Massimiliano Allegri a válogatott szünetet kihasználva a GQ magazinnak adott hosszabb interjút, amelyben beszélt a kétéves szabadságáról, a Real Madriddal aláírt szerződésről, illetve természetesen egy kis rálátást adott futballfilozófiájára is.

Mielőtt visszatértél volna a padra júliusban, két évig nem dolgoztál sehol. Ez nagyon sok idő egy olyan szinten lévő szakembernek, amilyen te vagy. Hogy telt ez az időszak?

„Nagyszerűen éreztem magam, kivéve a második évben, amikor a koronavírus-járvány elkezdődött, de ez mindenki számára szörnyű volt, úgy gondolom.

2020 februárjában, amikor az egész elkezdődött, a hegyekben voltunk a fiammal, március 8-án, a kijárási tilalom idején tértünk vissza, ekkor a livornói otthonomba vonultam vissza. Végül is szükségem volt erre a két évre, mivel játékosként tizennyolc évet dolgoztam, illetve edzőként tizenhatot, mindenféle szünet nélkül.”

Semmilyen pihenővel a két karrier között?

„Pontosan, közvetlenül, meg nem állva, egymás után harmincnégy év. Ez a két év csodálatos volt, a szüneteket meg lehet tölteni pozitív eseményekkel, mindig azon múlik, hogyan tekintünk a helyzetre. Munka közben olyan helyzeteket él meg az ember, amikor lényegében már nem is él, mivel nagyon magas szinten egy centrifugába kerül az ember, és amikor benne van, akkor észre sem veszi. Aztán amikor kikerül belőle, azon gondolkodik, hogy miről is maradt le, és rájön, hogy az élet többről szól, például barátokról. Nagyon kötődök a városomhoz, Livornóhoz, és végre tudtam némi időt tölteni Livornóban. Voltak természetesen nehéz időszakok is, hiszen bezárva éltünk, de ugyanakkor jól éltem át ezeket. Hiányzott a futball, főleg a második évben, de soha nem rögeszmeként jelent meg ez a hiány. Nagyon hiszek a sorsszerűségben, és el kell engednünk bizonyos dolgokat, nincs értelme erőlködni.”

De képes vagy egyszerű szurkolóként követni a futballt, vagy ez elképzelhetetlen?

„Leginkább egyes meccsek érdekelnek. Márciusban például megnéztem a Real Madrid és Paris Saint-Germain csatáját, és fantasztikus meccset láttam; nagyon izgalmas volt a meccs, mert abszolút értéket képviselő játékosok mutattak nagyszerű technikai megoldásokat, és a meccs bizonyította, hogy a bajnokok jellemből, büszkeségből képesek különbséget jelenteni adott meccsen, lásd Luka Modrićot és Karim Benzemát. Csodálatos volt a meccs. Amikor nem utaztam, ellátogattam barátok edzésére, akik amatőr szinten futballoznak, ilyesmivel szórakoztattam magam. Meg persze olykor megnéztem meccseket, de nem rögeszmésen követtem őket. Szakítottam időt teniszre, olvastam, saját tevékenységeimmel foglalkoztam, nem sokat lehetett tenni, de a két év jól telt el, és lényegében az újrakezdést követően beletelt egy kis időbe, hogy visszarázódjak a megfelelő ritmusba.”

Egy ilyen szünet megváltoztatja az embert, akár a munkát illető szemléletet is?

„Igen, megváltoztatja az embert, a munkát illető megközelítés változik, vezetői jellemzők változnak, nem egyszerű visszatérni azonnal az adott ritmushoz. Számomra a munka szenvedély és szórakozás, ellenkező esetben képtelen lennék így élni, azt gondolom. Mindig ezt mondogatom: majd amikor fáradt leszek, vagy nem érzem úgy, hogy jól érzem magam adott tevékenység közben, akkor leállok. S ha nem leszek olyan helyzetben, hogy ezt észrevegyem, remélem, hogy az egyik barátom szól majd, hogy hagyjam abba, mert nevetséges helyzetbe kerültem.”

A Juventustól függetlenül, ennek a szünetnek idén mindenképpen vége szakadt volna? Bizonyosan visszatértél volna az edzői pályára?

