Könnyed győzelmet aratott a Juventus, és nem mellesleg a három pontot úgy szerezte meg az Öreg Hölgy, hogy még a játék képe sem volt rossz, kifejezetten kellemes meglepetés volt a hétfői összecsapás. Ebben a cikkben nem is feltétlen a meccsel fogunk foglalkozni, hanem azzal, hogy mi is történt, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora változáson mentek keresztül a Juve futballistái.

Kezdjük azzal, hogy ezen az összecsapáson végre nem egy keményen bekkelő együttessel néztek szembe Sarri fiai. A Bologna eléggé támadóan lépett fel, ha lehetőségük nyílt rá, akkor le is támadták a Juve védelmét. Rákényszerítették a Zebrákat a kis területen való futballra, több bolognai támadt rá egy Juventus-játékosra, és nem igazán finomkodtak. Emiatt több terület nyílt meg az olasz rekordbajnok előtt, amit nagyon ügyesen ki is használt a Bianconeri, lendületből lehetett rávezetni a labdát a Rossoblu-védelemre, amely kifejezetten sebezhető volt. Végre volt tempója a játéknak, nem csak a szokásos alibipasszokat és a beadásokat láthattuk, hanem voltak igazán merész átadások is, igaz, komoly labdavesztéseknek is szemtanúi lehettünk, amit egy jobb formában lévő ellenfél simán kihasznált volna, elég visszaemlékezni Szczęsny, Cuadrado, vagy Dybala csúnya eladott labdáira. A fentebb említettek szorosan kapcsolatban vannak azzal, hogy a középpályások nem igazán dédelgethették a játékszert, hanem minél hamarabb passzolniuk kellett, vagy megtartaniuk labdát, és egyébként sem sokat értek hozzá a lasztihoz. A középpályások közül legtöbb labdaérintéssel Bentancur rendelkezik (58), összehasonlításképp a hamis kilences Dybala 79 perc alatt 76 alkalommal találkozott a játékszerrel. 

A következő fontos változás az volt, hogy többé-kevésbé látni lehetett a támadók feladatait. Dybala hamis kilencesként egészen mélyen visszalépett a játékszerért, ezzel segítve a labdakihozatalt, Bernardeschi a támadó harmadban való kulcspasszok kiosztásában jeleskedett, ő volt az, aki képes volt mindig váratlant húzni, míg Ronaldóra hárult volna a befejezés, de nem járt sikerrel. 

Külön szeretnék kitérni Bernardeschi fontosságára, ugyanis ezen a meccsen ő jelentette a különbséget. Costával ellentétben neki van esze a focihoz, kiválóan helyezkedett támadáskor és védekezéskor is, rendkívüli motiváltság és fegyelmezettség jellemezte. Ő nem olyan labdaközpontú játékos, mint Dybala vagy Ronaldo, feleslegesen nem zavarja a társait, hanem képes volt néha kiállni a vonal mellé várva a játékszerre, ahelyett, hogy visszalépegetett volna, ami egyébként a kis argentin feladata volt. Ahogy már fentebb is szó esett róla, Federico megmerte húzni azt, amit például Douglas nem szokott, nem tötymörgött hiába a labda birtokában, vagy cselezgetett feleslegesen, hanem lehetőségei szerint a passzt választotta. Amit még érdemes vele kapcsolatban megemlíteni, hogy jól észrevehető volt, hogy mind Paulóval, mind Cristianóval jól megértették egymást, érezte a társait a pályán.

Ami talán a legfontosabb változás volt, hogy végre-valahára láthattuk a spiritót a futballistákon, és ez rengeteget számított, már Sarri hangját is egyre többször hallhattuk. Megmutatták, hogy ha akarnak, akkor tudnak játszani.

