A Juventus legendás kapusa, Gianluigi Buffon a trentói Il Festival dello Sport eseményen beszélt aktuális helyzetéről, és arról, miért is futballozik 45 évesen, jelenleg a másodosztályban.

„Számos okból játszok még. Továbbra is erősnek és versenyképesnek érzem magam, ráadásul úgy gondolom, hogy a sport aranykorában játszhatok.

Olyan kort értem el, hogy bármikor azt mondhatnám, elég volt, szóval irányításom alatt tartom a helyzetet, és a döntéseim mindig okkal születtek. Azért tértem vissza a Parmához, mert boldoggá tesz, amikor látom a szurkolók büszkeségét, hogy ismét a gialloblu színekben védem a csapatuk kapuját.

A karrierem során sok kupát nyertem, de fel is adtam a reményt egyes kupák kapcsán. Boldog vagyok, hogy harcolhattam adott kupákért, de személyes sikernek tekintem a szurkolók szívének az elnyerését. Ezen kívül pedig nincs szükségem például a BL-trófeára, hogy tudjam, mennyire jó kapus vagyok. Ezek nélkül is tudom értékelni magam.

A kritikát üzemanyagként használom, különösen az idő előrehaladtával. Fiatalként nagyon fáj a kritika, és destabilizálja az embert. Azonban érett játékosként már motivációnak tekinti az ember ezeket a megjegyzéseket. Olykor valóban szükségem volt a kritikára, és fel is jegyeztem, hogy kitől érkeztek ezek a mondatok.”

Gigi Buffon észrevette Claudio Marchisiót a nézőtéren.

„Claudio Marchisio egyike azon csapattársaknak, akik a veretlenségi rekordhoz segítettek. A Parmánál továbbra is nagyon jól érzem magam 44 évesen a srácokkal, úgy érzem, hogy egy vagyok közülük, a normalitás révén tudok a szabályok alóli kivétel lenni.

Hogy ki hiányzik? Mindenki hiányzik. A csapatsport szépsége az együttélés, az olasz játékoskeret, amelyik felnőtt, az hihetetlen volt professzionalizmus tekintetében, az erősségük egymás erejében állt.

Szeretnék-e olykor beszélni a Juventus játékosaival? Minden szó vihart kavarhat a többértelműsége nyomán. A Juve géneknek megvan az a képessége, hogy visszahúzódnak, aztán reagálnak, de attól még, hogy egy klub adott sablonnal szolgál, az egyén feladata azt a sablont a pályára vinni.

Az ottlétem alatt is előfordult, hogy rosszul indult a szezon, de aztán feljutottunk a csúcsra. Ez gének kérdése is, a csapat és az egyéniségek szintjén. Nem mindenkinek lehet a Juventushoz illő génállománya.”