Paulo Dybala nem kíván ígéretekbe bocsátkozni a jövőjét illetően, azonban nem tagadja, hogy megtiszteltetés a 10-es mez számára.

„Nem kívánok ígéreteket tenni, különösen mivel ez nem csak rajtam múlik.” - nyilatkozta Paulo Dybala a France Football számára.

„Jelenleg azonban azt sem mondom, hogy ez az utolsó évem, és távozni akarok. A jelennel foglalkozok és mindazzal, amit megnyerhetünk.

A klub vetette fel a 10-es mez viselésének a lehetőségét, ez pedig megtiszteltetés számomra. A modern futballban nem tudhatjuk, hogy mit tartogat a jövő, és erre ragyogó példákkal szolgált az idei nyár.”

Paulo Dybalát is felkerült az Aranylabda-jelöltek listájára, ezért arról kérdezték őt, hogy számít-e arra, hogy Messi és Cristiano Ronaldo visszavonulását követően Neymar és közte dőlhet el az Aranylabda sorsa.

„Igen, nagyszerű kihívás lenne ez számomra. Messi és Ronaldo hihetetlen dolgokat ért el, azonban Neymar közel áll a szintjükhöz, esélye mutatkozik a következő Aranylabdára.

Ami engem illet, én azon dolgozok, hogy elérjem ezt a szintet, és hogy egyéni díjakat is nyerhessek.

Amikor kicsi voltam, akkor iskola után, amint elérkezett a nyár, összegyűltünk a tábortűz körül, és egyszer mindannyian kívántunk valamit.

Én azt kívántam, hogy én lehessek a világ legjobb futballistája, következésképpen, hogy megnyerjem az Aranylabdát.”

A csatárt mostanában néhányszor megtalálta a mester némi kritikával, és az argentin futballista nem tagadja, hogy ő is fejlődést vár el saját magától.

„Én vagyok az első, aki azt a véleményt képviseli, miszerint fejlődnöm kell, és mindenekelőtt nem a gólszerzésre gondolok, hanem kiváló meccsteljesítmény nyújtására.

Ha döntő passzt tudok végrehajtani, az büszkeséggel tölt el. Kiváló példa a Milan elleni mérkőzés, ahol nem szereztem gólt azonban szerintem nagyszerű teljesítménnyel szolgáltam.

Két gólhoz segítettem hozzá Gonzalo Higuaínt, segítettem a csapatnak megőrizni a labdát, továbbá időt nyertünk, valamint szabadrúgásokhoz segítettem a csapatot.

Az a fontos, hogy a csapat jól teljesítsen, még ha szeretnék is gólt szerezni minden egyes meccsen.”

Massimiliano Allegri szerint az argentin válogatottnak az erejével is takarékoskodnia kellene olykor…

„Figyelnem kellene arra, hogy ne facsarjam ki magam teljesen, ne fussak ok nélkül, valamint ne cselezzek ki teljesen céltalanul három vagy négy játékost.

Azonban mindez azon is múlik, hogy miképpen alakul a meccs, mert sokszor lefárasztjuk magunkat a védekezéssel, mélyre visszahúzódunk, aztán nyolcvan métert kell előretörni, a végére pedig már nem tudok olyan határozottan dönteni.”

„Soha nem éreztem magamon nyomást.” - mesélt a karrierje elejéről a Juventus fiatal csillaga.

„Az apám nagy elvárásokat támasztott, azonban ezek megfeleltek a szintnek, amit a játékban képviseltem. Neki köszönhető, hogy ma idáig jutottam. Azt akarta, hogy minden nap jobb legyek, de soha nem mondta nekem, hogy nem vesz meg nekem valamit, ha nem folytatom a labdarúgó pályafutásom.

Ő volt az, aki magával vitt Córdobába a meccsekre vagy edzésekre. Tizenöt éves voltam, amikor meghalt, és ezt követően nehéz volt felszállnom a buszra és egyedül utaznom.

A klubomtól, az Instituto vezetőségétől azt kértem, hogy hagyjon hat hónapig kölcsönben a városon csapatánál, hogy közelebb lehessek a családomhoz. Ez után a testvéreim vették át apám szerepét a motiválás tekintetében.

Fájdalmas dolog elveszíteni egy apát, de nem én vagyok az első vagy utolsó, akivel ez megtörtént, az élet megy tovább, még ha minden egyszerűbb is volt korábban.”

Édesapja halála után nemsokkal Paulo Dybala debütált az Instituto mezében, és szert tett a La Joya becenévre.

„Egy córdobai újságíró nevezett el így az első gólom után, amit a második meccsemen szereztem, és arra akart utalni, hogy egyszer sokat érhetek. Azonban a barátaim és a családom csak Paulónak szólítanak.”

