A jobb oldali védekező középpályás Claudio Marchisio lett, aki meglehetősen könnyen győzedelmeskedett, ugyanis a szavazatok 66.7 százalékát gyűjtötte be. Alessio Tacchinardi jó sokáig a második hely tulajdonosa volt, azonban Conte egyre több voksot kapott, és meg is előzte a riválisát, így 17.4 százalékkal ő lett a második, míg Alessio 15.9 százalékkal a harmadik. Most melléjük keresünk egy társat, könnyen megeshet, hogy meg lesz a csapat első légiósa.

Didier Deschamps: Karrierjét hazájában, Franciaországban kezdte, a Nantes együttesénél. 1989-ig szolgálta a Kanárikat, majd a Marseille megvásárolta, később pedig kölcsönadta a Bordeauxnak, hogy elegendő játéklehetőséghez jusson a 21 esztendős futballista. 1994-ben már 151 mérkőzésen pályára léphetett az OM mezében, ezen meccseken hét gólt szerzett és kiosztott három gólpasszt. A Juventus figyelmét is felhívta magára, a torinóiak pedig hajlandóak voltak kicsengetni a 25 esztendős középpályásért 5.5 millió eurót. A piemontiak nem nyúltak mellé ezzel az igazolással, ugyanis a csapat motorja lett, aki öt esztendőt töltött Olaszországban, ezen idő alatt 178 mérkőzésen szerepelt a Juventusban, négy gólt szerzett és kiosztott két gólpasszt. 1999-ben a harminc éves futballistáért 2 millió eurót kapott a Bianconeri a Chelsea-től. Az angoloknál egy szezont töltött el, majd Spanyolországba költözött, hogy a Valenciánál játszhasson, ahol szintén csak egy esztendőig futbalozott, majd 32 évesen a visszavonulás mellett döntött. Teljesen elégedett lehetett a pályafutásával, ugyanis mindent megnyert, amiről egy labdarúgó álmodik. Magasba emelhette a világbajnoki trófeát, kétszer a Bajnokok Ligája serleget, megnyerhette az EB-t, háromszor a Scudettót, kétszer a Supercoppa Italianát, egyszer az UEFA-szuperkupát, egyszer a világkupát, egyszer az angol FA-kupát, egyszer a Coppa Italiát, háromszor a francia bajnokságot, egyszer az angol szuperkupát, 1996-ban pedig a legjobb francia labdarúgónak választották.

A Tanár becenevet kapta, ugyanis a pályán és az öltözőben is egy vezér, egy követendő példa volt. Rengeteget robotolt, jó munkabírású védekező középpályás volt, aki remekül szerelt. Egy vízhordó volt, aki fő feladata a labda megszerzése és továbbítása az "ügyesebb" társaknak. Őt sem nevezném ügyetlennek, ugyanis jó technikai képzettséggel rendelkezett, kiválóan látott a pályán, remek passzokra volt képes és taktikailag is rendkívül képzett volt. 

Neve erősen összefonódott a Juventusszal, ugyanis játékosként és edzőként is sikereket ért el Torinóban. Igaz, a Serie A-ba visszavezetni egy Del Pieróval fémjelezett együttest nem tűnik nagy feladatnak, de mégis egy szomorú, de fontos feladatnak számított. Az Allianz Stadiumnál természetesen a 104-szeres francia válogatottnak is van csillaga.

