Nehezen, de a középpálya közepe is összeállt. Pirlo helye a szurkolók szerint szinte nem volt kérdéses, 68 százalékkal nyert, Davidsra a drukkerek 20,9 százaléka voksolt, míg Deschamps harmadik lett 11 százalékkal. Többen kifogásolták Claudio Marchisio helyét a kezdőben, ezért egy bónusz szavazás döntött volna arról, hogy a Kis Herceg, vagy a Pitbull szerepeljen az álomcsapatban, azonban a meglehetősen kevés szavazat miatt (egyébként döntetlen született) marad minden ugyanúgy, ahogy eddig, Il Principino a csapat tagja, ez pedig immáron nem változik. A bal szélső középpályás nem kérdés, hogy ki lesz, de azért meg lesz adva az esély másoknak is.

Antonio Cabrini: Szülővárosa legnevesebb együttesében, a Cremonésében kezdte pályafutását, 1975-ig szolgálta a cremonai gárdát, ugyanis míg le nem igazolta az Atalanta. A Nerazzurrinál mindössze egy szezont töltött el, ugyanis megszerezte a Juventus. 1989-ig, azaz tizenhárom esztendőn át játszott a Bianconerinél, ahol 440 mérkőzésen szerepelt és 53 gólt szerzett, ráadásul szinte minden trófeát megnyert (egy BEK-trófea, hat Scudetto, két Coppa Italia, egy UEFA-szuperkupa, egy világkupa, egy KEK, egy UEFA-szuperkupa, a válogatottal pedig megnyerte a világbajnokságot). 31 évesen távozott Torinóból Bolognába, ahol még két szezont játszott, majd visszavonult.

Minden idők egyik legjobb olasz védőjeként tartják számon a 73-szoros olasz futballistát. Rendkívül támadó szellemű szélső hátvéd volt, aki sűrűn szerepelt a középpálya szélén is. Szinte tökéletes védő volt, aki az offenzívák támogatása mellett a védekezést is hibátlan volt. Bell'Antonio hihetetlenül elegáns játékstílusáról volt ismert, nagyszerű beadásokra volt képes és gólérzékeny is volt, a szabadrúgásokat és  büntetőket is bátran elvállalta. Meglehetősen gyors volt, remekül látott a pályán, nagyszerűen szerelt, a levegőben és a földön is nagyon nehezen lehetett megverni. Annak ellenére, hogy az utókornak Claudio Gentile maradt meg, mint az a védő, aki képes volt hatástalanítani Diego Maradonát, azonban az argentin legenda véleménye szerint Cabrini ellen volt különösen nehéz futballozni, nagyon szerette volna Nápolyba csábítani, de Agnelli semmi pénzért nem engedte el.

A nők bálványa volt, ezért is kapta a Bell'Antonio nevet. Példamutató ember, aki szerény és csendes a magánéletben, ráadásul a pályán is vérprofi volt. Karrierje során szinte semmilyen káros szenvedélynek nem hódolt. Edzőként nem aratott komoly sikereket, a kétezres évek elejétől alkalmazták vezetőedzőként, megfordult az Arezzo, a Crotone, a Pisa és a Novara kispadján is. 2012-ben a női olasz válogatottat vállalta el, öt évig irányította az Azzurrit.

Gianluca Pessotto: Többek közt a Milan akadémiáján is megfordult, míg 1989-ben meg nem szerezte a Varese. Két esztendő után távozott a Masseséhez, majd egy idény után a Bologna volt a következő állomás. 1993-ban a Veronához szerződött, '94-ben pedig a Torinóhoz, ahol felhívta magára a városi rivális figyelmét. 1995-ben megszerezte  a Juve, ahol 11 esztendőt töltött el, 366 mérkőzésen számítottak szolgálataira, a bizalmat három góllal és öt gólpasszal hálálta meg a mindössze 173 centiméter magas szélső védő. 2006-ban, még a Calciopoli előtt visszavonult, 35 évesen.

Nem tartozott a legtehetségesebb játékosok közé (mindössze huszonhétszeres olasz válogatott volt), azonban, mint megannyi Juve-legenda, úgy ő is inkább a szívével és a szorgalmával vívta ki a szurkolók és az edzők bizalmát. Mindent megtett szíve hölgyéért, szerepelt középhátvédként, jobb szélső védőként, jobb szélső középpályásként, védekező középpályásként, középső középpályásként is, de legtöbbet balhátvédként és bal szélső középpályásként játszott. Eredetileg jobb lábas volt, de mindkét lábát egyformán tudta használni. Technikailag nem volt különösebben képzett, viszont taktikailag intelligens volt, gyors, remekül védekezett, rengeteget robotolt és jól adott be. Elegáns játékstílusa miatt is kapta a Professzor becenevet, hihetetlenül szabályos játékos volt, mindössze 15 sárga lapot kapott karrierje során, és sosem állították ki.

Egy imádni való játékos, akit edzői, csapattársai és a szurkolók is nagyon kedveltek. Ahogy Cabrini, úgy ő is kapott csillagot az Allianz Stadiumnál. Nem sokon múlt, hogy ma már könnyes szemmel emlékezzünk vissza rá, ugyanis 2006-ban, a visszavonulása és a Calciopoli után balesetet szenvedett, lezuhant a Juventus központjának a tetejéről, 15 méterről. Szinte csodával határos, hogy túlélte, de állítólag véget szeretett volna vetni életének, ugyanis egy rózsát tartott a kezében, rajta három üzenettel, amik közül az egyiken a Juve iránti szeretetét fejezte ki. Szerencsére felépült, teljes életet él, és a mai napig a Juventusnál dolgozik. Elejében csapatkoordinátorként tevékenykedett, 2010 óta pedig az utánpótlásnevelésért felelős.

