Cristiano Giuntoli a Corriere della Sera számára nyilatkozott a Juventusnál nyáron végrehajtott forradalomról, ami korántsem ért véget, hiszen a klub továbbra is bércsökkentésben és a keret versenyképessé tételén dolgozik.

„Dušan Vlahović szerződéshosszabbítására sor fog kerülni, ez soha nem probléma olyan játékos esetében, aki komoly jövő előtt áll.

Ha nem sikerül Thiago Motta megszerzése, a B terv egy olyan külföldi edző volt, aki Európában edzősködött és jelenleg is ott edzősködik.

Riccardo Calafiori váltása problémát jelent, de nem csak nekünk, hanem az egész olasz futballnak sajnálatos. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Serie A klubok nem rendelkeznek elég erővel egy ilyan játékos Olaszországban tartásához.”

A sportigazgatót kérdezték Massimiliano Allegrivel kapcsolatban is, ám a vezető elzárkózott a válaszadás elől: „Sajnálom, de erről nem akarok beszélni.”

Ezt követően ismét a klubra terelődött a beszélgetés: „A klub célja volt a bértömeg és a csapat átlagéletkorának a csökkentése, és ezt meg is tettük. Irány? Tégláról téglára építjük az utunkat, a liga legfiatalabb csapatai közé tartozunk, és fontos projekttel rendelkezünk. A győzelem nem az egyetlen dolog, de a legfontosabb. Fenn kell tartanunk a pénzügyi egyensúlyt és a versenyképesség magas szintjét, hogy a klub visszatérjen oda, ahová megérdemli. Az eredmény fontossága megkérdőjelezhetetlen, de az sem mindegy, hogy hogyan érjük el az eredményt. A teljesítménnyel kell kezdeni, ott van a különbség. Thiago Motta előre megírt sorssal rendelkezik, nagyszerű személyiség és empatikus a csapattal. 

Thiago Motta meggyőzése? Egyértelmű, hogy mivel nagyon jól teljesített a Bolognánál, nem csak mi voltunk azok, akik szemet vetettek rá, tisztában voltunk ezzel, és kijátszottuk a kártyáinkat, nyilván teljes mértékben a futballprojektjét támogatva.

Példaképek a játékosok közül? Zoff, Cabrini, Scirea... Causio, aki kiemelkedő játékos volt. És Furino, az én szurkolói korszakomból.

A számok egy játékos történelmét mutatják, de nekem éreznem kell az érzelmeit, látnom kell őt és megértenem, hogy mit közvetít számomra. És ez egy megkerülhetetlen értékelés, amihez minden adatot társítasz, amit csak akarsz. De mindig van egy kockázati sáv, amikor egy játékost veszel'.

A legbonyolultabb vásárlás? Talán Victor Osimhen. Négy hónapomba telt, mire elhoztam őt a Napolihoz. Talán már korábban el kellett volna adni, de Aurelio De Laurentiis intelligens és ravasz üzletember. Sokat köszönhetek neki, kedvelem őt.

A nyomás a Juventuson a scudetto kapcsán? Az Inter és a Napoli a bajnokság favoritjai. A történelem azt mondja, mindig a legtapasztaltabb klub nyer. A nerazzurro keret a legtapasztaltabb, a déli csapat pedig egy stratégiaváltás után vált esélyessé.

Sokat változtattunk, és amikor az ember ezt teszi, mindig kockáztat. Teljesen megváltoztattuk a futballról való gondolkodásunkat, a nulláról kezdtük. Mi kockázatot vállaltunk azzal, hogy idén a nulláról kezdtünk. Nem tudjuk, meddig juthatunk el, még fel kell fedezzük a bennünk rejlő lehetőségeket. Ebben a Juventusban nekem a kiegyensúlyozottsága és a képesség a meccs irányítására tetszik nekem. Egy erős csapat bármit meg kell tudjon valósítani.

Federico Chiesa helyzetét tisztán és egyszerűen kezeltük, a játékossal és a környezetével mindig nagyon őszinték voltunk, mindannyian együtt kerestük a megfelelő megoldást a játékos számára, aki nagyon erős, és minden jót kívánunk neki.

Teun Koopmeiners szerződtetése is egy nehéz tárgyalás volt. Különleges a játéka, a technikája. Felemelt fejjel futballozik, mindig tudja, hol van a labda, tudja, kinek kell odaadni. Ő egy kemény fickó.

Hasonlóság Weston Mckennie és Federico Chiesa esete között? Nem, Weston McKennie soha nem esett ki a projektből, egyszerűen csak a szerződéshosszabbítása miatt merültek fel problémák.

Hazugságok a szakmában? Én nem hazudok, ezt kihagyom. De mindenképpen léteznek fehér hazugságok. Elmondom őket, aztán szenvedek is emiatt. Amikor egy futballista már eldöntötte, hogy máshová megy, és ezt titkolja, és én ezt észreveszem, akkor úgy teszek, mintha elhinném, amit mond. Megértem őt.”