Giorgio Chiellini visszavonulásának bejelentése nem csak a szurkolókból váltott ki reakciókat, az alábbiakban az egykori védőtársak búcsúüzenetei olvashatók, amelyekről a La Gazzetta dello Sport számolt be.

Andrea Barzagli: „Kedves Giorgione, az idő mindenki számára múlik, de az emlékek megmaradnak. Mi pedig számos emlékkel rendelkezünk, úgy a Juventus, mint a válogatott mezében. Vannak szép emlékek, de akadnak fájdalmasak is. Sokszor nyertünk, és ez rendkívüli elégedettséget adott. Talán 20 év múlva is beszélni fognak az emberek a Juventus győztes ciklusáról és a BBBC-ről, amely egy Napoli elleni stratégiaként fogant meg, és amelyik idővel referenciapont lett a csapattársak és Juventus világa számára.

Tökéletes összhang volt ez a szuper kapusnak is köszönhetően, aki mögöttünk futballozott, Gigi Buffon. Te voltál közülünk a legbölcsebb és legmegfontoltabb hármunk közül, míg Leo volt a legkarizmatikusabb. Én ritkán szólalok meg, inkább próbáltam csendes példaként szolgálni. Különbözőek voltunk és kiegészítettük egymást. Egységet alkottunk örömben és nehéz pillanatokban. Évekig több időt töltöttünk egymás társaságában, mint a családjainkkal, mindig két gondolattal az agyunkban: nyerjünk és ne kapjunk gólt.

Nagy örömünkre szolgált, amikor meccseket nyertünk kapott gól nélkül. Ez nem csak cél volt, ez volt a küldetésünk. Üdvözöllek a visszavonult futballisták körében, most már csak Leo maradt aktív. Az utolsó éveket jobban élvezted, mint az elsőket, amikor jobban szenvedtél a nyomás miatt, és ezért voltál kénytelen minden meccs előtt rengeteget beszélni. Egy csodálatos út véget ért, most pedig egy újabbat kívánok neked, ami ugyanennyire izgalmas lesz. Kíváncsi, kultúrakedvelő és okos személy vagy. Született futballigazgató.”

Gianluigi Buffon: „Giorgióról beszélni számomra olyan, mintha egy olyan bajtársról beszélnék, aki a hozzám hasonló és egyben mégis tőlem különböző ember egyszerűségével furakodott a szívembe. Ez olyan, mintha azokról a szemekről beszélnék, amire pont szükséged van, tudatában annak, hogy bátorságot és hűséget találsz bennük. Olyan ez, mint egy kivételes kalandról beszélni, amelyet egymás mellett éltük meg, olyan emberek önbizalmával, akik szilárdan és hűségesen kiállnak melletted jóban és rosszban. Egy csodálatos kaland, amely nélküled teljesen más ízzel maradt volna meg a számban.”

Leonardo Bonucci: „Kedves Giorgione, furcsa az élet. Olyan sok időt töltöttünk együtt, de csak ma tudtam meg, hogy az első mezszámod a 19-es volt. Tudod, hogy hiszek a számmisztikában, miközben te mindig szkeptikus voltál ezen dolgok tekintetében. Különbözünk, ezt mindenki tudja, méghozzá számos tekintetben. S hozzátenném, hogy szerencsére! Te mindig diplomatikus voltál, tökéletes futballigazgató mintaképe, és remélem, hogy hamarosan bizonyítani tudod majd ezt, mert ez az álmod. Én megosztó személy vagyok, a népszerűtlen, de szükséges választások képviselője, aki felemeli a hangját az öltözőben. Soha nem hiányoztak a nevetések a kapcsolatunkból, családaink között, és ez erősségünk volt. Barátom vagy, azon kevesek egyike, akivel megajándékozott a futball.

Példakép és kapitány voltál, s azt mondják, történelmet írtunk. Hadd mondják ezt mások. Remélem, hogy hamarosan ismét együtt dolgozhatunk ebben a komplex világban, ami oly sokat adott nekünk. Szomorú vagyok, nem tagadom. A visszavonulásod miatt hiányt érzek. Az idő igazi zsarnok. Összehozott minket a sors a Juventusnál és a válogatottnál. Felnőttünk Antonio Conte vezetésével, hihetetlen elégtételt érezhettünk, és érett játékosokként történelmi sikert értünk el egy kupa magasba emelésével az olasz futball számára. Továbbra is együtt fogunk lógni, ez bizonyos. Jelenleg a futball világán kívül, aztán a jövőben ki tudja? Folytatni fogjuk az álmodozást, a tanulást, az önfejlesztést, és főképp a száraz tészta evését! Szép új életet kívánok neked, Giorgione.”