, hogy a felnőtt kerethez csatlakozzon. A jól bevált szokás, hogy alacsonyabb ligákba adják őket kölcsön, vagy ha szerencséjük van, a Serie A valamely csapatában bizonyíthatnak.
De mondanom sem kell, nem mindegy, hogy egy fiatal Del Pierotól, vagy egy kieső csapat centerétől tanulhatja a "szakmai fortélyait", vagy ha úgy adódik, akkor pedig Diego próbálja megjátszani őt.
A tendencia a közelmúltban talán elkezdett jó irányba elmozdulni, köszönhető ez a gazdasági válságnak, botrányoknak, illetve az olasz utánpótlás csapatok igen csak gyenge teljesítményének. A szakértők kezdik belátni a problémát, ám a szemléletváltás az edzőknél még nem ment végbe.
Így kicsit globálisan megismerve a jelenlegi helyzetet, nézzünk szét a Juventus háza táján.
Talán Ferrara személye biztosíték lehet arra, hogy a tehetséges fiatalok nem fognak elveszni (mint tudjuk, a csapat utánpótlásában dolgozott). A Moggi-korszakban elképzelhetetlen volt, hogy egy saját nevelésű játékos a felnőtt keret közelébe kerüljön, de bundabotrány sok mindent megváltoztatott.
Olaszországban a Juventus rendelkezik az egyik legjobb utánpótlással, és az itt kiaknázható lehetőségeket kezdi az Öreg Hölgy szakmai vezetősége is felismerni. Mára a Giovinco, Marchisio, De Ceglie trió mellett a Marrone, Ariaudo páros is a felnőtt keret közelébe kerülhet bármikor.
Azt szeretném, ha a Primavera csapatban megbújó tehetségeket kicsit jobban megismernénk, ezen írásokon keresztül. Első lépésben a már említett Luca Marronét mutatnám be, aki a felkészülés során gyakorlatilag a semmiből tűnt fel.
Szeretném folytatni a Primavera csapattal kapcsolatos írásokat. A fordulóról fordulóra való mérkőzések bemutatása mellett minden héten megismertetnék egy nagy tehetséget - ígéretet az utánpótlás csapatból. Ma Luca Marronét szeretném nektek bemutatni, aki idén "robbant be" a Zebra szurkolók köztudatába. De, hogy ne ugorjunk bele a témába előismeret nélkül, kicsit górcső alá venném Olaszország, illetve a Juventus utánpótlás rendszerét.
Az olasz labdarúgás a világ legszűkebb elitjébe tartozik. A csapatok technikailag jól felépített rendszerben nevelik a fiatalokat. Mégis, ha jobban szemügyre vesszük az eme rendszerben lezajló folyamatokat, visszásságokat fedezhetünk fel.
A Seria A csapatainak keretében mindössze 18% a saját nevelésűek átlaga, ami figyelembe véve a francia, spanyol, angol, német ligákat, a legrosszabb arány. Ez is mutatja, hogy nincs egyszerű dolga egy 19 éves fiatal olasz labdarúgónak.
A csapatok utánpótlás rendszere 18 éves korig tökéletes fejlődést biztosít a feltörekvő tehetségeknek, ám ebben a korban nagyon sokan elvesznek. Egy fiatal labdarúgó számára a fejlődési folyamatok nem zárulnak le 18 évesen, inkább ez az a kor, amikor az utolsó impulzusok segítik a térkoordináció, helyezkedés, vagy bizonyos reflexek hatékonyabbá tételét, illetve a test bizonyos izmait ilyen korban lehet legjobban megerősíteni, ami a párharcokban és sérülések elkerülésében segít.
A taljánok felfogása itt sajnos elmarad az európai elittől. Ha valaki kinövi a Primavera csapatot, akkor gyakorlatilag esélytelen rá, hogy a felnőtt kerethez csatlakozzon. A jól bevált szokás, hogy alacsonyabb ligákba adják őket kölcsön, vagy ha szerencséjük van, a Serie A valamely csapatában bizonyíthatnak.
De mondanom sem kell, nem mindegy, hogy egy fiatal Del Pierotól, vagy egy kieső csapat centerétől tanulhatja a "szakmai fortélyait", vagy ha úgy adódik, akkor pedig Diego próbálja megjátszani őt.