Összességében a komoly változás ezúttal nem a Mister komoly változtatásainak köszönhetjük, hanem kisebb, de fontos módosulásoknak, és természetesen részben az ellenfélnek is. Jó volt látni, hogy most a csapat játéka nem registaközpontű volt, mint az szokott lenni, így a következő lépés az lenne, hogy a három középpályásos hadrended le kell váltani egy olyan formációra, amiben a középpályások száma mindössze kettő. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Ilyen rosszul még nem láthattuk Juve-mezben játszani, szerencsére gólt nem kaptunk a hibáiból. Nagyon bizonytalan volt lábbal és kézzel is, meglátszott rajta a kihagyás. Egyszer védett, egyszer kiütötte a labdát, csak négy pontos hosszú átadása volt és mindössze 72% pontossággal passzolt.
• Cuadrado: Nem volt könnyű feladata, ugyanis az ő oldalán sokszor próbálkozott az ellenfél, de kisebb-nagyobb hibák mellett (háromszor ki is cselezték), de összességében jól megoldotta a feladatát. Igaz, az is megmutatkozott, hogy egy komolyabb testfelépítésű játékos ellen esélye sincs, nemes egyszerűséggel lepattant Dijksről, mikor felvette vele a fizikai kontaktust. Kétszer tisztázott, egyszer blokkolt, négyszer közbeavatkozott, háromszor szerelt, megnyert 12 párharcot, kiosztott egy fontos passzt, megcsinált három cselt és kiharcolt hat szabálytalanságot, ami az ő esetében is eléggé soknak számít.
• de Ligt: Rendesen ránk ijesztett, mikor eléggé merészen visszapörgette a kapusnak a labdát, de egyébként elképesztő teljesítményt nyújtott már megint. Jó ideje nagyon stabil a játéka, emellett elképesztően kemény és határozott is egyben, azt hiszem kijelenthetjük, hogy már ténylegesen beépült a védelem tengelyébe. Feljegyezhet hat tisztázást, három blokkolást, három közbeavatkozást, egy szerelést, három megnyert párharcot, azonban mindössze 77 százalékkal passzolt, egy hosszú átadása sem volt pontos.
• Bonucci: Rá se panaszkodhatunk, egyszer tisztázott, kétszer blokkolt, egyszer szerelt, megnyert egy párharcot, de az ő hosszú átadásai is pontatlanok voltak, mindössze négy ért célba, összességében 79% pontossággal továbbította a játékszert.
• De Sciglio: Tényleg jól játszott, még annak ellenére is, hogy majdnem összehozott egy büntetőt, de ismételten lesérült, amivel sajnos már sajnos nem először bizonyította, hogy nem lehet rá számítani. Egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert három párharcot, kétszer cselezett sikeresen, de mindössze 76% pontossággal továbbította a játékszert.
• Bentancur: Igaz, hogy a középpályások között ő volt a legjobb, de eléggé gyengén szerepelt, magához képest mindenképp. Kiosztott egy fontos passzt, volt három hosszú átadása, volt két sikeres csele, megnyert négy párharcot, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott, kétszer szerelt és mindössze 83% pontossággal passzolt. Sajnos már sorozatban három meccsen nem tud kiemelkedőt nyújtani, remélem minél hamarabb régi fényében tündököl.
• Pjanić: Csak agresszivitásával tudott kiemelkedni, semmi mással. Ugyanannyira passzolt pontosan, mint az uruguayi, volt egy hosszú átadása is, mindössze három párharcot nyert meg, egyszer tisztázott, egyszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott és egyszer szerelt.
• Rabiot: Többször is belement Medellel egy kis adok-kapokba, de szinte mindig alulmaradt. Nagyon szürkén játszott, most sem volt igazán hasznos, hiába tudott 94% pontossággal passzolni. Volt egy hosszú átadása, egy sikeres csele, öt megnyert párharca, három tisztázása, egy blokkolása és két szerelése, azonban négyszer kicselezték.
• Bernardeschi: Senki, még a legnagyobb pártfogói sem számítottak arra, hogy a Napoli elleni botrányos teljesítménye után hirtelen megtáltosodik, és úgy játszik, ahogy az elvárható lenne tőle. Ebben a szezonban most először szerepelt kezdőként eredeti pozíciójában, és láss csodát, mindjárt klasszisokkal jobb produkcióra képes. Az eddig is egyértelmű volt, hogy az ő esetében mentális problémák vannak, nem a képességeivel van baj, ezt most is bizonyította. Természetesen nem kell még elkiabálni azt, hogy visszatért az igazi Bernardeschi, mert ez csak egy kiemelkedően remek teljesítmény volt a sok rossz meccs után. A Lecce ellen kötelezően kezdenie kell, hogy teljesen visszanyerje az önbizalmát, és szigorúan is jobb szélsőként kell vele számolni. Kiosztott egy gólpasszt, lőtt egy kapufát, kiosztott négy fontos passzt, megcsinált két cselt, volt egy pontos beadása és egy hosszú átadása, megnyert öt párharcot, kétszer közbeavatkozott, háromszor szerelt és 84% pontossággal passzolt.
• Dybala: Hamis kilencesként ilyen jól még nem szerepelt, de ettől függetlenül ez a szerepkör még nem neki való. Kevés szó esett róla, de ő is nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy a Juve három ponttal térjen haza, többek közt a szépséges góljával tudott rengeteget segíteni, de az összjátékban is kifejezetten hasznos volt, az egész játékteret bejárta, szinte túlteljesítette azt, ami a feladata lett volna. Négyszer próbálkozott lövéssel, mind az öt csele sikeres volt, volt egy fontos passza és két hosszú átadása is, megnyert kilenc párharcot és 81% pontossággal továbbította a játékszert. 
• Cristiano Ronaldo: Sem ő, sem a nővére nem védekezhet azzal, hogy nem az általa kedvelt pozícióba szerepelt, és nem kapta meg a kellő támogatást a társaktól, ugyanis minden adott volt ahhoz, hogy Ronaldo ezen a mérkőzésen triplázzon. Immáron kijelenthető, hogy ez már a szokásos szezoneleji formája, úgyhogy reménykedjünk abban, hogy minél hamarabb hasznos tagja lesz majd a csapatnak. Lőtt egy gólt büntetőből, hatszor próbálkozott lövéssel, megcsinált egy cselt, kiosztott egy fontos passzt, megnyert öt párharcot, egyszer tisztázott, egyszer szerelt és 89% pontossággal passzolt.