Edgar Davids: Az Ajaxnál nevelkedett, ahol 1996-ig futballozott, és ingyen Olaszországba, a Milanhoz szerződött. Milánóban nem jött be neki az élet, gyengén is futballozott és súlyos sérülés is hátráltatta. A Juventus ennek ellenére látta a holland futballistában a lehetőséget, és 1998-ban 8 millió euróért leigazolta a 24 esztendős labdarúgót, aki konkrétan megtáltosodott Torinó városában. A Bianconerinél töltötte legszebb éveit, hat esztendő alatt 235 mérkőzésen küzdött az Öreg Hölgyért, ezen mérkőzéseken tíz gólt és hat gólpasszt számlálhatott össze. Az utolsó szezonjában a játékának a minőség is már elkezdett romlani, és a vezetőséggel is nagyon csúnyán összeveszett, így semmiképp nem szerette volna meghosszabbítani szerződését. Mielőtt a kontraktus lejárt volna, kölcsön lett adva a Barcelonának, a gyermekkori kedvenc együttesének, hogy legalább a fizetését megspórolják. A nyáron az Intert választott új klubjának, ahol hasonlón járt, mint Milannál, úgyhogy a szezon végén ingyen a Tottenhamhez került. Angliában 2007 januárjáig tartózkodott, majd visszatért nevelőegyütteséhez, mondanom sem kell, hogy a Sarkantyúsok egy centet sem kaptak érte. Az Ajaxnál másfél szezont töltött el, majd ideiglenesen visszavonult, történt ez 2008-ban. 2010-ben nem tudott nemet mondani a Crystal Palace hívására, ahol mindössze hét összecsapáson játszott, így három hónappal később ismét ideiglenesen visszavonult, majd két esztendő pihenő után szintén egy angol klubnál folytatta, méghozzá a negyedosztályú Barnetnél. Végül 40 évesen végleg felhagyott a labdarúgással a 74-szeres holland válogatott focista. A legtöbb trófeát Amszterdamban nyerte (egy Bajnokok Ligája serleg, három bajnoki trófea, két holland kupa, egy holland szuperkupa, egy UEFA-kupa, egy világkupa, egy UEFA-szuperkupa), a Juventusnál töltött idő alatt "mindössze" három Scudettóval bővült a gyüjteménye, míg az Internél csak egy Coppa Italiát sikerült megszereznie.

Elképesztő labdarúgó volt, aki a világ egyik legkomplexebb focistájának számít. Hihetetlen mennyiséget tudott lefutni, harcolt, küzdött a labdáért, nagyszerűen szerelt, emellett borzasztó gyors és fürge is volt egyben, annak ellenére, hogy fizikailag rendkívül erős volt. Még meg sem említettem, hogy elképesztően jól látott a pályán és kivételes technikai képzettséggel rendelkezett, sőt, a helyezkedésével sem akadtak problémák. Kis túlzással egymaga szinte az egész középpálya feladatát meg tudta oldani, labdaszerzés után hatalmas sprintbe kezdett, és már oda is juttatta a csatárokhoz a labdát, kivéve, ha ő fejezte be az akciót. Minden idők egyik legjobb box-to-box középpályásaként tartják számon, aki alacsony termete miatt (169 centiméter) talán csak a fejelésekben nem volt kiemelkedő.

Több becenevet is kapott karrierje során, ami általában az agresszív magatartására és játékstílusára utal, ilyen például a "Pitbull", a "Piranha" és a "Cápa" név. Sajnos nem csak a pályán volt kemény, hanem a magánéletben is. Történt olyan eset is, hogy megállt a sportkocsijával, két ember pedig ki akarta rabolni, ő pedig rendesen elverte őket. Nagyon szomorú eset viszont, hogy nem csak a férfiakkal bánt így, hanem feleségével is, akit rendszeresen, nagyon durván bántalmazott, még kisgyermekük szeme láttára is. Annak ellenére, hogy a szemüvegéről elhíresült játékos magánéletben vállalhatatlan viselkedést tanúsított, több balhéja is volt, a Juventusból az Interbe igazolt és az akkori vezetőséggel olyan szinten összeveszett, hogy szóba sem állna velük, a Juventinók neki ítélték az ötvenedik, és egyben utolsó csillagot.

