Egy igazi rangadót láthattunk, a Juventus szép teljesítménnyel és remek játékkal rukkolt elő, de a lényeg az, hogy a Bianconero együttes elvitte Milánóból a három pontot, így visszaállt a világ rendje, és az Öreg Hölgy visszatért a helyére, a tabella tetejére. Arra is választ kaphattunk, hogy miért is Maurizio Sarri lett a torinóiak edzője, és miért nem Antonio Conte tért vissza, ugyanis a bagós mester taktikailag megverte kollégáját. Igazából minden úgy alakult, ahogy várható volt. A Juve ténylegesen játszotta a Sarriballt, különösen az első játékrészben. Tartotta a labdát, helyzeteket alakított ki, keményen letámadta ellenfelét és hátul rengeteget passzolgattak a védők, míg az Inter inkább védekezett és kontrákra épített. Azért látszódott, hogy még mindig vannak kisebb hibák, különösen sok volt hátul a pontatlanság. Cuadrado rengeteg hajmeresztő passzal próbálkozott, és Pjanić sem volt magabiztos a saját térfelén, rengeteg labdát szórt el, igazából a Nerazzurro gárda ezekből építkezett,  hogy lecsapott az elvesztett labdákra, ráadásul három emberrel letámadtak 4-3-1-2-es felállásban, így próbálták arra késztetni a Juventust, hogy a karmester minél kevesebbszer érintkezzen a játékszerrel, és inkább a szélen vezessen offenzívát a Bianconeri.

Ez a presszing jóval gyengébb volt, mint amivel a Juve próbálkozott, amiben részt vett Matuidi, Dybala, Ronaldo, de az egészet Bernardeschi vezette, a cél pedig az ellenfél registája, Brozović kikapcsolása volt. Amiben szintén akadtak gondjai a Juventusnak, az a labdatartás, de amikor Khedira és Matuidi egyszerre pályán van, ez nem meglepő. Előbbinek a labdakezelés egyáltalán nem ment, a szokásosnál is többször pattant el tőle a játékszer. A 4-3-1-2-es hadrend tűnik a nyerőnek, most is nagyon jól mentek a kis, rövid passzos összjátékok, kényszerítők, Higuaín gólja pedig egy tökéletesen kidolgozott akció volt, az összes mezőnyjátékos hozzáért a játékszerhez, összesen 24 átadás után került a labda a hálóba. Nem mellesleg ebben a hadrendben Cristiano Ronaldo és Paulo Dybala is egyszerre tud pályán lenni, és jól teljesíteni, ami egy nagyon fontos szempont. A védekezés is nagyjából rendben volt, annyi volt a feltűnő, hogy túlságosan könnyen szaladtak át a középpályán, és az sem segítette a helyzetet, hogy de Ligt is párszor fennragadt a pálya közepén, ugyanis szerelni próbált, nem járt sikerrel. Érdekes módon nem is igazán láthattunk taktikai szabálytalanságot, hogy ilyen módon állítsák meg az Inter ellentámadásait.

A második játékrészre az ellenfél jobban összekapta magát, értelemszerűen leginkább akkor, mikor hátrányba kerültek, de mindhiába, mert komolyabb helyzetet nem sikerült kialakítaniuk, előre megtervezett akcióból nem is tudtak veszélyesek lenni. Sarri mestert dicséret illeti, hogy ismételten nagyszerűen cserélt, és tökéletesen látta, hogy kit kell lekapni a pályáról és kit felrakni a helyére. Érdekesnek tűnt, hogy két védekezőbb felfogású középpályást küldött fel a gyepre, de kiváló döntést hozott. Bentancur becserélésének az volt az értelme, hogy a letámadásokban rengeteget segített, Emre Can pedig rombolt.

Megmutatkozott az is, hogy miért is nem áll készen az Inter a trónfosztásra. Míg a Juventus képes lenne becserélni egy Ramsey-szintű játékost, addig Conte számára Vecino elérhető. Túl rövid ennek a csapatnak a kispadja, hiába pofás a kezdő tizenegy. Arról nem is beszélve, hogy mennyire meg volt lőve a milánói gárda, mikor Sensi nem tudta folytatni a játékot. Kell még Marottáéknak fejleszteni ezt a keretet, hogy ténylegesen versenyképesek legyenek. 