• Danilo: Ha eddig a Juventinók egy kisebb része még kedvelte is, akkor azt hiszem, hogy ezután a meccs után már őket is valamelyest magára haragította. Nem elég, hogy az eddigi teljesítménye nem volt megfelelő, a szezonja sérülésekkel van tarkítva, a döntőben nagyon csúnyán kihagyott egy büntetőt, még ezt meg tudta fejelni egy végtelenül buta kiállítással. Már az első sárga lapot érő megmozdulására majdnem pirosat kapott, de a 91 percben egy teljesen felesleges szabálytalanságot csinált, így a Lecce ellen Sarri rendelkezésére mindössze egyetlen szélső védő fog állni (innen is szeretném megköszönni Paraticinek, hogy ilyen nagyszerű keretet rakott össze,  amelyben csak egy balhátvéd van). De szerencsére megnyugtat az a tény, hogy Danilót nem igazán viselte meg az eset, ugyanis nagyon jót mosolygott a kiállításán.
• Ramsey: Nem szállt be rosszul, egy fontos passzt is kiosztott, emellett megcsinált egy cselt, megnyert két párharcot, egyszer blokkolt és egyszer szerelt. 
• Matuidi: Ő se bizonyult rossz cserének, kiosztott egy fontos átadást, megcsinált egy cselt, megnyert négy párharcot, egyszer blokkolt és egyszer szerelt.
• Costa: Egészen elképesztő, de hamis kilencesként szerepelt, ami egy nagyon érdekes elképzelés annak a tudatában, hogy egy 172 centiméter magas játékosról beszélünk, akinek nem mellesleg nem erőssége a gólszerzés. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez amiatt valósulhatott meg, mert Ronaldo még 10 percre sem volt hajlandó centerként szerepelni.

Meccs embere: Federico Bernardeschi

* a fentebb szereplő táblázatban a zölddel megjelölt oszlop a Bologna statisztikáit tartalmazza, míg a kékkel megjelölt a Juventusét.