Pár nappal ezelőtt megjelent a blogon passerby remek elmélkedése, amire ShyrKahn reagált hasonlóan terjedelmes, és minőségi írásban. Következzék most az ő bejegyzése:

Válság van-e? - egy másik nézőpont

Valószínűleg sokan nem értenek majd egyet velem a Napoli elleni vereség után, de én továbbra is fenntartom, hogy nincs krízis, nincs válság a csapat háza táján.

Több mint egy évtizede szurkolok töretlenül a Juventusnak. Ez alatt az idő alatt a csapat Lippivel megélte a BL győzelmet, de ugyanakkor a 98/99-es szezonban csak a hatodik helyet érte el a bajnokságban, 16 ponttal lemaradva az első AC Milan-tól. Abban a szezonban 10 vereségre és 9 döntetlenre futotta. Lippi lemondott.

Nem arra akarok kilyukadni, hogy most is ezt várom a csapattól, hiszen minden szurkoló minél több győzelmet és szép játékot vár, de akkoriban ezért az eredményért csak a szezon végén érte kritika a vezetőedzőt, és még akkor sem szerették volna egyértelműen, ha lemond. Szerettük őt, de vajon nem érdemel meg más edző legalább ennyi bizalmat?

A kérdés azért született meg bennem, mert manapság már nem érzem azt a szurkolók részéről, amit 10 évvel ezelőtt tapasztaltam. A türelmet, az összetartást és a csapatért való kiállást. Persze a világ megváltozott, hiszen 10-12 éve kezdett el hazánk háztartásaiban is elterjedni az internet, és ezzel az információ áramlása felgyorsult, a szabad véleményalkotás pedig az új médiának köszönhetően új dimenziókba emelkedett.

Válság van-e? - egy másik nézőpont

Valószínűleg sokan nem értenek majd egyet velem a Napoli elleni vereség után, de én továbbra is fenntartom, hogy nincs krízis, nincs válság a csapat háza táján.

Több mint egy évtizede szurkolok töretlenül a Juventusnak. Ez alatt az idő alatt a csapat Lippivel megélte a BL győzelmet, de ugyanakkor a 98/99-es szezonban csak a hatodik helyet érte el a bajnokságban, 16 ponttal lemaradva az első AC Milan-tól. Abban a szezonban 10 vereségre és 9 döntetlenre futotta. Lippi lemondott.

Nem arra akarok kilyukadni, hogy most is ezt várom a csapattól, hiszen minden szurkoló minél több győzelmet és szép játékot vár, de akkoriban ezért az eredményért csak a szezon végén érte kritika a vezetőedzőt, és még akkor sem szerették volna egyértelműen, ha lemond. Szerettük őt, de vajon nem érdemel meg más edző legalább ennyi bizalmat?

A kérdés azért született meg bennem, mert manapság már nem érzem azt a szurkolók részéről, amit 10 évvel ezelőtt tapasztaltam. A türelmet, az összetartást és a csapatért való kiállást. Persze a világ megváltozott, hiszen 10-12 éve kezdett el hazánk háztartásaiban is elterjedni az internet, és ezzel az információ áramlása felgyorsult, a szabad véleményalkotás pedig az új médiának köszönhetően új dimenziókba emelkedett. 

Szeretném leszögezni, hogy a türelmetlenség és az állandó uszítás, nyilván nem minden kritikus szurkolóra igaz, de az esetek többségében olyan hozzászólással találkozok, amiben a csapat és a játékosokkal szembeni bizalomnak nyomát sem látom. A kritikák többsége egyenesen olyan, mintha a csapat riválisaitól érkezne. Uszítás, anyázás, lehurrogás, köpködés.

Nézzük csak meg a goal.com vasárnapi cikkét, amely egyenesen azt a címet kapta: "Juve Fans Should Support Real Madrid". Magyarul ez kb. így fordítható:  "A Juve szurkolóinak a Real Madridot kellene támogatniuk".

Ez a cím szerintem a lehető legnagyobb árulásra uszítja a szimpatizánsokat, úgy mintha ez természetes dolog lenne. Soha, de soha nem teheti meg egy szurkoló, hogy a saját csapata ellen szorítson. Soha. Ha válságot látunk, és ebben látjuk a kiutat, akkor sem. Miért? A következő néhány bekezdésben felsorolom azokat a krízis mellett kardoskodó negatív érveket, amelyek mostanában napvilágot láttak különböző fórumokon, és megmutatom, hogy mi az én nézőpontom.

