Amilyen borzalmasra sikeredett a 2019-es év vége, a 2020-as esztendő olyan fantasztikus kezdődött a Juventus számára. A szezon meglepetéscsapatát meglehetősen könnyen verte meg a Juve, amely gárda végre úgy futballozott, ahogy azt a szurkolók és Sarri is szeretné. Erre a teljesítményre bátran lehet mondani, hogy Sarriball volt a javából, és eléggé erősen érződött, hogy ez már tényleg a bagós tréner együttese, nem egy átmenet Allegri taktikája és Sarri stratégiája között. Mi történt, hogy ekkora változásnak lehettünk szemtanúi? Többek közt erre is keressük a választ.

Az első játékrészben nyoma nem volt annak, hogy ez a meccs Juventus-diadallal fog végződni. A Cagliari meglepő módon nem törődött mással, csak a védekezéssel, nagyon látszott a szándékuk, egy pontért érkeztek Torinóba. A Juve tett is arról, hogy az a kis kedvük is elmenjen a szárdoknak a támadástól, ugyanis elképesztő letámadást alkalmazott Sarri együttese. Az első játékrészben csupán egy kapura lövésig jutott az ellenfél, míg a hazaiak tízszer is próbálkozhattak, de csak két komolyabb támadásig jutottak, az egyik a kapufán csattant. 

A második játékrészre nem igazán változtatott komolyat Sarri, a Bianconeri ugyanolyan felfogással lépett pályára, határozottan tartotta a labdát a Zebra-gárda, keményen letámadott, és a jobb szélen próbálkozott offenzívát vezetni. A szárdok egy ideig állták a sarat, de a Juventus támadóinak rengeteg futása nem volt hiábavaló, ugyanis hibára késztették az Isolanit. Ezután tehetetlen volt a Rossoblu, támadniuk kellett, de nem igazán jártak sikerrel, és ismételten hibáztak, méghozzá Marko Rog volt az elkövető, nem először. A horvát négy alkalommal szabálytalankodott, egy büntetőt is összehozott, és egy sárga lapot sem kapott, ez minősíti is a játékvezetést.

A magabiztos vezetés tudatában a  torinóiaknak nem kellett mást csinálni, mint egy kicsit hagyni kibontakozni az ellenfelet, és várni a hibákra. Ezek a hibák jöttek is szépen, sorjában, és a Juventus ügyesen lekontrázta az ellenfelét. Összességében a Juve nem is csinált mást, csak büntette az aktuális riválist, mikor lehetőség nyílt rá. 

Az eddigiekhez képest komoly változás volt, hogy Sarri úgy döntött, hogy nem csak 20 percig, vagy egy félideig erőlteti a  saját elképzelését, hanem az egész meccsen azt szeretné látni, hogy a játékosok azt csinálják, amit tőle tanultak. Külön öröm, hogy nem azt láthattuk, hogy a vezetés tudatában a Bianconeri teljesen visszaáll védekezni, hanem amikor lehetőség nyílt gólszerzésre, akkor nem okozott gondot sprintelni és helyzetet kialakítani.

A letámadások nagyon jól mentek, a Cagliari nagyon elbizonytalanodott, a labdakihozatalaik nem mentek jól annak ellenére sem, hogy a 4-3-2-1-es hadrendben öt darab középpályásuk volt a pályán. A piemontiaknál ilyen probléma természetesen nem volt, már azért sem, mert az ellenfél nem támadott le, és egyébként is mind Ramsey, mind Dybala visszajárt a labdákért, így ilyenkor Pjanićnak nem is volt más dolga, mint felvegye a segítője pozícióját. A kapuskirúgásoknál a Juventus a 4-3-1-2-ről 4-1-2-1-2-re állt át, a két box-to-box középpályás lényegesen előrébb helyezkedett, mint a regista, míg a Cagliari labdakihozatalainál a letámadáskor az egyik középpályás egészen a csatárok vonalában támadott le, míg másik hátrébb biztosított. Ez tökéletesen működött, amelyik franciához közelebb volt a labda, az presszingelt, ha a játékszer átvándorolt a másik oldalra, akkor egyből változtattak a középpályások, és aki eddig hátrébb helyezkedett, az letámadásba kezdett, míg társa éppen az ellenkezőjét csinálta. Természetesen ez csak addig működött, míg  a szárdok nem közeledtek a Juve kapujához, mert akkor a presszing abbamaradt, és a középpályások szépen egy sorba beálltak védekezni, a jól megszokott 4-3-1-2-be.

