Sebastian Giovinco karrierje két legjobb mérkőzését játszotta a Juventus színeiben a múlt héten. Talán a Juventusnak nem is ennek a posztnak a megerősítésével kellene törődnie?

Rengeteg ígéretes fiatalnál eljön az az idő, amikor igazi játékossá érnek. Patonál ez decemberben jött el, Marco Mottanál februárban, és ez utóbbi mérkőzéseken látott teljesítmény alapján Giovinconál március lehet a kitörés hónapja.

A 22 éves játékost már jó ideje az olasz futball legnagyobb tehetségének tartják. A természetes adottságok, a zseniális labdakezelés, a gyorsaság, a tehetség, és a kreativitás az elmúlt évek nagy irányítóinak sorába emeli a fiatal játékost, aki a 21 éven aluli olasz válogatott megkérdőjelezhetetlen vezére, és akit tavaly a tekintélyes touloni torna legértékesebb játékosának választottak.

Voltak persze olyanok is, akik Giovinco alacsony termete miatt a felnőttek között nem jósoltak kiemelkedő karriert számára, hiszen túl kicsi, és túl könnyen félrelökhető. Ezek a kételyek beigazolódni látszottak, amikor Giovinco az Empolinál eltöltött kitűnő idény után visszatért a Juventushoz, de egyáltalán nem sikerült a csapatba kerülnie.

Sebastian Giovinco karrierje két legjobb mérkőzését játszotta a Juventus színeiben a múlt héten. Talán a Juventusnak nem is ennek a posztnak a megerősítésével kellene törődnie?

Rengeteg ígéretes fiatalnál eljön az az idő, amikor igazi játékossá érnek. Patonál ez decemberben jött el, Marco Mottanál februárban, és ez utóbbi mérkőzéseken látott teljesítmény alapján Giovinconál március lehet a kitörés hónapja.

A 22 éves játékost már jó ideje az olasz futball legnagyobb tehetségének tartják. A természetes adottságok, a zseniális labdakezelés, a gyorsaság, a tehetség, és a kreativitás az elmúlt évek nagy irányítóinak sorába emeli a fiatal játékost, aki a 21 éven aluli olasz válogatott megkérdőjelezhetetlen vezére, és akit tavaly a tekintélyes touloni torna legértékesebb játékosának választottak.

Voltak persze olyanok is, akik Giovinco alacsony termete miatt a felnőttek között nem jósoltak kiemelkedő karriert számára, hiszen túl kicsi, és túl könnyen félrelökhető. Ezek a kételyek beigazolódni látszottak, amikor Giovinco az Empolinál eltöltött kitűnő idény után visszatért a Juventushoz, de egyáltalán nem sikerült a csapatba kerülnie.

Azonban az is igaz, hogy Giovinco valószínűleg azért nem kapott eddig több lehetőséget, mivel stílusa nem igazán illik Claudio Ranieri 4-4-2-es hadrendjébe. A szörnyű sérüléshullám, és a Chelsea elleni "minden mindegy" mérkőzés kellett ahhoz, hogy a fiatal játékos megkapja Ranieritől a kitörési lehetőséget.

Amikor végre kedvenc posztján - Del Piero mellett, kicsit visszavonva, Trezeguet mögött - játszhatott, csereként beállva a mérkőzés egyik legjobbja lett, a Chelsea védőinek igen nehéz perceket okozott, állandó veszélyt jelentett, és ami a legfontosabb, vezetésével a tíz emberrel játszó Juve majdnem kiharcolta a továbbjutást.

A hétvégi, Bologna elleni 4-1-es győzelem során Giovinco a mérkőzés embere lett. Nagy szerepe volt az egyenlítésben, ő szerezte a második gólt, és csapattársait jobbnál jobb labdákkal szolgálta ki... mindezt annak ellenére, hogy újra a kevésbé kedvelt bal oldali középpályás poszton kényszerült játszani.

Mindezt figyelembe véve érdemes elgondolkozni azon, hogy a Juventusnak tényleg szüksége van-e euró milliókért Diegóra, vagy Cassanóra? Mindektten óriási tehetségek, de Diego csak akkor lenne igazán hasznára a Bianconerinek, ha Ranieri a mostani felállásról átállna a 4-3-1-2-re, vagy a 4-3-2-1-re.

Cassano viszont tényleg keresztülhúzhatná Giovinco számításait. Mindketten irányító típusú játékosok, szeretnek kimozogni a bal szélre, és mindketten tökéletes passzokkal szolgálják ki társaikat. Két ennyire hasonló játékos nem biztos, hogy jó párosítás lenne. Az egyetlen formáció, melyben mindketten szerepet kaphatnának, az a 4-3-2-1 lenne, de Ranieri nem az a típus, aki ilyen mértékű változtatásra hajlandó lenne. És akkor Del Pieroról még nem is beszéltünk...

Az az egyszerű igazság, hogy a Juventus egy igazi klasszis birtokában van, csak hagyni kellene kibontakozni. Giovinco alkalmazásával a Juventus is jól járna, hiszen olyan posztok megerősítésére költhetné a megspórolt összeget, melyekre igazán szükség van.

Itt van például a bal szélső védő helyzete. Bár Cristian Molinaro meglepően jó teljesítményt nyújt idén, egyértelmű, hogy erre a posztra világklasszis játékost kellene igazolni, lehetőleg olyat, aki belső védőként is alkalmazható, mivel Giorgio Chiellini helyettes hiányában túlterheltnek tűnik az utóbbi időben. Ráadásul amikor a 24 éves válogatott védő valami miért nem játszott, a Juventus hátsó alakzata meglepően bizonytalanná vált. Persze ugyanígy megemlíthetnénk a jobb oldalt is...

Tehát Giovinco lehetne Pavel Nedved megfelelő utóda?

Ahogy fentebb is említettem, Giovinco igazán kedvelt posztja a csatárok mögött van, klasszikus irányítóként, esetleg a befejező csatár mögött, visszavont támadóként. Azonban idgenben, a 4-4-2 formációban a szélső középpályásoknak nem feltétlenül a támadásokat kell segíteniük, sokkal inkább a védekezésben van szerepük. Giovinco pedig ebben nem valami erős. A megoldás - megint idejutunk - a formáció megváltoztatása lehetne.

Ami Nedved pótlását illeti, az igazán nagy igazolás Franck Ribéry, vagy David Silva lehetne, akik nagyon hasonló stílust képviselnek, mint a cseh veterán. És persze nem szabad megfeledkezni az utóbbi időben kissé eltűnt Paolo De Ceglie-ről sem.

Az azonban szinte biztos, hogy ha a Juventus jövőre ugyanezekkel a védőkkel, és Pavel Nedved megfelelő helyettese nélkül kezdi meg az idényt, semmi esélye a bajnoki címre, vagy a Bajnokok Ligája megnyerésére.