A fórumokat böngészve rengetegszer találkoztam olyan abszurd, negatív és logikátlan kritikával, ami egyszerűen komikusnak és komolytalannak nevezhető. A kedvencem leegyszerűsítve a következő: Ranieri rossz edző, mert semmit sem nyert és nem is fog nyerni, mert egy vesztes mentalitású ember, ezért váltsuk le.

Eleve logikailag ellentmondásos az egész feltételezés, hiszen minden edző életében van olyan időszak, amikor még nem nyert semmit, de ebből nem lehet feltételezni, hogy sohasem fog nyerni, és nem lehet azt mondani, hogy vesztes mentalitással rendelkezik.

Ellenpéldaként fel lehetne hozni, hogy Ranieri egy esztendő alatt BL elődöntőig vezette a gazdag "orosz" Chelsea-t, amit Mourinho 3 év alatt sem tudott felülmúlni. Lehet felhozni rengeteg példát és ellenpéldát Ranieri mellett és ellen.

Tipikus és komolytalan szurkolói viselkedéssel találkozok, amikor azt látom, hogy a többség a csapat hullámzó játékára szélsőségesen reagál. Ha a csapat nyer és sikeres, akkor megy a magasztalás és a többes szám első személy, de ha kikapunk egyszer, akkor jön a világvége hangulat és a többes szám harmadik személy. Ennek hátterében sok minden állhat, ha komolyan próbáljuk meg számba venni az ilyen viselkedést kiváltó okokat.

Szerintem sokszor úgy formálunk véleményt, mintha mindenről meg tudnák mondani, hogy jó-e, vagy rossz a csapatnak, holott ez a vezetőség dolga és felelőssége. Állítom: a vezetők sokkal jobb döntéseket képesek hozni, mint mi. Ehhez nézzük meg a Káosz elméletet.

Minden mindennel összefügg és bármi kis mozdulat előidézhet olyan bonyolult és összetett eseményláncot, ami teljesen más dolgokban érezteti a hatását, ami teljes mértékben megjósolhatatlan. A klasszikus pillangó-effektus, vagy hatás példájánál maradva: Pekingben a pillangó megrezdíti a szárnyát és egy hónap múlva New Yorkban elered az eső. 

Mit akarok azzal megmutatni, amikor azt állítom a vezetők sokkal jobb döntéseket képesek hozni, mint mi? Sokan a vezetőség, és/vagy a vezetőedző leváltását követelik, mert megkérdőjelezik a szakmai döntések helyességét, holott nem látnak bele a lapokba, sőt… még csak azt sem tudják megmondani, hogy francia, vagy magyar kártya lapjait látják. Hogy látnák akkor a rezdüléseket?

Másik példa. Sokan szeretik kritizálni Ranierit, mert rosszul cserél, pedig a cseréinek oka nem látható, mert nem tudjuk milyen rezdülések vannak benne... sőt, azt sem tudjuk, hogy milyen alapvetőbb tényezői vannak. Lehet Benitez jobban cserélne. Ki tudja? Lehet rosszabbul, de miért beszélünk tényszerűen, azaz miért állítjuk, hogy rossz a csere, miért feltételezünk olyat, aminek az okait nem tudjuk pontosan?

Szerintem csak valószínűsíteni lehet, de ebben az esetben sok a lehetőség, mondhatni végtelen. Valószínű Molinaro sokat tett a múlt évben, és ezért több lehetőséget kap, mint a fiatalabb és tehetségesebbnek tűnő De Ceglie? Valószínű Molinaro az edzéseken jobban teljesít, mint De Ceglie? Vagy esetleg Ranieri jobban szereti, mint De Ceglie-t? Stb. Nem tudjuk biztosan.

Lehet ésszerű az oka, lehet nem. Nem vagyok ott az edzéseken, de én is úgy látom, hogy a meccseken De Ceglie jobban teljesít. Tovább megyek. Ha valóban jobb is a meccseken De Ceglie (amit biztosan nem tudhatok) ettől még lehet ésszerű Molinaro választása. Tovább ragozom a kérdést: Miért is akarjuk megmondani, hogy rosszul cserél az edző, hogy rossz a stratégiája, hiszen semmit sem látunk a megjósolhatatlan rezgésekből?

