Végre ismét egy győzelemnek örülhettünk, nem is akármilyennek! A Laziót sikerült magabiztosan legyőzni, ezzel pedig szinte biztossá vált, hogy a Juventus vitrinje bővülni egy Scudettóval, de négy pont kell még, hogy matematikailag is be legyen biztosítva a bajnoki cím. 

A Lazio igencsak megtépázott csapattal állt ki, ráadásul a formájuk is csapnivaló volt, de a Juve sem volt elkényeztetett helyzetben. Simone Inzaghi tisztában volt az esélyeikkel, és nem is erőltette a labdatartást, de igazából nem is igazán tudták volna jól megtartani a játékszert, ugyanis a Bianconeri remekül alkalmazta a presszinget, a Sasok szinte csak hosszú labdákkal tudták eljuttatni a lasztit az ellenfél térfelére, ráadásul a helyzeteik is jobbára ilyen megoldások után alakultak ki. A rómaiak tudománya nagyjából itt fogyott ki, de a Juventus is azt játszotta, amire számíthattunk, a jobb oldalon alakultak ki szebbnek nevezhető összjátékok, de mégis a Ronaldo-Dybala páros fémjelezte megoldások voltak különösen tetszetősek. Főleg a kis argentint tudom kiemelni, aki elképesztően önzetlen volt, és hamis kilences létére szervezte a játékot. Ha ő nincs a pályán, akkor előfordult volna, hogy nem így alakulnak a dolgok, ugyanis hatalmas húzóembernek számított, aki mellé társult Ronaldo a góljaival, Rabiot a mezőnymunkájával, de Ligt az önfeláldozásával és Szczęsny a hárításaival. 

A három pont sokkal nagyobb okot ad az örömködésre, mint maga a játék képe (ami egyébként egyáltalán nem volt rossz), és egyes játékosok formája és fizikai állapota, de szerencsére a következő mérkőzéseken már bátrabban lehet kísérletezgetni, pihentetni, felkészülni a Lyon ellen és összerakni a csapatot úgy, hogy a BL-ben jó esélyekkel induljon a torinói gárda. Természetesen az sem lenne hátrány, ha már a biztos győzelem tudatában pár ifit is láthatnánk játszani a felnőttek között. 

Fontosnak tartom megemlíteni, főleg az utóbbi meccsek fényében, hogy Sarri ezúttal nem bízta a véletlenre a dolgokat, és a kétgólos vezetés tudatában azonnal jöttek a védekezőbb felfogású játékosok, hogy kisebb esélye legyen az olyan áramszüneteknek, mint ami eddig a csapatot jellemezte az utóbbi összecsapásokon. Sőt, a végén még meghúzott egy Dybala-Rugani cserét is, amit tőle egyáltalán nem szokhattunk meg.

Ennek ellenére is sikerült bekapni egy gólt, ami egy egyéni hiba után következett be. Acerbi hosszú átadása hosszúnak bizonyult, Bonucci mintha mutatta is volna, hogy megoldja. Szczęsny kijött egyből a kapujából, de látta, hogy lelassul a labda, és Immobile túl közel van, így csak az ötös vonaláig jött ki, így Leónak simán meg kellett volna oldania a feladatát, ehelyett az ellenfél gólgyárosa a labdát valahogy elérte, belepöckölt egyet, majd a védő belerúgott a labdába. Ez nem lehetett kérdés, hogy szabálytalan megmozdulás volt, igaz, a SPAL-Inter összecsapáson volt egy hasonló szituáció, mikor a labda nem volt a közelben, egyértelmű volt Handanović vétke, a büntető mégis elmaradt.

