A Juventus nyáron kénytelen volt értékesítenie több fiatal tehetségét, ezek egyike Matías Soulé, aki végül a Románál kötött ki, és örömmel nyilatkozott a Corriere dello Sport munkatársa számára.

„Annyira a Romához akartam csatlakozni, hogy az ügylet meghiúsulásának a gondolatától már könnybe lábadtak a szemeim. A pályán bizonyítani fogom, hogy érek annyit, amennyit a klub fizetett értem. Csodálatos érzés itt lenni. A tárgyalás hosszú volt, és ideges voltam amiatt, hogy nem fog megvalósulni, de aztán minden összeállt. A Friedkin család mindenképpen le akart igazolni, azonnal megértettem, milyen ambíciók fűtik őket a klubot illetően, és hova akarják eljuttatni a klubot. Most itt vagyok, edzek az új csapatommal, s többet nem is kívánhatnék. Keményen dolgozunk és nagy intenzitással, készen fogunk állni a Cagliari elleni első bajnokira.

Nagy csodálatot érzek Daniele De Rossival szemben. Sokat kér tőlünk, rengeteget dolgozik és kiváló edző. A tárgyalás során többször beszéltem vele, és elmondhatom, hogy nem csupán tud spanyolul, de argentin tájszólással beszéli azt. Beszélt nekem a Romáról, hogyan élik meg az emberek itt a futballt, és az edzőtábor alatt kivételes támogatást nyújtott. Győztes mentalitást sugároz a csapatnak, és biztosítja a szezonhoz alapvető fizikai és taktikai felkészítést.

Számomra Paulo Dybala olyan, mintha bátyám lenne, nem csupán a futballban nyújt útmutatást, hanem az életben is. Amikor fiatalabb voltam, akkor szent szörnyként tekintettem rá, olyan játékosként, akit nem lehet megközelíteni, mert annyira csodáltam őt. De aztán elkezdtük megismerni egymást, megtaláltuk a közös hangnemet, s jó kapcsolat alakult ki a Juventusnál. Van egy történet, amit soha nem fogok elfelejteni. Az utolsó éve volt Paulónak a Juventusnál, s az egyik utolsó meccs a szezonban. Még volt hátra negyedóra, amikor láttam, hogy távolról Marco Landuccival beszélt, és közben rám mutatott. Sajnos a cserék elfogytak már, de Paulo Dybala azt kérte, hogy cseréljenek be engem, mert még akart volna játszani velem, mielőtt elhagyja a Juventust. Ezt az emléket megőrzöm magammal, mert megmutatta, hogyan viszonyul hozzám, és mennyire becsül engem. Amikor elhagyta a Juventust, írtam neki egy üzenetet, amiben azt írtam, hogy teljes szívemből azt kívánom, hogy játszhassak vele egy csapatban egy nap. A sors pedig vicces olykor, három évvel később most itt vagyunk egy csapatban.

Az átigazolás híre? Nyaraltam Punta Canán, a Dominikai Köztársaságban, amikor az ügynököm tájékoztatott a Roma érdeklődéséről. Pár nap után pedig az érdeklődésből valódi átigazolási kérés lett, és ugyanazon a napon kaptam egy üzenetet Daniele De Rossitól, miszerint vár engem a Trigoria edzőkomplexumban. Ekkor lett a szikrából tűz. Annyira akart engem a csapat, hogy nem mondhattam nemet. Az edző felhívott, aztán a Friedkin család is személyesen bevonta magát a tárgyalásba, és a vezetőség is kihangsúlyozta, mekkora figyelmet kívánnak nekem szentelni. Az általuk mutatott vágy arra sarkallt, hogy csak ezt a lehetőséget vegyem figyelembe annak ellenére, hogy voltak megkeresések a Premier League-ből. A Leicester nagyon szeretett volna a keretében tudni, az edző és a sportigazgató is felvette velem a kapcsolatot telefonon, hogy meséljenek a klub projektjéről. De akkor már éreztem a szeretetet Daniele De Rossi, a Roma és a csapattársak felől, akik felvették velem a kapcsolatot, és akkor úgy döntöttem, hogy az összes klubot elutasítom, és csak a Romára gondolok ezer és egy okból.