Tévedés ne essék: Ranieri és a vezetők sem látnak minden rezdülést, de ők sokkal többet látnak, mint mi. Bízzuk rájuk a döntéseket és ne anyázzunk, ha valami érthetetlen és nézőpontunk szerint rossz. Mondjuk inkább azt: érthetetlen számomra ez a csere. Sokszor a destruktív szurkolók a játékosokat sem kímélik, pedig mit látunk abból, ami nap, mint nap a játékosok között zajlik? Semmit. Nem ismerjük a kapcsolataikat, a napi teendőjüket, a családi gondjaikat, csak azt amit a média megmutat nekünk.

Persze erre máris mondhatjuk: akármilyen problémája is van, egy profi játékosnak felül kell emelkednie a mindennapi dolgokon, de azt hiszem, hogy sokkal könnyebb felülemelkedni, ha inkább bátorítást, vagy építő kritikát adunk, mintha negatív kritikát. Ha nincs ostorozás a vezetők és játékosok felé, akkor mi marad a szurkoló dolga?

A szurkoló számomra azt az embert jelenti, aki bár kritizál ha kell, de sosem feledkezik meg arról, hogy nem Ő a csapat vezetője és elsősorban az a feladata, hogy bátorítson és buzdítson. Nem ismerem a szurkoló szó etimológiáját, de feltételezhetően ennek a szónak eredetileg nincs olyan jelentése, ami a kritikával, vagy a féltéssel lenne kapcsolatban. A szurkolók kezdetben csak buzdították a csapatot. Jóban, rosszban. Manapság ez kezd teljesen kifordulni magából, mert a szurkolók nem ismerik a buzdítást, csak Jóban.

Visszatérve a fórumokon olvasott krízis mellett kardoskodó érvekre. Van aki azt gondolja a krízist elutasító nyilatkozatok éppen a válság jelei. Ez attól függ mit képzel az olvasottak mögé az ember. A válságot elutasító játékos-nyilatkozatok többsége szerintem azért született meg, mert a szurkolók egy része  – a destruktív mag - a sajtó hatására a saját csapatát támadta. A játékosok a nyilatkozataikkal vélhetően meg akarták nyugtatni a szimpatizánsokat, és ezzel magukat is, hiszen ki szeret olyan stadionban játszani, ahol a saját szurkolótábor köpköd és elégedetlen. 

Felteheti mindenki magában a kérdést: szeretnék én egy olyan iskolába, vagy munkahelyre járni, ahol nem tudok kellően koncentrálni a rengeteg elvárás és kritika miatt? Ha elkezdenének folyamatosan kritizálni azok az emberek, akikre támaszkodhattam az életem során, meddig bírnám jól végezni a dolgom?

Nem arról van szó, hogy a kritikának nincs helye és félteni kell szeretteinket tőle, hiszen a konstruktív kritika – ha nincs belőle félreértés – mindig fejlesztőleg hat.
Olvastam olyan kritikákat is, miszerint nem a tabellán elfoglalt hely a mérvadó, hanem a csapat csúnya és elképzelés nélküli játéka miatt kell megfontolni az edzőváltást.ű

Elismerem. Nem játszik szépen a csapat, de válaszolnék egy szinte már-már közhelyesnek mondható megjegyzéssel: Capello keze alatt sem játszott szépen, és akkor is kaptunk ki, de még Lippi keze alatt is volt olyan meccs, amikor nem játszott szépen, vagy sokszor kikapott csapatunk. Most szerintem a játékosállomány rosszabb, mint Capello idején.

A szurkolók többségének ugyanakkor úgy tűnik, nem a játék szépségével van gondja, hiszen amikor nyertünk az Udinese ellen, akkor senki sem mondott olyasmit, hogy Ranieri vesztes edző, tessék leváltani, pedig nem játszottunk szépen. Nem mondtak ilyet az előszezonban sem, amikor Amauri ontotta a gólokat. Érdekes, hogy mindig akkor törnek fel a gyűlölettel és előítélettel teli megjegyzések, amikor a csapat nem nyer.

Valószínűsítem, hogy ebben nagyon is sok szerepe van annak, hogy a csapat a B-ből tért vissza, és mindenki azt várja, kapásból olyan lesz, mint előtte volt. Türelmesnek kell lenni és örülni kell annak, ami van.

