A vasárnapi rangadó kapcsán a La Gazzetta dello Sport megszólaltatta Mario Mandžukićot, akit a Juventus sok szurkolója szívébe zárt az évek során, egyesek pedig lényegesen szívesebben emlékeznek rá, mint Cristiano Ronaldóra.

„Hálás vagyok mindazoknak, akik örömmel emlékeznek rám. Szerintem ez nem Cristianón múlik, aki minden idők egyik legjobbja, és nagyszerű teljesítményt mutatott a Juventus mezében. Úgy gondolom, hogy az adott szurkolók a harcosságot és szellemiséget értékelték, amit Carlos Tévez és én mutattunk a pályán.

A Juve problémái? Kívülről nem egyszerű ezeket a dolgokat megítélni. A futballban azonban semmi nem tart örökké, és a Juve dominanciájának előbb vagy utóbb véget kellett érnie. A csapat számos kulcsjátékost veszített, akik tudták, hogyan lehet következetesen meccseket nyerni. Viszonylag egyszerű nagyszerű meccset játszani, azonban ezt megismételni hetente nehéz feladat, és ez szükséges a bajnoki cím begyűjtéséhez. A Juve továbbra is nagyon minőségi csapat, de időbe telik, amíg egy csapat felépül, tartást kap, és hozzászokik a scudetto szintjéhez. A Juve korántsem való mindenkinek. Biztos vagyok benne, hogy a csapat előbb vagy utóbb vissza fog térni a szurkolók által megkívánt szintre.

Nem lep meg, hogy a szurkolók kritizálják az edzőt, bárki legyen is az, hiszen az eredmények nem jók. Ilyen a futball természete: nem számít, hogy mit ért el valaki egy, két vagy öt éve. Vagy akát öt hete. Az egyetlen dolog, ami számít, az az aktuális teljesítmény. Azonban nem hiszem, hogy ezek az eredmények Massimiliano Allegrin múlnak, ő bizonyította már, hogy nagyszerű edző. Időre van szükség. Ha az új játékosok a világ összes tehetségét is birtokolják, senkiből nem lesz Giorgio Chiellini két meccs alatt.

2016-ban tízpontos lemaradásunk volt, szóval igen, elérhető a scudetto. De ez nem egyetlen játékoson múlik, hanem az egész csapaton, amelynek bizonyítania kell az összetartozást és az eltökéltséget adott cél eléréséhez. Amikor egy csapat ekkora hátrányban van, a többieken is sok minden múlik. De a Serie A kemény bajnokság, várhatóan mindenki veszít még pontokat a végéig. A 2015-16-os szezonban, amikor lemaradásban voltunk, összedugtuk a fejünket mind, és úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a dolgok menetét. Most nem vagyok az öltözőben, így mást nem mondhatok. Paul Pogba és Federico Chiesa visszatérése is segíteni fog, de ők sem egyedül játszanak.

A fiatalok? Szerintem a recept nagyon egyszerű: minden nap keményen kell dolgozni, követni kell az edző utasításait, figyelni kell az adott szerepkörben lévő játékosokat, és tanulni kell tőlük. S amint lehetőség nyílik egy meccsen, mindent bele kell adni.

Adjak tanácsot Dušan Vlahovićnak? Nincs semmi szüksége rá. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy én miképpen kezeltem ezeket a fontos meccseket: nem a gólszerzésen gondolkodtam, hanem azon, hogy miképpen tudjuk megnyerni a meccset. A csapatot rengeteg módon lehet segíteni, és végső soron csak a Juve sikere számít. Ha az ember fut, ugrik, párharcokat nyer, bizonyítja eltökéltségét az ellenféllel szemben, ha jó döntéseket hoz a labdával, ha lehetőségeket hoz létre, ha követi a mester játéktervét, mindez hozzájárulás a győzelemhez. Mi értelme a mesterhármasnak, ha végső soron a csapat elveszíti a meccset? Dušan Vlahović már bizonyította, hogy kiváló center. Most minden rajta és az ambícióján múlik, hogy a világ egyik legjobbjává emelkedjen.

A vasárnapi derbi? Én nagyon szerettem ezt a párharcot, és minél fontosabb a meccs, annál több ambíció volt bennem a győzelemre. Szívesen megnézném a helyszínről a meccset, de ha ez nem lehetséges, akkor majd megnézem a tévében: soha nem hagyom ki a Juve egyetlen meccsét sem.”