Az Olimpico? A szurkolók varázslatosak, és ez nem csak olyan mendemonda. Tavaly Paulo és Leo meghívott az Olimpicóba, hogy nézzem meg a Feyenoord elleni EL-meccset. Beléptem a stadionba, s hallottam a 70 000 szurkolót, amint a himnuszt énekelték, s a meccs végéig énekeltek. Amint távoztam, azt mondtam a testvéremnek, hogy soha nem láttam ilyen szenvedélyes szurkolókat. Hihetetlen érzés volt, hidegrázós élmény. Őszintén mondhatom, hogy már akkor gondolkodtam a Roma kapcsán, miközben nem tudtam, hogy folytathatom-e a karrierem a Juventusnál.

A Juventustól való távozás viszonylag fájdalmas téma, különösen 2024 első hónapjait tekintve. Én nem gondolkodtam a távozáson, sőt, jól akartam játszani a Frosinone csapatában, hogy kiharcoljam a lehetőséget a Juventusnál. De aztán januárban megtudtam, hogy a klub egy szaúdi klubnak értékesítené a játékjogom, miközben nekem semmiféle szándékom nem volt abba a bajnokságba szerződni, s közben nyilvánvaló lett, mit tartogat számomra a jövő. Csalódott voltam, mert azt gondoltam, hogy játszhatok a Juventusnál, de aztán elfogadtam a helyzetet.

Thiago Motta csodálatos ember. Mindig közeli személynek éreztem őt, támogatott engem, edzett, és számos tanáccsal szolgált. Aztán meg viccelődött is velem, hogy csak 70 millió eurós ajánlatért kész elengedni engem. Az igazság az, hogy Thiago Motta a Juventusnál tartott volna engem, véleménye szerint tökéletesen illeszkedtem a terveibe és a támadásokhoz. De végső soron a Juventus már döntött, kellett az értékesítésem a bevételekhez, és ezt elfogadtam, ezt követően pedig alig vártam, hogy végre távozhassak. Nem bántam meg semmit a Juventusszal szerzett tapasztalat kapcsán, nagyon boldog voltam a klubnál, csak ne lett volna az a váratlan januári felkérés a távozásra.

Alig várom, hogy visszatérjek a Juventus Stadiumba. Nem bosszú miatt, Isten ments, de szeretném bizonyítani, hogy jól tudtam volna teljesíteni a Juventusnál. Örömmel látom majd ismét Thiago Mottát, aki azzal viccelődött, hogy a nyakamra küldi Federico Gattit, hogy ő őrizzen emberfogással. Most már a bianconero mez a múlt, a giallorosso mez a jelen és a jövőm, úgy érzem, megérkeztem. S természetesen szeretném megnyerni azt a meccset a Roma mezében, amiért szenvedtem is egy keveset. Voltak napok, amikor attól féltem, hogy meghiúsul az átigazolás, és ezek a fejlemények könnyeket csaltak a szemeimbe, de aztán felhívott Daniele De Rossi, hogy megnyugtasson és meggyőzzön. Aztán viccelődve mondtam neki, hogy már az első üzenettel meggyőzött. Végül minden jól alakult, köszönhetően a tulajdonosok által jóváhagyott komoly befektetésnek, ami lehetővé tette, hogy a fővárosba költözzek. A 30 millió eurós árcédula? Ez motiváció, hogy bizonyítsam, megérem ezt a pénzt. A futballban a nyomás természetes, nyomás nélkül nincs motiváció és fejlődés. Majd a pályán bizonyítom, hogy a Friedkinek által befektetett 30 millió euró nem volt hiábavaló.”