A másodosztályban töltött egy év után Paulo Dybala a Palermo csapatánál kötött ki ahelyett, hogy országon belül lépett volna előre.

„Tisztában vagyok vele, hogy mennyire eltérő utat jártam be. Ha az ember egy nagy argentin klubnál játszik, akkor megérti a mentális nyomás természetét, és ez felkészíti egy nagy európai csapatban való átigazolásra. Az Instituto nagy csapat volt, de a másodosztályban szerepeltek.

Maradhattam volna országon belül, és jelentősebb csapathoz igazolhattam volna, de amikor a Palermo ajánlata megérkezett, akkor azt gondoltam, hogy miért ne tenném meg ezt a lépést?

Eszembe jutott Edinson Cavani és Javier Pastore pályafutása is. Azt mondtam a családomnak, hogy távozni akarok a fejlődés érdekében. Ismertem az olasz futballt, de nem gondoltam, hogy az összes meccsen játszani fogok.

Hogy megbántam-e azt, hogy nem igazoltam egy nagyobb argentin csapathoz? Nem igazán, mivel a másodosztályban töltött évben játszottunk a Quilmes, a Rosario és David Trezeguet csapata, a River Plate ellen.

Mindig arról álmodtam, hogy egy nagy argentin csapathoz kerülök, de amikor Palermóba kerültem, minderről elfeledkeztem. Ha pedig tovább maradtam volna, akkor bonyolódhatott volna a helyzet.”

Az első két olasz év nehéz volt, de Paulo Dybala szerint ezek nagyban hozzájárultak a fejlődéséhez.

„Így van, különösen a második Serie B év, mivel sokkal keményebb bajnokság fizikailag. Ugyanakkor hihetetlen év volt számomra, öt meccsel a vége előtt kiharcoltuk a fejlutást, a mögöttünk lévő csapat lemaradása 14 pont volt.

A calcio egy másik oldalát is megismertem, és ez segített nekem a következő évben, mielőtt a Juventushoz igazoltam volna.

A Palermo kiesése után voltak ajánlataim, amelyek nyomán visszatérhettem volna Argentínába, azonban ezeket visszautasítottam. Ha az ember visszatér, akkor már nehéz Európáról álmodozni, mivel úgy érezheti az ember, hogy első alkalommal már csődöt mondott. Szóval inkább a maradás és a harc mellett döntöttem, és jól teljesítettem.

Nem arra számítottam, hogy megérkezek, bevágok ötven gólt, aztán távozok. Tizennyolc évesen érkeztem az argentin másodosztályból, tanulni akartam Európa egyik legjobb bajnokságában, és tudtam, hogy nem egyszerű feladat vár rám.”

Az argentin játékost ezt követően arról kérdezték, hogy megváltoztak-e a dolgok a 2015-ös átigazolásával a Juventushoz.

„Rendkívüli módon. Három kiírásban veszünk részt, a meccsek keményebben, és edzésen minden nap mindent bele kell adni. Késznek kell lenni minden egyes cím megnyerésére, és figyelni kell a részletekre is. A kiváló bajnokok ezt teszik.”

Paulo Dybala két egykori csapattársát is megemlítette a nyilatkozatában, illetve további nevek is felmerültek, amikor példaképekre terelődött a szó. 

„El kell ismernem, hogy hiányzik Dani Alves és Paul Pogba. Dani Alves nagyszerűen lát a pályán, és borzasztóan nagy önbizalommal rendelkezik, az egyik legjobb futballista, akit valaha láttam. Paul Pogba pedig a barátom, jó kapcsolatban voltunk úgy a pályán, mint azon kívül.

Mindig nagyon felnéztem Ronaldinhóra, azonban számomra Messi egy szintet képvisel Diego Maradonával. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mellette játszhatok a válogatottban, mindazonáltal nem érzek nyomást abban a tekintetben, hogy egyesek az új Messinek tekintenek.”

A korábbi Juve-játékosok és példaképek mellett azonban nem maradhatott ki a nyilatkozatból Gianluigi Buffon sem, aki idén befejezi pályafutását, a csatárt pedig arról kérdezték, milyen a harminckilenc éves kapussal futballozni.

„Nagy megtiszteltetés, hogy a csapattársa lehetek. Nehéz szavakat találni az érzésre. Az egyszerű dolgok is csodálatosak, például az, hogy vele utazik az ember, s rácsodálkozik, hogy az ott Gigi, egy legenda van mellette.

Az emberek csodálják őt, mindenki tiszteletét kivívta földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Szinte negyvenéves, de úgy végzi az edzéseket, mintha húsz lenne. Példát mutat akaratból és futball iránti szerelemből.”