Andrea Cambiaso a Corriere dello Sport számára nyilatkozott nemrégiben a Juventus új szerzeményeiről, új edzőről, illetve felmerült a Real Madrid érdeklődésének a kérdése is.

„A Juventus számomra megtestesíti az olasz futball történelmét, egy második családot jelent, illetve egy nagyszerű érkezési pontot a karrierem tekintetében.

Már a tény, hogy egy olyan klub, mint a Real Madrid megkeresett, ez egy személyemen túlmutató dolog. Büszke vagyok arra, hogy esetleg figyelnek engem néhányan, örömteli és ösztönző érzés tudni, hogy valakiknek kivívtad a figyelmét. Nem kaptam még semmilyen ajánlatot. Mindenesetre a Juve az én Realom. Hogy itt fejezem-e be a pályafutásomat? Nos, 2029-ig hosszabbítottam, és szeretnék minél tovább maradni.

A scudetto? A tabella első helyein tartózkodunk, és a Juvénak mindig győzelemre kell törekednie. Az Inter a favorit, és két forduló múlva közvetlen összecsapás vár ránk. Ki tudja? De előbb ott a Lazio és a Stuttgart, két nagyon magas hegy. A legjobbak közé tartozunk.

A Lazio egy problémás csapat, úgy futás, mint lelkesedés tekintetében, így félelmetes ellenfél. Négy támadójátékossal érkeznek majd Torinóba.

Nicolò Fagioli és Paul Pogba elmúlt hónapjai? Segíteni nehéz, lehet jó szóval, de ez talán kevés. Vannak szörnyek, amiket csak akkor ismersz meg igazán, ha átéled az adott helyzetet. Mi, kollégák és barátok nem viselkedhetünk pszichológusként vagy orvosként, mert nincs meg a képességünk bizonyos problémák megoldására.

Fantázialiga? Idén mindent megtettem, hogy megszerezzem Dušan Vlahovićot. Legalább 20 gólt fog lőni, érzem. Segíteni akarok neki. Aztán a költségvetés 10%-át arra költöttem, hogy szerződtessem magamat. A többit Dušan Vlahovićba és Michele Di Gregorióba fektettem, mert már az első edzéseken Thiagóval megértettem, hogy keveset fogunk szenvedni.

Újonnan igazolt játékosok? Kedvelem őket. Koop pragmatikus, tudja, mit akar és hogyan szerezze meg: ő egy gép. Khéphren Thuram egy bohóc. Michele Di Gregorio rosszfiúnak mutatja magát, ehelyett olyan jó, mint a kenyér. Juan Cabal kicsit introvertált, és még nem mutatta meg nekünk a teljes potenciálját. Douglas Luiz tiszta zseni, lenyűgöző, ahogyan a labdához ér: ezt még azok is hamarosan belátják, akik most kritizálják. Vasilije Adžić egy gyémánt, 18 éves, nemrég érkezett Montenegróból, mégis úgy néz ki, mintha már régóta a Juvénál lenne. Pierre Kalulu egy katona, egyszerűen soha nem hibázik. Nico González egyike azoknak az argentinoknak, akik ellenfélként idegesítenek, de ha a te csapatodban van, akkor a tűzbe vetné magát, hogy segítsen neked. Francisco Conceição egy bomba: tiszta dinamit.

Thiago Motta taktikai szempontból olyan dolgokat mutatott nekem, amiket még soha nem láttam a Bolognában. Még határozottabbnak látom őt, nála nem szerepkörök vannak, hanem elfoglaljuk a teret. A keret irányításához is megvan a saját módszere: a meccs előtt néhány óráig soha nem árulja el, hogy ki játszik, és ez emeli az edzés és a belső verseny színvonalát. A puskapor a végéig a hordóban marad. És ha eddig eljutott a módszereivel, az azt jelenti, hogy látnok.

Massimiliano Allegri? Halálosan szeretem Maxot, Marco Landucci mindig is közel állt hozzám. Amit Allegri rám hagyott, az a mentális egyensúly: emlékszem, hogy a tavalyi szezon elején össze akartam roppantani a világot, és ő folyamatosan nyugalomra intett. A túl nagy lelkesedés kivett a játékból, ő volt az első, aki két kényelmes cipőt adott, hogy messzire juthassak.”