Pavel Nedvěd: Több cseh együttest is meg kellett járnia, hogy eljusson Olaszországba. Szerepelt a Viktoria Plzeň-nél, a Dukla Pragnál és a Sparta Prahanál, majd 1996-ban, Zdeněk Zeman kérése a Lazio leigazolta 4.65 millió euróért a 23 esztendős középpályást. Öt esztendőt volt Rómában, ahol 208 mérkőzésen 51 gólt lőtt és négy gólpasszt osztott ki. Rengeteg klub szerette volna megszerezni, többek közt az Inter és a Barcelona is, azonban Pavel maradni szeretett volna. Megérkezett a Juventus gigaajánlata és úgy érezte, hogy a Sasok nem igazán marasztalják, úgyhogy a távozás mellett döntött. 2001-ben 38.7 millió euróért a Juve szerződtette, ahol a klub egyik legnagyobb legendájává vált. Nyolc Torinóban töltött esztendő alatt 327 mérkőzésen öltötte magára a zebracsíkos mezt, 65 találatot és 41 gólpasszt jegyezhetett fel. A Cseh Fúria rengeteg trófeát őrizhet vitrinjében, többek közt az Aranylabdát is, amit 2003-ban nyert el. A Sparta Prahával egyszer a csehszlovák bajnokságot nyerte meg, kétszer a cseh bajnokságot, egyszer pedig a cseh kupát. A Laziónal egy Scudettót, két Coppa Italiát, két olasz szuperkupát, egy KEK-et és egy UEFA-szuperkupát hódíthatott el. A Juventusnál négy Scudettót és két olasz szuperkupát nyerhetett, 2003-ban Olaszország legjobb labdarúgója lett, a legjobb cseh játékosnak pedig háromszor választották meg. 2009-ben vonult vissza, 38 esztendősen.

Egy egészen fenomenális futballista volt, akit csak imádni lehetett. Rendkívül komplex középpályás volt, aki a védekezésből is kivette a részét, de mégis a támadásban alkotott nagyot. A bal szélen elképesztő veszélyt jelentett az ellenfélre, mivel mind a két lábával ügyes volt, ballal nagyszerű beadásokra volt képes, míg a jobbal hihetetlen bombákat eresztett. Elképesztő rúgóereje volt, nagyszerűen csavarta a labdát, és rendszeresen bezúdította a játékszert a keresztléc alá. Kitartása egyedülálló volt, még a vírus és a magas láz sem tudta megakadályozni abban, hogy a pályán segítse az Öreg Hölgyet. Rengeteget futott, dinamikus és gyors volt, emellett kivételes technikai képzettséggel rendelkezett. Hátán hordta a csapatát, képes volt irányítani a játékot, Marcello Lippi abban hitt, hogy Pavel képes összekötni az összes csapatrészt. A csatárok mögött és a középpályán is szerephez juthatott, de leginkább a középpálya bal szélen számítottak rá edzői. A büntetőkhöz és a szabadrúgásokhoz is bátran odaállt, mivel nem lehet eléggé hangsúlyozni, nagyszerűen lőtt. Érkezhetett hozzá a labda bárhogy, mindig meg tudta úgy rúgni a játékszert, hogy az a kapus számára védhetetlen legyen. Remekül cselezett, kiválóan passzolt, nagyszerűen kezelte le a labdát és hihetetlen mennyiségeket futott, mégis a lövésekben emelkedett ki úgy igazán. Mindössze egyetlen gyengesége volt, az pedig a fegyelmezettség. Nem agresszív volt, csupán túlbuzgó, mindent megtett a csapatért, ezért rengeteget szabálytalankodott is. Karrierje során 93 sárga lapot gyűjtött be és tízszer állították ki.

A 91-szeres cseh válogatott jellemzői közé tartozott a maximalitás, a szerénység, a harciasság és a hűség. Rengeteget edzett, hogy elérje azt a szintet, amit képvisel, és soha, de soha nem volt eléggé megelégedve magával. Ha lőtt két gólt, akkor is csak a hibát kereste magába, és ezekre a megoldást. Még az utolsó edzéseit is teljesen komolyan vette. Rengetegszer csábították nagyobbnál nagyobb fizetésekkel, de ő mindig hűséges volt szíve hölgyéhez, még a bundabotrány idején is. Akkoriban is nem azon elmélkedett, hogy melyik csapat hívó szavára mondjon igent, hanem vissza vonuljon-e, vagy a pályán segítse csapatát a nehéz időkben. Utóbbi mellett döntött, és még José Mourinho megkeresésére is nemet tudott mondani, pedig, ha akkor az Interhez szerződik, akkor vitrinjében lenne a BL-trófea, amit nem sikerült megszereznie. A másik dolog, ami pályafutása alatt nem jött össze, az az, hogy nem játszhatott a Manchester Unitedben. A csillag mellet állást is kapott a Juventusnál, 2010-től vezetőségi tag volt öt éven át, míg alelnök nem lett.

Egyértelmű a döntésem, Pavel Nedvědre szavazok.