Andrea Pirlo: A Bresciánál nevelkedett, ahol hatalmas tehetségnek tartották, rendkívül kiemelkedett a többi srác közül. Álmai közé tartozott, hogy az Interbe játsszon, ugyanis az akkor ott futballozó játékosok elvarázsolták, leginkább Roberto Baggio ejtette ámulatba. 1998-ban teljesülhetett legfőbb vágya, leigazolta a Nerazzurri 2 millió euró ellenében. Az első szezonja nem sikerült jól, nem is kapott rengeteg lehetőséget, így 1999-ben a Reggianának lett kölcsönadva. Egy esztendőt ismét Milánóban töltött, de az áttörés nem sikerült neki. 2001-ben a nevelőegyüttesének lett kölcsönadva, ahol együtt futballozhatott huzamosabb ideig az akkor már kiöregedő Baggióval, és nem okozott csalódást az ifjú középpályás. A városi rivális Milan arra a döntésre jutott, hogy kifizet 17.04 millió eurót a 22 esztendős futballistáért, és nagyszerű üzletet kötöttek azzal, hogy ezt meglépték. Ancelotti irányítása alatt nem a csatárok mögött játszatta, ahogy az korábban történt, hanem a védelem előtt szánt neki komoly szerepet. Egy évtizedet töltött a Rossonerinél, 401 mérkőzésen 41 gólt lőtt és kiosztott 50 gólpasszt. A Maestro többször is elvágyódott volna, többek közt a Barcelonához is, de végül mégis maradt Milánóban. Végül 2011-ben a Milan nem hosszabbította meg a lejáró szerződését, Andrea már nem teljesített olyan jól, mint eddig, a sérülések sem kerülték el, és még Allegri sem az eredeti szerepkörével bízta meg. Beppe Marotta vállalta a kockázatot és megszerezte ingyen a 32 esztendős, kiégetnek tűnt játékmestert. Torinóban megtáltosodott, karrierje legjobb szezonjait ott tölthette, 164 mérkőzésen húzhatta magára a zebracsíkos szerelést, ezen összecsapásokon pedig 19 találatot szerzett és kiosztott 38 assztisztot. 2015-ben úgy érezte, hogy már nem tudja a maximumot nyújtani a legmagasabb szinten, így inkább eligazolt Amerikába, a New York Cityhez, ahol még három évet lehúzott, 2018-ban, 38 évesen a visszavonulás mellett döntött. Karrierje során minden fontos trófeát megnyert (két BL serleg, egy világbajnoki trófea, hat Scudetto, kettő Coppa Italia, négy Supercoppa Italiana, egy klubvilágbajnoki kupa, egyszeres U21-es EB-győztes, egyszer megnyerte a Serie B-t, egyszer a Viareggio kupát, kétszer az UEFA-szuperkupát, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben pedig a legjobb olasz labdarúgónak választották.)

Ha valaki azt az olasz szakkifejezést használja, hogy "regista", akkor minden ember eszébe, aki ismeri ennek a szónak a jelentését, egyből a 116-szoros olasz válogatott játékos jut eszébe. Minden idők legjobb registája, ez kétségtelen. Hihetetlen intelligenciával rendelkezik, olyan meglátásai voltak, ami egészen egyedülállónak számított. A félpályáról képes volt hajszál pontossággal a csapattársa lábára varázsolni a játékszert, hihetetlenül jól passzolt. Mikor még meg se kapta a labdát, ő már akkor tudta, hogy hova fogja azt továbbítani. Az emberek csak azt láthatták, hogy mindig kocog, de mindig ott volt az akció közelében volt, és a legtöbbet futó játékosok közt tartották számon. Kifejezett lassú volt, de egy csellel képes volt megtartani a játékszert. A védekezésben sem volt olyan nagyon remek, nem tartozott a fizikailag erős játékosok közé, azonban nagyon fegyelmezett volt, remekül olvasta a játékot. A labdát képes volt úgy továbbítani, mintha valami varázslattal irányította volt kénye-kedve szerint, úgy csavarodott, ahogy ő szerette volna. A lövései zseniálisak voltak, a világ egyik legjobb szabadrúgás-specialistájaként tartják számon, ő és Siniša Mihajlović lőtte a legtöbb szabadrúgásgólt  a Serie A-ban, 

Érdekesnek tűnik, hogy egy játékos, aki több, mint 400 mérkőzést játszott  a Milannál, hogy kerülhet a Juventus legendái közé, azonban Torinóban töltötte a legszebb éveit, és elmondása szerint Juventinóvá vállt. Annak, ellenére, hogy a szurkolók egy része nem látta volna szívesen a Juventusnál, a drukkerek nagy kedvencévé vált, de úgy összességében szinte minden futballszerető ember kedveli. Egy szerény, de mégis magabiztos ember, aki csendes, de mégis az egyik legnagyobb mókamester.  

Nincs kérdés, kedvenc játékosomra, a Maestróra szavazok.