„Igen, eljött a megfelelő idő hozzá. Sokáig nem dolgoztam, mindenképpen visszatértem volna az edzésekhez. Nyílt volna rá mód hamarabb, de aztán a személyes és családi ügyek elsőbbséget élveztek. 2018-ban elhunyt az édesanyám, ezért 2019-ben nem akartam túl távol maradni, és kihasználtam a lehetőséget, hogy közel legyek Giorgióhoz, a fiatalabb fiamhoz, az idősebb most már Milánóban él, és független. Édesapám Livornóban él, és nagyon megszenvedte édesanyám hiányát. A Juventushoz való visszatérést illető döntés kötődik a tulajdonoshoz és a klubhoz, valamint tényező volt az is, hogy a fiam közelében vagyok, mivel ő Torinóban él az édesanyjával. Szeretek közel lenni mindazokhoz, akikhez érzések fűznek.”

Mindazonáltal a sajtóban sokszor felmerül, hogy Massimiliano Allegri soha nem próbálta ki magát külföldön európai élkluboknál.

„Elmondtam már, s most megismétlem: idén már aláírt szerződésem volt a Real Madriddal. Aztán reggel felhívtam az elnök urat, s elmondtam, hogy mégse vállalom, inkább a Juventust választom. Ő megköszönte a nyíltságom.”

Voltak esetleg kételyeid?

„Nem, mióta májusban a Juventus hívott, semmilyen kételyem nem volt.”

De mégis a Real Madridot edzeni…

„Professzionális szinten a karrierem csúcspontja lehetett volna, persze: Milan, Juve, Real. De az életben nem valósulhat meg minden, Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a Milan edzője lehettem négy évig, most pedig hatodik éve a Juventusnál dolgozhatok. A Realnak kétszer mondtam nemet. Az első alkalommal a Juventusszal való hosszabbítás miatt. Megmondtam Florentino Péreznek, hogy már szavamat adtam Andrea Agnellinek.”

Más Juventust találtál itt, mint első alkalommal? Mintha az első kinevezéskor teljesen más lett volna a helyzet…

„Igen. S szép, érdekes kihívás ez, ráadásul szerencsémre változatlan tulajdonosi háttér mellett tudok szembenézni ezzel a kihívással, a tulajdonos pedig hozzám hasonlóan nyerni szeretne. Amikor 2014-ben a Juventushoz érkeztem, minden más volt: Antonio Conte kiváló munkát végzett a klubnál, három bajnoki címet nyert, és nagyon erős csapatot alakított ki, amely csak finomításra szorult. Az idei csapat nagyon más, mivel sok a fiatal játékos, akik bár erős játékosok, kevesebb tapasztalattal rendelkeznek. Azonban egyértelmű alapokról indulunk, amit a Juventus génállománya testesít meg, amely értelmében vissza akarunk térni a győztes útra, és tudunk szenvedni, valamint mindig készek vagyunk a harcra.

Visszatérésemkor olyan keretet találtam, amelyben a srácok nagyon nyitottak voltak, és technikailag is jó szintet képviseltek. Azonnal teljesítették a kéréseimet, nagy vággyal kezdtek munkához, ez a klub ezt a munkamorált követeli meg. Úgy vélem, hogy a Juventus ismét felfedezi az összetartozás érzését, ami nagyon fontos úgy a felnőtteknél, mint az utánpótlásnevelésben.”

Mivel felmerült a szenvedés, volt pár nagyon nehéz időszak idén, s mindig azt mondtad, hogy a csapat erősebb annál, mint amit mutat. Soha nem beszélünk az egyéniségekről, de voltak játékosok ennél a Juventusnál, akik pozitív meglepetéssel szolgáltak?

„Az egyik csodálatos meglepetés Danilo volt. Ő bajnokok közé tartozik, nagyon intelligens, felelősségteljes srác, aki mindig azt teszi, ami a csapat érdeke megkíván. Ismertük már Bonuccit és Chiellinit, de Danilo valóban új felfedezés volt számomra.”

Álvaro Moratát végül hogyan lehetett meggyőzni a maradásról?

„Dušan Vlahović leigazolásának éjszakáján felhívtam Álvarót, s elmondtam neki, hogy nem mehet sehová, mivel most az új csatár mellett sokkal fontosabb játékos lesz, s így is történt. Egyszerűen abszurd Álvaro Morata technikai képességeit megkérdőjelezni, s természetes, ha olyasmit kér az ember tőle, amire nem képes, akkor talán nem fog a legjobban teljesíteni, de ne feledjük, hogy a csapat rendelkezésére állt, és hónapokig olyan poszton játszott, ami igazából nem az övé.”

S Dušan Vlahović?

„Ő fiatal srác kevés nemzetközi rutinnal, aki azonban minőséget képvisel, szeretne és képes fejlődni, és bőven megvan erre az ideje. Megvan benne az abszolút kíméletlenség a kapu előtt. A Juventus fontos igazolást hajtott végre, a világon ő, Mbappé és Haaland jelenti az adott generáció legjobbját.”

