Eddig leginkább a Juventus legendáiról volt leginkább szó, most azonban a legrosszabb transzferek vannak terítéken. Leginkább két csoportja van ezeknek a futballistáknak, van akikre mára már mosolyogva gondolunk vissza, azonban azokban az időkben a hideg kirázott minket, mikor megláttuk őket a pályán, a másik véglet pedig az, hogy sokat vártunk tőlük, de nem fűzték be a hozzájuk fűzött reményeket. A Goal Italia össze is szedett 48 olyan ilyen játékost, ebben sorozatban pedig ezekről a futballistákról lesz majd szó. Kezdjük a sort azokkal, akik nem is olyan rég még a Juventus keretéhez tartoztak:

Tomás Rincón: A hazájában, Venezuelában kezdte karrierjét, megjárta a Maracaibót, a Zamorát és a Táchirát is. 2009-ben igazolt Európába, a szebb napokat is látott Hamburger SV-hez szerződött, ahol olyan játékosokkal játszhatott együtt, mint Ruud van Nistelrooy, Jérôme Boateng, vagy Zé Roberto. A 21 éves játékos bevált a németeknél, 450 ezer euróért meg is vásárolták. Öt évet töltött el Hamburgban, 128 mérkőzésen játszott. Miután lejárt a szerződése, a Genoát választotta új klubjának, ahol két és fél esztendő alatt 82 meccsen szerepelt, három gólt szerzett és kilenc gólpasszt osztott ki. 2017 januárjában a Juventus nem sajnált érte kiadni nyolc millió eurót, így ő lett a klub történetének első venezuelai futballistája. Nem alkotott maradandót, 19 mérkőzésen egy gólpasszra volt képes, a nyáron már távozott is. Beppe Marotta a Torinónak adta el a középpályást, akiért összesen 8.9 millió eurót kapott az olasz rekordbajnok. A Bikáknál nem okoz csalódást, 103 összecsapáson szerepelt a Granatánál, hat gólt szerzett és kiosztott három gólpasszt.

Nem gondolom, hogy olyan nagyon leszerepelt volna, egyszerűen azt nyújtotta, amit várhattunk tőle. Már leigazolásakor sejteni lehetett, hogy nem fogja megváltani a világot, egy 29 esztendős játékos volt, aki a Genoánál sem alkotott olyan különösen kiemelkedőt. Azóta nem is sikerült megközelítenie azt a szintet, de tartósan tudja azt nyújtani, amit tud. Ő harcosságával és fizikai erejével próbált segíteni az Öreg Hölgynek, cserébe egy felejthetetlen élménnyel, egy Scudettóval és egy Coppa Italiával gazdagodott. A Juve sem járt rosszul, ugyanis 900 ezer eurót keresett ezen az üzleten.

Mario Lemina: A Lorient neveltje, 2013-ban szerződött a Marseille-hez, 4 millió eurót csengetett ki érte az OM. Két esztendő alatt 50 meccsen szerepelt a Les Olympiensnél, két gólt szerzett. Felhívta magára a Juventus figyelmét is, 2015-ben 500 ezer euróért kölcsön is vette a Juve, majd később végleg megvásárolta. Két esztendő alatt 42 alkalommal szerepelt, három gólt szerzett. A Lyon elleni Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen regista létére piros lapot kapott, ekkor végleg elvesztette Allegri bizalmát. A nyáron el is igazolt a Southamptonhoz, 17.25 millió eurót kapott érte a Juventus, miközben csak 10.3 millió euróért cserébe került Torinóba. Tavaly nyáron kölcsön keretein belül a Galatasarayhoz került, a törököknek van opciója a játékosra.

Első szezonja nem sikerült rosszra, Allegri szokása szerint lassan építette be, a gaboni pedig nem vallott kudarcot, box-to-box középpályásként és registaként is szerepelt. A második szezonjában már nem sikerült az áttörés, a sérülések sem kerülték el, az Afrika-kupa is fontosabb volt számára, minthogy kiharcolja helyét a klubcsapatánál, a Lyon elleni pirosa után pedig szinte egyáltalán nem számított rá a Mister, maximum csereként léphetett pályára. Ebből az üzletből is jól jött ki a Juventus, ugyanis majdnem hét millió eurót keresett egy megbukott játékoson. Angliában Mario ismét kivirágzott, még a Manchester City figyelmét is felhívta, a PL egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát, de 26 évesen inkább a Galatasarayt választotta. A képességei adottak, a mentalitása miatt nem fut be akkora karriert, mint amit jósoltak neki.

Hernanes: A São Paulo akadémiáján pallérozódott, 2010-ben csapott le rá a Lazio, amely gárda 13.5 millió eurót fizetett ki a brazil karmesterért. Három és fél esztendő alatt 156 meccsen szerepelt a rómaiaknál, 41 gólt szerzett és 22 gólpasszt osztott ki a 27-szeres brazil válogatott játékos. Nagyszerűen teljesített a Sasoknál a Próféta, fel is keltette az Inter érdeklődését, 18 millió euróért cserébe pedig Milánóba is költözött. Karrierje elkezdett lefelé ívelni, 52 összecsapáson mindössze hét gólt és tíz gólpasszt számlálhatott össze. Másfél év alatt teljesen leépült, ez természetesen nem riasztotta vissza Marottát, aki a mercato utolsó napjaiban leigazolta 13 millió euróért. Nem váltotta meg a világot, így 2017 januárjában a Hebei China Fortune csapatához szerződött, a Juve 8 millió eurót kapott a dél-amerikaiért. Fél esztendőt töltött Kínában, majd kölcsön lett adva nevelőegyütteséhez. Fél év után megint visszatért Ázsiába, majd tavaly ismételten São Paulo játékosa lett 3 millió euróért.

Nem sokan örültek az ő leigazolásának, és a negatív hozzáállás korántsem volt alaptalan. Egy 30 esztendős, láthatólag kiégett játékos szerződtetése nem tűnt remek ötletnek, nem is volt az. Allegri sem hiszem, hogy repesett örömében, mikor ő szeretett volna egy trequartistát, erre Hernanest kapta. Mindössze 35 meccsen szerepelt a Juventusban, két gólt szerzett és egy gólpasszt osztott ki. Szinte többet tudott hozzátenni a védekezéshez, mint a támadásokhoz, annyira nem vált be, hogy inkább a Mister váltott 3-5-2-re, amiben Hernanes, ha pályára lépett, akkor mezzalaként szerepelt. Ez a transzfer minden szempontból bukta volt, még gazdaságilag sem érte meg leigazolni, és a brazil karrierje is teljesen tönkrement, manapság alig-alig jut lehetőséghez csapatában.