A DAZN csatorna PiedixTerra műsorában Fabio Miretti beszélt futball iránti szenvedélyéről és Juventusszal szembeni szerelméről.

„Amikor futballozni kezdtem, a futball volt az álmom, de az álom megszületésének nem volt egy adott pillanata.

Amikor gyerekként a Juventushoz csatlakoztam, mindig feltételeztem, hogy lesz szerződésem, ennek ellenére tudtam, hogy tanulnom kell a jövőm érdekében. Idén nyáron nagy kihívásokkal teli évet zártam, az U21-nél, U19-nél, majd volt az EB és a középiskola lezárása érettségivel, július 10-ig az iskolával kellett foglalkoznom.

A legnagyobb kihívás? A felnőtté válás. A futballal és az iskolával nincs gondom. Mivel a Juventushoz korán csatlakoztam, így az egész folyamatnak részese voltam, gyorsabban felnőttem. De ez jellem kérdése is, gyerekkorom óta mindig vezére voltam a csapatnak. Aztán pár évig az utánpótlásnál csapatkapitány voltam, ez valamilyen belső tulajdonságom. A Juve öltözőjébe lépni, miután végigjártam a szamárlétrát, és szurkolója is vagyok a csapatnak, nagy hatással volt rám. A bemutatkozás nem hasonlítható semmihez, de vannak dolgok, amelyek egyértelművé teszik, hogy hova is érkeztél meg. Az öltöző, a felnőtt csapattal edzés, az idegenbeli meccsek, illetve maga a futball a felnőttekkel.

Példaképem lenne Claudio Marchisio? Először egy pizzázó előtt találkoztam vele Torinóban tavaly. Egy kicsit beszélgettünk, aztán írt pár üzenetet a Youth League után. Számomra ő referenciapontot jelent, mert amikor az utánpótlás csapatba kerültem, mindenki azt mondta, hogy a többség nem képes továbblépni, de vannak olyanok, akik igen, erre pedig a példa Claudio Marchisio. Az idáig vezető rövid pályát bejártam, az utánpótláscsapatoktól a felnőttekig, de most következik a kemény része.

Az aktuális Juve kapcsán azt mondhatom, hogy az időszaktól függetlenül játékosokként a legjobbat kell nyújtsuk a győzelemért. Ez felelősség és mezhez való ragaszkodás kérdése. Tudjuk, hogy a sérültek segítségünkre lehettek volna, de a pályán lévők felelősséggel tartoznak a hiányzóktól függetlenül. Mi vagyunk a Juventus, és nyernünk kell. Tetőtől talpig gobbo vagyok, mindig az voltam.

A fiatalok helyzete Olaszországban? Szerintem nem igaz, hogy Olaszorszzágban a fiatalok keveset játszanának. Most volt egy kicsit több lehetőségem, és ott van Giorgio Scalvini, aki velem egykorú, és játszik. Talán külföldön kevésbé félnek csapatba tenni a fiatalokat, de végső soron a pályán nyújtott teljesítmény dönt. Kedvelem Giorgio Scalvinit, az utánpótlás bajnokságokban mindig egymás ellen játszottunk, aztán a válogatottban meg együtt, szerintem ő nagyon jó játékos.

A Chico becenév? Gyerekkorom óta így szólítanak. Korábban, amikor a Cuneo csapatánál játszottam, volt három vagy négy Fabio. Kicsi voltam, és az apám szurkolt nekem, kiabált nekem kintről, de én nem tudtam, hogy ez nekem szól. Aztán egy győztes bajnokság után elmentünk vacsorázni egy baráthoz, akinek volt egy ilyen Chico feliratú meze. Az estét követően az apám így nevezett, aztán a barátaim és mindenki más is. De csak az öltözőn kívül.”

A nyilatkozathoz annyit talán érdemes hozzáfűzni, hogy gobbo (magyarul púpos) megnevezéssel illetik Olaszországban a Juventus szurkolóit, a chico pedig spanyolul srácot, kisgyereket jelent.