Elérkeztünk a listán szereplő azon négy melléfogáshoz, akik még Secco nevéhez fűződnek, a következő részekben már a transzferguru Luciano Moggi legrosszabb igazolásai lesznek terítéken. Ebben a részben négy játékos is szerepel, akik négy különféle ok miatt váltak a cikk alanyává. Akad olyan, aki a sérülések miatt bukott meg, van aki betegesen ragaszkodott a Juventushoz, olvashatunk egy olyan játékosról, akit az új edző szinte teljesen nélkülözött és egy örök ígéret is szerepel ebben a részben. 

Jorge Andrade:  A portugál Estrellánál nevelkedett, majd 2000-ben megvásárolta a Porto. Két esztendőn keresztül játszott a Sárkányoknál, majd megvásárolta a Deportivo de la Coruña 13 millió euróért. Meghatározó embere volt a spanyol együttesnek, de 2007-ben úgy döntött, hogy 29 évesen új kihívások után néz, és elfogadta a Juventus ajánlatát. Ki is fizette érte az olasz rekordbajnok a 10 millió eurót, de az 51-szeres portugál válogatott középső védő három esztendő alatt mindössze öt mérkőzésen volt bevethető. Amíg nem érkezett Torinóba, addig elkerülték a sérülések, de Olaszországban két komoly sérülést szedett össze, amik véget is vetettek a karrierjének, pedig egy eléggé ügyes játékos hírében állt. Igaz, hogy idejekorán befejezte a pályafutását, de attól még tovább foglalkozott a futballal, volt már edző is,  azonban legutóbb a Vitória Setúbalnál volt asszisztens.

Tiago: A Bragánál pallérozódott egészen 2001-ig, míg a Benfica 2.5 millió euróért nem szerződtette. Három évet töltött el a Sasoknál, az értékét pedig megsokszorozta. Honfitársa, José Mourinho szerette volna őt szerződtetni, a középpályás pedig nem tudott nemet mondani a tréner hívó szavára, 15 millió eurót kellett kipengetnie a Chelsea-nek, hogy csapatában tudhassa Tiagót. Mindössze egy esztendőn keresztül szolgálta a Kékeket, mert nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Lyon lett a következő állomáshelye, az OL 10.1 millió euróért szerezte meg a portugált, és remek üzletet kötöttek, ugyanis a futballista magára talált Franciaországban. 2007-ben a Serie A-ba visszajutó Juventus mindenképp meg akarta erősíteni a keretét, Tiago szerződtetése pedig jó ötletnek tűnt, 26 évesen a Lyon alapembere volt. Alessio Secco 13 millió eurót fizetett ki a franciáknak, és az egyik legnagyobb hibáját követte el. Nem elég, hogy a pályán nagyon gyengén teljesített, alig lehetett tőle megszabadulni, annyira ragaszkodott az Öreg Hölgyhöz, hogy semmi áron sem akadt távozni. Emiatt olyan szinten elmérgesedett a kapcsolat közte és a vezetőség között, hogy képes volt az elnököt, Giovanni Cobolli Giglit bezárni a mellékhelységbe. Három év alatt 53 mérkőzésen lépett pályára és öt gólpasszt osztott ki. 2010-ben nagyon nehezen, de sikerült kölcsönadni az Atlético Madridnak, majd a következő évben lejárt a szerződése, így ingyen a Matracosokhoz bírt szerződni. Érdekes, de rajta még egy millió eurót még keresett is a Juve, mivel ennyit fizettek a madridiak a kölcsönért, igaz, a játéka teljes kudarc volt. Meglepő, de Madridban hasznos tudott lenni a 66-szoros portugál válogatott, a Atlétinél is alapemberré nőtte ki magát Egészen 2017-ig, a visszavonulásáig szolgálta a spanyolokat.

Jean-Alain Boumsong: Kamerunban látta meg a napvilágot, azonban focizni Franciaországban kezdett el, a Le Havre volt az első együttese. 2000-ben az Auxerre-hez szerződött, négy éves szerződését ki is töltötte, majd a Rangerst választott új klubjának. Skóciában olyan nagyszerűen teljesített, hogy fél év után már megvásárolta a Newcastle 11.3 millió euróért. Másfél évet húzott le Angliában, míg a Serie B-be készülődő Juventus le nem igazolta mindössze négy millió euróért a 26 éves védőt. Első szezonjában 33 meccsen lépett pályára a másodosztályban, azonban a feljutás után csak a Coppa Italiában jutott szerephez (3 alkalommal), mert Claudio Ranieri egyszerűen nem számolt vele. 2008 telén távozott, a francia nagy sajnálatára, mivel nagyon megszerette az Öreg Hölgyet és a szurkolókat. Nem is sokon múlott a maradása, ugyanis a Juventus vezetősége megígérte a Lyonnak, hogy a hétvégén már Franciaországban lesz a játékos, csak a Derby d'Italián még vegyen részt. A játékos és az OL is állta a szavát, ellenben az olasz rekordbajnokkal, ugyanis végül nem engedték el a középső védőt, mondván, hogy nincs még meg a pótlása. Végül csak nyélbe ütötték az üzletet, és 3.2 millió euróért a Les Gones játékosa lett. 2010-ig szolgálta a lyoniakat a 27-szeres válogatott játékos, majd a Panathinaikoshoz szerződött, ahol még három évig futballozott mielőtt visszavonult.

Sergio Almirón: Nevelőegyüttese a Newell's Old Boys volt, amelyet 2001-ig erősített, ugyanis ekkor keltette fel az Udinese figyelmét, amely csapat meg is szerezte a középpályást. A Friuliani két szezon után kölcsönadta a játékost a Hellas Veronának, majd végleg megvált az argentintől, az Empoli volt hajlandó megvásárolni 2.2 millió euróért Almirónt. Három év alatt a Kékek meghatározó alakjává vált, az új-Verón nevet aggatták rá. Seccót meggyőzte a 26 éves labdarúgó teljesítménye, így 9 millió euróért cserébe Torinóba költözhetett a dél-amerikai. Mindössze tizenegy összecsapáson jutott lehetőséghez, és egy gólt szerzett. A játéka nem volt megfelelő, így először kölcsön lett adva az AS Monacónak, majd a Fiorentinának és a Barinak, végül a Cataniánál kötött ki, az Elefántok 400 ezer eurót adtak az argentinért. 2015-ben az olasz Akragast szolgálta, de még visszavonulása előtt megjárta az Acirealét, 2017-ben pedig szögre akasztotta a stoplist, de még abban az évben helyet kapott a gárda vezetőségében, mint technikai igazgató, de csak pár hónapig töltötte be azt a posztot.