A Juventus az Empoli vendégeként 4-1-es vereséget szenvedett, s a mester természetesen nem volt túl jó kedélyállapotban a meccs után, ami a tízpontos büntetés mérkőzés előtti nyilvánosságra hozásának is szólt.

„Túlságosan egyszerű lenne a meccset és az egész szezont így összefoglalni.” - mondta Massimiliano Allegri a DAZN munkatársának.

„Nem kereshetünk alibiket és kibúvókat, mi vagyunk a Juventus, és hozzászoktunk a győzelmekhez, vagy legalábbis ahhoz, hogy a győzelmekért harcolunk. Még két meccs áll előttünk, össze kell fognunk, hiszen a Milan érkezik vasárnap. Természetesen furcsa helyzet volt, hogy a kezdés előtt tíz perccel érkezett a hír a büntetésről. Az első gólhelyzetnél gólt kaptunk, aztán még egyet. Voltak lehetőségeink a különbség csökkentésére, de ezeket nem használtuk ki. Mindez nem indokolja a mentális összezuhanást. Jelenleg annyit tehetünk, hogy csendben maradunk, és elfogadjuk a vereséget.

A meccs előtt 69 pont áll a nevünk mellett, másodikok voltunk a tabellán, ez legyen egyértelmű mindenki számára. A büntetés ellenére ma egy győzelemmel lett volna esélyünk felvenni a harcot a Milannal a BL-helyért. Sajnos nem így alakultak a dolgok.

Nem kérhetek számon semmit a srácokon, mivel mindenkit biztosíthatok arról, hogy ez nem volt egyszerű helyzet. A következő pár nap sem lesz egyszerű, hiszen kiestünk az EL-ből, aztán jött ez a hír tíz perccel a kezdőrúgás előtt, előtte három hónapig elvettek tőlünk pontokat, amiket aztán visszaadtak. Ez nem indokol semmit, de ez kétségtelenül anomáliákkal teli szezon számunkra, és mindennek ellenére a csapat 69 pontot gyűjtött.

Többre is képesek lehettünk volna? A feltételezéseknek semmi értelme. Ma este abba a helyzetbe hozhattuk volna magunkat, hogy kihívói legyünk a Milannak a BL-hely tekintetében. Mintha január óta folyamatosan ezeket a sorsdöntő meccseket játszanánk. Az Atalanta és a Roma előttünk áll, meg kell próbálnunk hat pontot szerezni, és lényegében másodikak maradjunk a tabellán, amik vagyunk. Mindenkit biztosíthatok, hogy a csapat a maximumot hozta, ami lehetséges volt ezen körülmények között. Szürreális az egész helyzet, a csapat lényegében jobban is teljesített, mint azt vártuk.

A futballban a pszicológiai aspektus alapvető fontosságú. A meccs előtt 15 perccel még második helyen voltunk 69 ponttal. Nagyon más a helyzet a mostani, amikor öt pont a lemaradásunk a Milannal szemben.

Ismét a győzelemért kell pályára lépnünk, mert ismét fogócskázunk, és mindig, amikor kicsit kidugjuk a fejünk némi levegőért, lenyomják a fejünk. Csütörtök után pedig természetes, hogy a srácok lényegében üres energiaraktárral rendelkeznek.

A jövő tekintetében egyeztetnünk kell a klubbal, és látnunk kell, milyen sorozatban szerepelhetünk. Azt sem tudom, hogy engednek-e minket az EL-ben indulni, várnunk kell, és majd meglátjuk. Nyilvánvalóan, ha nincs európai kupasorozat, akkor az egy adott tervet jelent. Nem jelenthetjük ki, hogy jövőre a Juventus ismét azonnal visszatér a győztes útra, de az a fontos, hogy a nehézségek közepette mindenki ugyanazokat az elveket vallja.

Gyávaság lenne részemről most elhagyni a Juventust. Csalódott vagyok a mai este miatt, mert ez lehetőség volt számunkra, de a csapaton sem kérhetek számon semmit, mert folyamatosan csak igazodtunk az adott helyzetekhez.

Szeretném aláhúzni, hogy a Juventus második a tabellán, ezt pedig a pályán érdemeltük ki. Mindent elfogadunk, de nagyon remélem, hogy ezt sikerül egyszer s mindenkorra kibogozni. Ne csak csepegtessék az információkat, hanem döntsék el, hol akarják látni a Juventust, mondják el nekünk, s legyen letudva a probléma.

Ez az egész tiszteletlenség azokkal szemben, akik dolgoznak, játékosokkal és edzőkkel szemben. Én nem mondom meg, hogy mi legyen az ítélet, csak arra kérem a döntéshozókat, hogy döntsenek egyszer s mindörökre. Ez az egész hihetetlen. Egyszerűen hihetetlen. Elég volt már ebből.

A Juventus mindig felállt a padlóról, és tiszta fejjel kell gondolkodnunk. Most csak reménykedhetünk benne, hogy a következő szezont annak tudatában fogjuk elkezdeni, hogy ismerjük a klub helyzetét. Nem tudom, hogyan jutottunk el ide, és bár én látszólag mindennek ellenállok, ez egyszerűen kínszenvedés volt. Bárcsak megmondták volna két hónapja, hogy mi a büntetés, és legalább tudjuk, hogy leszúrnak vagy megmérgeznek minket, mert akkor legalább ezt tudnánk.”