A fentiekből azt lehetne leszűrni, hogy nem szeretem a csapatot igazán, ezért próbálok meg visszautasítani minden - a szeretetből és a féltésből táplálkozó - kritikát, véleményt. Ez nem így van. Ugyanúgy féltem és kritizálom a csapatot mint mások, de én most másképp, és másban látom a megoldást.

A féltés nálam azt jelenti, hogy a megfelelő időben mondjak negatív kritikát, de ez a megfelelő idő - csúnyán fogalmazva - nem most van. Most attól félek, hogy sok szurkoló a túlzott elvárásaival tönkreteszi a csapat igyekezetét.

A csapat elvileg a szurkolóiért is él, és mi szurkolók a csapatért szorítunk. Szimbiózisról van szó.

Ha a kölcsönös segítségben és együttélésben az egyik részről túl sok a visszásság, akkor a szimbiózis lényege veszhet el, és maga a szimbiózis dőlhet meg. Túl sok a kritikus szurkoló, ezért a kölcsönösség - úgy veszem észre - elcsúszott. Vissza kell találni hozzá, mert ellenkező esetben összedől a rendszer, ha nem is véglegesen, de egy rövid időre biztosan.

Féltem én is a csapatot ettől. A szurkoló tehát féltheti, ezért kritizálhatja is a csapatot? Igen is meg nem is. Ez az időzítéstől függ. Most szerintem nem a kritikára van szükség, hanem a buzdításra, hiszen a bajnokságban csak hét meccsen vagyunk túl.

Ez nem sok esélyt jelent az igazi teljesítmény megmutatására, főleg úgy nem, hogy sok a kieső alap játékos. Kikről van szó? Trezeguet, Iaquinta, Andrade, Chiellini, Zanetti, Zebina, Legrottaglie, Buffon. A Palermo és a Nápoly ellen nem mind volt sérült, ez igaz, és nem is mind alap kezdő, de mind kezdő, vagy legalábbis minőségi csere lehetett volna.

Ide tartozik, hogy sok játékosunk rossz formában van, vagy el van tiltva. Poulsen, Nedved, Camoranesi, Sissoko. Erre azt lehet felhozni, hogy az edzői stáb felelős a rossz formáért. Lehet rá felelni ezt, de lehet mást is, pl.: elfáradtak, vagy túl görcsösen akartak.

Nem tudjuk mi lehet a háttérben, de probléma szerintem is van, vagy volt. Nem mindegy, milyen probléma. Kérdés: áthidalható-e, vagy sem?

Gondolom azért ült össze a válságtanács, hogy megbeszéljék mi lehet a baj. Ha nagyon nagy baj, azaz krízis lenne, akkor ennyi idő elteltével szerintem már tudnánk róla, mert lenne kézzelfogható jele. Pl. az edző leváltása.

Kérdezhetitek: Vajon én mikor váltanék edzőt, mikor mondanék kritikát, ha ennyire megjósolhatatlannak látom a dolgokat, ha most ennyire a kritika ellen foglalok állást?

Az edzőt persze le kell váltani, ha nem tudja hozni az eredményeket. Mit jelent nem hozni az eredményeket? Ez teljes mértékben relatív. Spalletti valószínű rosszabb helyzetben van, mint Ranieri, de hogy konkrétan mondjak is valamit: Ha mondjuk veszítünk a bajnokságban egyhuzamban 3 meccset, abban az esetben, nem várnék a szezon végéig a leváltás gondolatával, és a kritikával, de szerintem nem is kellene várnom, mert mire megfogalmaznám, már vagy Ranieri adná be a kulcsot, vagy a vezetőség lépne.

A sok elégedetlenség miatt előbb-utóbb borul a rendszer. Talán tüntetés is lenne Torinóban három egymást követő vereség után. Ki tudja? Feltételezem Ranierivel még sokszor nyerünk, így én erre most nem akarok gondolni.

Végeredményében azt mondhatom, hogy egy valamit nem szabad elfelejteni sohasem. Ne felejtsétek el buzdítani a csapatot se jóban, se rosszban. Ők a mi csapatunk és az erőt is mi adjuk nekik. Ha állandóan támadjuk őket, akkor nem fognak úgy harcolni, mintha buzdítást is kapnának. Próbáljuk meg a mérleg két oldalát kiegyenlíteni és legalább annyira szurkolni, mint amennyire kritizálni.

ShyrKahn