Massimilano Allegri a DAZN munkatársának értékelt a Lecce elleni 3-0 után, ám a mester elmondta, a vezetés tudatában sem volt izgalmaktól mentes a meccs.

„Volt egy pillanat, amikor megijedtem, ilyen pillanat bármikor előfordulhat a meccsen, de más kívülről látni ezt. Természetes, hogy egyes pillanatokban csökken a koncentráció szintje, s belőttek egy labdát a tizenhatoson belül, és mi kockázatos döntést hoztunk. S ilyenkor a meccsek hosszúnak tűnnek. Nem tűnik veszélyesnek a helyzet, de ha kap a csapat egy gólt egy akcióból vagy egy belőtt labdából, akkor minden bonyolódik, és pszichológiailag a feje tetejére áll a meccs. Ilyen ma a futball, az utolsó negyedórában sokat változnak a meccsek, de az adott pillanat után a srácok nagyon jól visszarázódtak a meccsbe, és sikerült egy harmadik gólt szerezni.

Az erőnlétünk? Mondjuk azt, hogy azért dolgoztunk, hogy minél több meccset megnyerjünk, s ezen kívül kezelni kell a meccs adott pillanatait, tudni kell, mikor kell játszani, mikor nem szabad játszani, mikor kell védekezni, mikor kell támadni, de minden tekintetben fejlődtünk a meccs megítélése tekintetében. Fizikailag jobban vagyunk, a játékosok tudatában vannak a képességeiknek, és ez rendkívül fontos. A ma esti meccs bonyolult volt, mert az első félidőben a Lecce futott, letámadott, volt pár jó helyzetünk a tizenhatos körül, de az utolsó passz nem jött össze, és az ellenfél nehézséget okozott pár helyzetben. Aztán természetes, hogy kicsit visszaestek, mi élesek maradtunk, s folytattuk a játékot a meccs megnyeréséért.

Nem tudtam, hogy ez a 300. győzelmem, s hogy csak Trappattoni és Rocco előz meg. Számunkra az a fontos, hogy optimális állapotban érkezzünk a rangadóhoz, de mindenekelőtt az ötödikkel szembeni jelentős előnyünk is fontos, ma 19 pont az előnyünk, azt hiszem, 18 vagy 19 pont, ami elég jó előny. De örülök a 300 győzelemnek, csak köszönetet mondhatok a játékosoknak, mindazoknak, akikkel dolgoztam edzőként a kezdetektől mostanáig, a Serie A-ban. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert volt néhány igazán kivételes játékosom. Elkapnak az érzelmek most is, amikor látom őket, de akkor is így volt, amikor az edzőjük voltam. Olykor megnézek pár összeállítást, pár meccset, s csodálatos dolog látni azt, ahogyan futballoznak.

A támadók csillogása? Dolgozunk ezen, megpróbáljuk a legjobbat nyújtani, s mindenekelőtt jobban mozgunk a pályán, elfoglaljuk a megfelelő területeket a támadásvezetéshez, mert a futballban az elszakadás alapvető, nagyon fontos összetevő. A labda birtoklásához tudom hasonlítani, és jelenleg ezt a srácok nagyon jól csinálják, még ha van is még min dolgozni és miben javulni.

McKennie gólja? Talán jobb lett volna, ha ő talál be, mert Weston McKennie nem szeret repülni, most is azt mondta, hogy vonattal utazna haza, szóval hátha egy góltól elmúlt volna ez a félelme.

A legjobb pillanat visszatérésem óta? Nos, amikor visszatértem Torinóba, akkor mindenki részéről volt egy kis bizonytalanság, vagyis inkább feltételezés, hogy azonnal visszatérhetünk a győztes útra, de egyáltalán nem ez volt a helyzet. Aztán meg kellett szoknom, hogy padon vagyok, meccseket nézek, cserékről döntök, meg kellett ismernem a csapatot, és lépésről lépésre mindannyian fejlődtünk. 2021-ben indultunk el ezen az úton, és együtt nőttünk szépen lassan. Ez a munka sok tényezőből áll, idén érkezett Cristiano Giuntoli, aki nagy segítséget nyújtott, és Giovanni Mannával nagyon jól dolgoznak együtt, sikerült jó keretet összehozni, de azt mondanám, hogy az út 2021-ben vette kezdetét.

Első helyen a Juve? Nos, a futballban soha nem lehetetlen semmi, számomra ezt jelenti az első hely, a fejünkben kell legyen a hit, a vágy, hogy elérjünk valami kivételeset, és hogy a lehetetlent elérhetővé tegyük. Szóval ez a legjobbunkat feltételezi, s ha ezen túl vannak jobbak, akkor gratulálni kell nekik, meg kell tapsolni őket, mert többet érdemeltek ki, de jelenleg a csapatunk nagyon szépen fejlődik, ahogy az egész környezet is. Ez pedig nagyon nagy örömmel tölt el.”