A tendencia a közelmúltban talán elkezdett jó irányba elmozdulni, köszönhető ez a gazdasági válságnak, botrányoknak, illetve az olasz utánpótlás csapatok igen csak gyenge teljesítményének. A szakértők kezdik belátni a problémát, ám a szemléletváltás az edzőknél még nem ment végbe.
Így kicsit globálisan megismerve a jelenlegi helyzetet, nézzünk szét a Juventus háza táján.
Talán Ferrara személye biztosíték lehet arra, hogy a tehetséges fiatalok nem fognak elveszni (mint tudjuk, a csapat utánpótlásában dolgozott). A Moggi-korszakban elképzelhetetlen volt, hogy egy saját nevelésű játékos a felnőtt keret közelébe kerüljön, de bundabotrány sok mindent megváltoztatott.
Olaszországban a Juventus rendelkezik az egyik legjobb utánpótlással, és az itt kiaknázható lehetőségeket kezdi az Öreg Hölgy szakmai vezetősége is felismerni. Mára a Giovinco, Marchisio, De Ceglie trió mellett a Marrone, Ariaudo páros is a felnőtt keret közelébe kerülhet bármikor.
Azt szeretném, ha a Primavera csapatban megbújó tehetségeket kicsit jobban megismernénk, ezen írásokon keresztül. Első lépésben a már említett Luca Marronét mutatnám be, aki a felkészülés során gyakorlatilag a semmiből tűnt fel.
Luca Marrone
A fiatal Marrone 2001 óta pallérozódik a Juventus utánpótlás csapataiban. 1990. március 28-án született, és remek testi adottságokkal rendelkezik.
186cm magas és 75 kiló. Védekező, illetve szervező középpályás poszton érzi jó magát, de ha szükség van rá, a szélen is bevethető (jelenleg ez azért hasznos a csapat számára, mert a Ferrara által megálmodott 3 középpályás rendszerben a játékosok kénytelenek a széleken is besegíteni).
Az idei nyári felkészülés előtt a legvérmesebb Juve szurkolók számára sem mondott sokat a neve. Először a vinovói edzőtáborban, egy kétkapus edzés során tűnt fel a felnőtt keretben, és olyan jó benyomást tett az őt már kiválóan ismerő Ciro Ferrarára, hogy a felkészülési összecsapásokon sorra kapta a bizonyítási lehetőségeket.
A legnagyobb meglepetés számára, és a szurkolók számára az volt, mikor a Real Madrid elleni mérkőzésen magához hívta a mester, és közölte vele, hogy be fog állni. Marrone nem küzdött lámpalázzal, annak ellenére, hogy a Drenthe, Ronaldo párost kellet megfékeznie, és közben a támadásokat segíteni. Valószínűleg mindkét sztár hamar megjegyezte a nevét!
Drenthe első kísérlete, hogy elvigye mellette a labdát, gyors kudarcba fulladt, ugyanis a tehetséges olasz labdával együtt tette ki a partvonalon túlra, a holland legnagyobb meglepetésére, és Ronaldo se járt jobban pár perccel később.
Idén két bajnokin is pályára léphetett és teljesítménye alapján, és a későbbiekben komoly konkurenciát jelenthet a Tiago, Poulsen kettős számára. Hirtelen helyzetekben a tapasztalat hiánya miatt még néha elhamarkodottan dönt, de a két lehetőség alkalmával képes volt bejátszani az egész pályát, ami két külföldi nagynevű vetélytársának gyakran gondot okoz. Chievo ellen mérkőzésen egy saját térfélen történő szerelése után jól megjátszott labdájával egy remek támadás indult, és végül az utolsó majdnem gólpassz is az ő nevét dicsérte volna, de Tiago kihagyta a hatalmas helyzetet. Ebben a támadásban az ifjú Marrone megcsillogtatta minden benne rejlő tehetségét. Ferrara bízik benne, saját felfedezettjének tekinti, és be kell látni, van fantázia a srácban.
Remek induló sebességgel rendelkezik, remekül szerel, és védekezésben, támadásban egyaránt képes hasznosat nyújtani. Ha megkapja a lehetőséget a folyamatos fejlődésre, egy újabb Juvenito nőhet fel a nagyok mellé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.