A következő komoly változás az a szép összjátékok mennyisége. A Bayer Leverkusen elleni meccsen láthattuk talán először komolyabb mennyiségű egyérintős passzt, és ahogy teltek a meccsek, egyre több ehhez hasonló megmozdulást láthattunk a Juventus játékosaitól, a hétfői összecsapáson pedig rengeteg kényszerítőt, rövid passzos összjátékot csodálhattunk, nem csak a kapu előterében, hanem saját térfélen is, és ez mindenképp előrelépés. Az offenzívákhoz a középpályások is nagyon ügyesen felléptek, egyszerre csak az egyik vett részt komolyabban a támadásban, amely egészen a tizenhatos sarkánál helyezkedett.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Mindössze egyszer kellett védenie, tizenötször passzolt, mindegyik átadása célba ért, és ebből csupán egy volt hosszú átadás. Egy fejpárbajt nyert meg, és egyszer tisztázott.
• Cuadrado: Nem játszott rosszul, de ő többre képes. Egyetlen beadása sem volt pontos a négy próbálkozásból, és egyszer próbálkozott hosszú átadással, az sem ért célba. Megnyert nyolc párharcot, kétszer szerelt, kétszer cselezett, lefutott 10.5 kilométert, és 96% pontossággal passzolt úgy, hogy 82 alkalommal szánta rá magát passzolásra.
• Demiral: A tőle megszokott nagyszerű teljesítményt nyújtotta, még a kapufát is megzörgette. Sok dolga nem akadt, egyszer tisztázott, egyszer szerelt, megnyert öt párharcot, és 10.4 kilométert futott le.
• Bonucci: Rá is ugyanaz igaz, ami török társára, sok dolga nem akadt. Nevéhez fűződik négy tisztázás, egy szerelés, két megnyert párharc, öt darab hosszú passz, és 10 kilométernyi futás.
• Alex Sandro: Amit dél-amerikai kollégája nyújtani tudott, azt a szintet hozta ő is, annyi különbséggel, hogy most kivételesen a brazil hasznosabbnak bizonyult támadásban. Kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert öt párharcot, kiosztott két kulcspasszt, megcsinált egy cselt, és megtett 11.3 kilométert, azonban neki sem volt egyetlen pontos beadása sem.
• Rabiot: Látszott, hogy picit problémát okoz neki, hogy jobb oldalon szerepel, és a bal lábát szeretné mindig használni, de ennek ellenére korántsem játszott rosszul, mindkét oldalon rendre megjelent, és rengeteget futott (11.5 kilométer). Ha a bíró nem lett volna az egész összecsapáson annyira lágyszívű, akkor nem csak Marko Rog mehetett volna hamarabb zuhanyozni, hanem Rabiot is, aki taktikai szabálytalanságot alkalmazott annak ellenére, hogy már volt egy sárga lapja. Megcsinált négy cselt, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert hét párharcot, kétszer szerelt, emellett 95% pontossággal passzolt. Nem ő lesz a középpálya legfényesebb csillaga, de ha stabilan hoz egy ettől picit magasabb szintet, akkor hasznos játékos válhatna belőle.
• Pjanić: Ha Pjanić jól játszik, akkor a Juventus is remekül teljesít. Mindössze nyolcszor kellett volna még hozzáérnie a játékszerhez, hogy elérje a Sarri által kitűzött célt, a 150 labdaérintést. Bejárta az egész pályát, ő futotta a legtöbbet (12.2 kilométer). 92% pontossággal passzolt, kiosztott egy kulcspasszt, volt két pontos hosszú átadása és egy hibátlan beadása, két sikeres csel is szerepel a neve mellett, megnyert nyolc párharcot, kétszer tisztázott, kétszer közbeavatkozott, háromszor szerelt. 
• Matuidi: Ha picit humorosan szeretném megfogalmazni azt, amit az utolsó pár meccsen művel, akkor azt mondanám, hogy immáron nem csak az ellenfelet, és a szurkolók nagyobb részét zavarja a pályán való jelenlétével, hanem a csapattársakat is. Arra utalok ezzel a kijelentéssel, hogy Ramsey elé szaladt, mikor a walesi tisztán lőhetett volna, de láthattunk olyat is, mikor Ronaldo elől fejelte el a játékszert. Egyértelműen ő volt a csapat leggyengébb láncszeme, sajnos nem először. Nagyon ritka eset, de egyetlen pontos hosszú passzon kívül semmi komolyabb dolgot nem csinált, csak lefutott 10.5 kilométert, és 92% pontossággal továbbította a labdát.
• Ramsey: Javuló tendenciát mutat, de ettől még sokkal többet kell letennie az asztalra. Kiosztott négy kulcspasszt, és egy hosszú passzt, megcsinált egy cselt, négyszer próbálkozott lövéssel, megnyert hat párharcot, egyszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, egyszer szerelt, 92% pontossággal passzolt és lefutott 10.5 kilométert.
• Dybala: Saját magához képest nem játszott jól, de még így is hasznos tagja volt a csapatnak. Négyszer lőtt, kétszer el is találta a kaput. Kiharcolt egy büntetőt, megcsinált egy cselt, öt alkalommal szánta rá magát hosszú passzra, megnyert öt párharcot, kétszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, és lefutott 8.1 kilométert.
• Ronaldo: Új haj, régi-új teljesítmény. Azt hiszem nem is kell kommentálni, hogy mit is művelt a pályán, beszéljenek helyettem a számok. Három gól, egy gólpassz, négy kaput eltaláló lövés, négy blokkolt próbálkozás, hat sikeres csel, két kulcspassz, nyolc megnyert párharc, egy közbeavatkozás, 9.1 lefutott kilométer.

• Higuaín: Nincs igazán mit magyarázni a teljesítményén, csereként pályára lépett, gólt is szerzett.
• Costa: Szintén remek cserének bizonyult, kiosztott egy asszisztot, mindhárom párharcát megnyerte, egyszer közbeavatkozott.
• Emre Can: Feljegyezhet egy szerelést, egy hosszú átadást, egy cselt, két megnyert párharcot.

Meccs embere: Cristiano Ronaldo