Paolo Di Canio nemrégiben elmondta véleményét a vasárnapi rangadóról, s egyúttal azt is megosztotta a Libero számára, miért becsüli igencsak sokra a Juventus mesterét, aki idén scudettoesélyes szintre emelte az Öreg Hölgyet.

„Szép dilemma áll előttünk a vasárnapi rangadó kapcsán: az Inter erősebb csapat, amely rengeteget fogja birtokolni a labdát vasárnap, míg a Juventus a szilárd védekezésre és az ellentámadásokra fog koncentrálni. Ha Massimiliano Allegri helyében lennék, Moise Kean és Federico Chiesa mellett tenném le a voksom, mindkét játékos képes úgy támadni, mint védekezi. Dušan Vlahović kicsit le va maradva, s inkább Arkadiusz Miliket állítanám le az utolsó félórára. Dušan Vlahović nem játszik túl intelligensen, meg kellene tanulnia az egyszerű dolgokkal foglalkozni.

A meccs szerintem nem lehet döntő a bajnokság tekintetében, túl korai ez még. De jó irányt adhat, különösen mivel a bajnokságra esélyes két csapat ütközik meg. Egy győzelem a Juve számára többet jelentene.

Massimiliano Allegri elültette a játékosai fejében a hitet, megmutatja nekik, hogy képesek harcolni a scudettóért annak ellenére, hogy alacsonyabb minőséggel és képzelőerővel rendelkeznek, mint a riválisok. Nagyon becsülöm Massimiliano Allegrit. A kezei alatt a Juventus egy anomália, de nagyon olasz: egy élcsapat, amelyik szinte mindig átadja a kezdeményezés jogát az ellenfeleknek. Ez is egy járható út, és Massimiliano Allegri nagyszerűen használja azt, ami rendelkezésére áll, optimalizálja az anyagot, amivel dolgozik. Mindazonáltal nehéz lesz májusig eljutni csak erre építve, ennél több kell.

Ugyanakkor tapsot érdemel egy újabb szezonért. Massimiliano Allegri számára csak két vagy három egyéniség érhető el, és őket nagyon jól hasznosítja. S ebben a tekintetben a fiatalok is bizonyítanak, Massimiliano Allegri számos fiatalnak ad lehetőséget, két fiatal szinte folyamatosan kezdő, és a többiek adott, nehéz pillanatokban lépnek pályára. Nem 4-0-nál, mert a Juventusnál ritka a 4-0. De így fejleszti a fiatalokat, nem azt csinálja, mint a többi edző, akik lezárult, nyilvánvaló kicsengésű meccseken vagy sérültektől sújtott keret okán küldik pályára a fiatalokat, aztán sopánkodnak a hiányzók miatt, majd elmondják, hogy kit kellett pályára küldeni. Nem így működik a dolog, főleg mivel ezeknél az edzőknél az adott fiatalok egyszerűen távoznak vagy eltűnnek. Massimiliano Allegri ehelyett dicséri őket, és komoly meccseken ad nekik lehetőséget, úgy beszél róluk, mintha felnőtt játékosok lennének, szóval használja úgy a motivációt, mint a fegyelmet velük szemben. Ebben áll munkájának a nagyszerűsége.”