Az ebben a részben szereplő hármas mindegyike válogatott játékosnak mondhatja magát, akik mára már visszavonultak. 2008-ban kerültek Torinóba, úgyhogy természetesen Alessio Seccónak "köszönhetően" lettek ők Juventus-játékosok. 

Amauri: A Brazíliában született csatár szülőhazájában csak a Santa Catarinát szolgálta. Karrierje során rengeteg klubot megjárt, első európai csapata a svájci AC Bellinzona volt, majd Olaszországba költözött, ahol annyi klubban megfordult, hogy összeszámolni sem könnyű feladat. Volt a Parma, a Napoli, a Piacenza, az Empoli, a Messina, a Chievo és a Palermo alkalmazásában is mielőtt a Juventus leigazolta volna. A Rosanerinél 34 mérkőzésen 15 gólt szerzett és 4 gólpasszt osztott ki, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy Secco 22.8 millió euróért szerződtesse. Természetesen a 28 esztendős csatárnak egy álma vált valóra, előszeretettel csókolgatta a címert is, de a gólok szállításával már akadtak gondok, 100 mérkőzésen 24 találatot és 6 gólpasszt számolhatott össze. Még első szezonja nem is sikerült annyira katasztrofálisra, ugyanis csak három góllal szerzett kevesebbet, mint a Palermónál, és a sérülések is elkerülték. A következő években azonban alig sikerült párszor megzörgetnie az ellenfél hálóját, és többször is nélkülöznie kellett az aktuális edzőnek. Tőle megszabadulni nem volt könnyű, ez a feladat már Marottára hárult, és igazából megoldotta, de pénzt nem nagyon kapott érte a Juve. Először a Parmánál szerepelt kölcsönben, majd 2012 januárjában a Fiorentina megvásárolta 500 ezer euróért. Fél esztendő után a Violáknál sem volt maradása, ismét a Sonkások nyújtottak neki segítő kezet. 2014-ben a Torinóhoz szerződött, ahonnan két év után távozott, elhagyta Olaszországot, és Amerikába igazolt, a Fort Lauderdale Strikershez. Az egyszeres olasz válogatott csatár 2017-ben váltott utoljára klubot, a New York Cosmos volt utolsó gárdája, ahonnan még abban az évben visszavonult.

Christian Poulsen: A Holbæk B&I nevezetű csapatnál nevelkedett, míg 2001-ben le nem csapott rá Dánia legnagyobb klubja, a København. Egy év alatt olyan meggyőző teljesítményre volt képes, hogy a Schalke nem sajnált érte kifizetni 7 millió eurót. A gelsenkircheni szerződését kitöltötte, így öt évig élt Németországban, majd Spanyolországba szerződött, a Sevilla lett az új klubja. Csak két esztendőn keresztül szolgálta az piros-fehéreket, mert a Juventus hívására nem tudott nemet mondani, az andalúzok pedig 9.75 millió euróval gazdagodtak ennek a biznisznek köszönhetően. A 28 esztendős kőkemény védekező középpályás nem váltotta meg a világot Torinóban, hatvan mérkőzésen léphetett pályára, egy gólt szerzett és három gólpasszt osztott ki. Ő sem igazán akart távozni, de végül a Liverpool ajánlata meggyőzte, így 5.48 millió euróért cserébe a Vörösök játékosa lett. Angliában még nagyobbat bukott, egyetlen évad után a francia Évianhoz került, ahol szintén csak egy szezont töltött el. Az Ajax még látott lehetőséget a 92-szeres dán válogatott játékosban, így szerződést kapott a Jodentől, de csak két évig volt az amszterdamiak labdarúgója. Végül visszatért a København csapatához, 2016-ban pedig szögre akasztotta a stoplist. Jelenleg az Ajaxnál dolgozik Erik ten Hag asszisztenseként.

Dario Knežević: Rijeka városában látta meg a napvilágot, és két helyi csapatban is játszott, a HNK Orijentben és HNK Rijekában is. Az utóbbi gárdát 2006-ig erősítette, míg a Livorno le nem igazolta. Az Amaranto együttes kötelékébe hat esztendőn keresztül tartozott, de 2008-ban, 26 évesen szerencsét próbált Torinóban, de ez a kaland balul sült el. A 750 ezer euróért kölcsönvett védő csak négy mérkőzésen jutott szerephez, de teljesítménye nem volt meggyőző, így visszatért Livornóba. 2012-ben hazatért a Rijekához, három év után pedig visszavonult a tizenháromszoros horvát válogatott középhátvéd.