A Bastos által összehozott büntetőn igazából szintén nincs mit filozofálni, tárt karral belevetődött a lövésbe, a kezét pedig eltalálta a játékszer a büntetőterületen belül. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Kétszer hárított, ebből az egyik egy bravúr volt. Ronaldóval ismételten megtárgyalták a büntető előtt, hogy Immobile hova fogja rúgni, el is találta az irányt, de sajnos nem sikerült védeni. 87% pontossággal passzolt, három hosszú indítása volt pontos.
• Cuadrado: A számok teljes mértékben őt igazolják, egyszer tisztázott, négyszer szerelt, megnyert tizenhárom párharcot, mind a három csele sikeres volt, volt öt hosszú indítása is, összességében pedig 84% pontossággal továbbította a játékszert.
• de Ligt: Le a kalappal előtte, hogy ezt a meccset is bevállalta, miközben láthattuk, hogy milyen komoly kötésekkel játszott. Megérdemli a pihenőt, és amint lehetséges, és szükséges, meg kell műteni azt a rakoncátlankodó vállat. Egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, megnyert két párharcot, kiosztott egy kulcspasszt, volt három hosszú átadása és 96% pontossággal passzolt.
• Bonucci: Ha azt a tizenegyest nem hozza össze, akkor arról beszélhetnénk, hogy jobban teljesített, mint holland társa, de ez a hiba mindent átír, és sajnos ez már nem az első. Nevéhez fűződik két kulcspassz, három tisztázás, két blokkolás, egy közbeavatkozás, két megnyert párharc, hat hosszú indítás és 84% passzpontosság.
• Alex Sandro: Olyan sok jót nem tudok róla mondani, de igazából rosszat sem. Egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert három párharcot, volt négy hosszú indítása, feljegyezhet egy kapufát is és 84% pontossággal passzolt, azonban  háromszor kicselezték.
• Ramsey: Láthattuk, hogy miért nem kapott eddig több játéklehetőséget. Az akarással nem volt probléma, de nem tudott egy pluszt adni a csapat játékához. A labdajáratásokban hasznos volt, pontosan passzolt (88%), de nem tudott olyat húzni, amivel helyzetbe tudta volna hozni társait. Volt három megnyert párharca, egy tisztázása, egy közbeavatkozása és egy szerelése.
• Bentancur: Sürgősen pihentetni kell, mert tarthatatlan az, ahogy játszik. Már sokadszorra játssza el, hogy eladja a labdát a lehető legrosszabb helyen, a csapatjátékhoz és a labdakihozatalokhoz való hozzájárulása pedig nagyon csekély. Nem is értettem, hogy Pjanić miért nem kezdett. Megnyert négy párharcot, kiosztott öt kulcspasszt, volt két pontos beadása, három hosszú átadása, egyszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, egyszer blokkolt és 88% pontossággal passzolt.
• Rabiot: Rá továbbra sem lehet panasz, bejárta az egész játékteret, keményen melózott, és már a támadójátékhoz is tudott valamit hozzáadni. Szépen fejlődik, de ettől is több lehet még benne. Ezúttal kiosztott egy kulcspasszt, volt két hosszú átadása, megcsinált két cselt, megnyert nyolc párharcot, háromszor tisztázott, kétszer szerelt és 87% pontossággal továbbította a labdát.
• Douglas Costa: Rá is ugyanazt tudom írni, mint Ramseyre, nem igazán tudott hozzáadni sok mindent a játékhoz, és nem véletlen volt csak csere eddig. Megcsinált két cselt, kiosztott két kulcspasszt, volt három hosszú indítása, megnyert két párharcot és 92% pontossággal passzolt.
• Dybala: A Juventus tízesének és a csapatkapitányi karszalag örökösének így kell játszania! Önzetlen volt, küzdött hátsérülése ellenére, extra megoldásokat választott, ami nem csak látványosak voltak, hanem hasznosak is. Aki látta az összecsapást, az tudja, hogy miről beszélek, de lássuk csak a statisztikákat, amik hűen tükrözik ezt a klasszis teljesítményt: hét kulcspassz, két kialakított gólhelyzet, négy sikeres csel, két kaput eltaláló lövés, három beadás, három hosszú indítás, öt megnyert párharc, 94% passzpontosság.
• Ronaldo: Ez még mindig nem a jó formája, Bastos sem könnyítette meg a dolgát azzal, hogy folyamatosan keménykedett vele szemben, de amit kötelező volt belőni, azt gólra is váltotta. Tizenegyszer próbálkozott, kihagyott két ziccert, lőtt egy kapufát, kiosztott egy kulcspasszt, volt egy hosszú indítása, megnyert nyolc párharcot, egyszer szerelt és 92% pontossággal passzolt.

• Matuidi: Legalább annyit tudott nyújtani, mint a walesi, volt egy hosszú indítása, megcsinált egy cselt, megnyert egy párharcot, egyszer közbeavatkozott, nyolcszor passzolt pontosan, mindezt 12 labdaérintésből.
• Danilo: Nehéz értékelni, mert olyan kiemelkedőre nem emlékszem tőle. Kétszer tisztázott, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, megnyert két párharcot, volt egy hosszú indítása és 77% pontossággal passzolt.
• Rugani: Három labdaérintés után nehéz lenne véleményt alkotni róla.

A meccs embere: Paulo Dybala

* a fentebb szereplő táblázatban a zölddel megjelölt oszlop a Juventus statisztikáit tartalmazza, míg a kékkel megjelölt a Lazióét.