Milyen jelenleg az olasz futball technikai szintje?

„Túl pár dolgon, ami változott, és amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, ilyen a srácok fizikai felépítése és a futball globalizációja, s ez a két tényező komolyan befolyásolja a futballt, szerintem a legfőbb probléma az, hogy a játékosokat az edzők laboratóriumi állatokként kezelik, igaz ez úgy a felnőtteknél, mint az utánpótlásban. De a futball művészet, és az anyatermészet szava is dönt. Mindenki fejlődhet természetesen, ha valaki gyengébb, akkor ezt lehet mérsékelni, de jó soha nem lesz. A jó pedig jobbá válhat nyilvánvalóan.

Természetesen meg kell határozni egy szerkezetet, kell legyen egy elképzelés a meccset illetően, de a futball rendelkezik egy pszichológiai és emberi összetevővel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni: egyes játékosok egyik évben jól teljesítenek, a következőben pedig már rosszul, ez minek tudható be? Mivel emberek. Nem ugyanolyan az összes játékos, és nem gondolhatjuk, hogy ha valami egyik évben működik, az a következőkben is jó lesz. A gyerekeknek meg kell tanítani a futballt, mert ha valakinek van már egy tudásanyaga a futballról, akkor bárhol játszhat.

Példának mondanám Ronaldo ollózását Torinóban, illetve az akciót, ami ehhez vezetett. Mire emlékezünk, az ollózásra vagy az akcióra? A különbséget a bajnok jelenti, nyilván nem csak akkor, amikor gólt szerez, hanem általánosságban, amikor játszik, amikor védekezik, és amikor támad, ezen kívül természetesen a mesternek össze kell állítania a csapatot, illetve olykor ezt vagy azt meg kell mondani a játékosnak.

Az edző érzékenysége és látásmódja az aktuális meccset illetően kulcsfontosságú, de nem lehet mindent egy sablonra egyszerűsíteni. Úgy gondolom, hogy a mi feladatunk, hogy technikailag jó játékosok olyan állapotba kerüljenek, hogy a legjobban teljesítsenek egy csapat komplex rendszerében. Mostanában csak a csapatjátékról beszélünk, de a jó játékhoz mind a tíz játékosnak jól kell passzolnia, mert ha az első a másodiknak jól passzol, a második a harmadiknak jól passzol, azonban a harmadik hibázik, vége az akciónak.”

Mostanában a futball világa, úgy a szurkolók, mint a szakma, mintha két táborra oszlana: az úgymond szép futballt kedvelőkre, illetve a pragmatikus, eredményt hajszolókra. Nyilván ez túlságosan leegyszerűsített kijelentés, valahol középen lehet az igazság, de a múltban téged is belekevertek ebbe a párbeszédbe. Most az érdekelne, hogyan jutottunk ehhez a parttalan vitához?

„Most ez a divat, és ez a szórakozás! Nézzük Pep Guardiolát, aki rendkívüli edző, ő mit csinált? Mindenki úgy véli, hogy ő hátulról építkezik, ehhez képest vásárolt egy kapust, aki képes nyolcvan méterre előre dobni a labdát. Ezzel azt akarom mondani, hogy az emberek sokszor hagyják magukat megvezetni nem létező dolgok által: végső soron a cél az, hogy megnyerjünk egy meccset. S nincs két egyforma meccs, illetve persze vannak különböző meccsek is adott meccsen belül.

Például a szeptemberi meccsek mások, mint a márciusi meccsek, utóbbi időszakban nyugalomra van szükség, mivel a pszichológiai nyomások nagyobbak, a pontoknak súlyuk van, a labda pedig kisebb és nehezebb. Ezek azok az összetevők, amiket a szurkolók jogosan nem vesznek figyelembe kívülről. Kevesebb sablonra, és több rugalmasságra és pragmatizmusra van szükség.”

De vajon ezt megértik a gyerekek, a játékosok?

„A srácoknak hozzá kell szokniuk, hogy ezeket meg kell érteni, a játékosoknak pedig kötelező gondolkodniuk. Olyan játékosokat akarok, akik gondolkodnak és érvelnek, akik a labdával a birtokukban egy zárt ajtónál találnak egy másik megoldást. Ha nem szoknak hozzá a játékosok a gondolkodáshoz, minden mechanikussá válik, azonban a futballban nincs semmi mechanikus.”