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Minden tőle telhetőt megtett, még a büntetőnél is eltalálta az irányt, de sajnos kivédenie nem sikerült a tizenegyest. Kétszer kellett hárítania, egyszer kénytelen volt a kapujából is kirohanni, légi párharcot is nyert, két lehúzott labdát is feljegyezhet. Passzok terén biztosra ment, tizenhárom átadást jegyezhet fel, ebből három hosszú passz, és összességében 84% pontossággal tudta továbbítani a játékszert.
• Cuadrado: Egészen annyira jól betanulta az új posztját, hogy igazából mikor egészséges, akkor vétek lenne kihagyni a kezdőből. Rengeteget fejlődött már ezen a héten is, sokkal fegyelmezettebb volt, jóval keményebb volt a párharcokban, nem gyűjtötte feleslegesen a lapokat és nem is ragadt fenn támadásokkor. Az előbb felsorolt dolgok a Bayer Leverkusen ellen még mind-mind jellemzőek volt rá, vasárnap ilyet nem igazán láthattunk tőle. Talán annyi hibát róhatok fel neki, hogy túlságosan kockázatos passzokkal próbálkozott a saját kapuja előtt, és volt mikor nem a címzett kapta meg a játékszert. Ezen kívül a támadásokban fontos szerepe volt, ugyanis ő küldte át mindig a másik oldalra a játékszert, egy elég fura megoldással, mert ezt a módszert sem lapos passznak, sem pedig átívelésnek nem nevezném, a kettő közti átmenetnek mondanám. Ez már olyan teljesítmény volt, amit Cancelótól szokhattunk meg, egyelőre meglepetésként ért a kiváló játéka. Nevéhez fűződik hat megnyert párharc, két közbeavatkozás, három sikeres csel, és tíz hosszú átadás.
• Bonucci: Akadtak neki is hibái, de szerencsére egyiket sem váltotta gólra a hazai gárda. Egyébként a teljesítményét korántsem nevezném rossznak, remekül állta a sarat, kétszer tisztázott, kétszer blokkolt, egyszer közbeavatkozott, megnyert négy párharcot.
• de Ligt: Sokat ront a megítélésén, hogy szerencsétlenül a kezére pattant a labda, ami miatt tizenegyest ítélt a játékvezető, de egyébként remek volt, jobb, mint olasz védőtársa. Ő sem volt hibátlan, csak az ő esetében nem labdavesztésekről beszélhetünk. Egyre ügyesebb, nem szeretném elkiabálni, de nagyjából beépült, annyi biztos, az eddig elkövetett hibák már csak ritkán lesznek láthatóak. Három alkalommal tisztázott, kétszer blokkolt, kétszer közbeavatkozott, kétszer szerelt, három párharcot megnyert és még egy kulcspasszt is kiosztott.
• Alex Sandro: Ahogy a legutóbbi BL-mérkőzésen, most sem csillogott igazán, de nem is játszott rosszul. A statisztikái szokás szerint remekek, feljegyezhet két tisztázást, két közbeavatkozást, egy szerelést, hat megnyert párharcot, egy kulcspasszt. 
• Khedira: Bármely meglepő, de ő is a pályán volt, de mindössze egyszer lehetett igazán észrevenni, mikor kiosztott egy kulcspasszt Dybalának. Azon, és egy tisztázáson kívül semmi értékelhetőt nem csinált, letámadásban nem kapott szerepet, középpályás létére egyetlen párharcot sem vívott meg. A németek ellen torinói karrierje egyik legjobb meccsét játszotta, vasárnapra konkrétan értékelhetetlen teljesítményt pakolt le az asztalra.
• Pjanić: A csúnya labdavesztésein kívül más rosszat nem tudok elmondani róla, remekelt, egy asszisztot is kiosztott. A hőn áhított 150 labdaérintés még nem sikerült, jelenleg százat számolhatott össze. Nevéhez fűződik nyolc hosszú átadás, hét megnyert párharc, egy tisztázás, egy blokkolás, két szerelés.
• Matuidi: Amilyen ügyetlenül játszott egész meccsen, annyira hasznos volt. Mindig valahogy azokkal a hosszú lábakkal bele tudott rúgni egyet labdába, hogy az ellenfél elől el tudja piszkálni, védekezésben nagyon hasznos volt. Két kulcspassz, öt megnyert párharc, egy tisztázás, két közbeavatkozás, három szerelés, ezt tudta produkálni.
• Bernardeschi: A labdával nem sok mindent tudott kezdeni (egy pofás lövésen kívül szinte semmit), viszont mikor nem volt nála a játékszer, akkor hatalmas segítségére volt a csapatának védekezésben. A letámadásban kiváló volt, és ezen kívül megnyert két párharcot, és egyszer szerelt. Továbbra sem érzi annyira ezt a szerepkört, kilenc átadás 64% pontossággal nagyon gyenge mutató. 
• Dybala: Nagyon jó volt látni, hogy Cristianóval együtt képesek jó játékra, van helye ebben az együttesben, és a gárda ászával is képes összjátékra. Láthatólag félrerakta az egoját, és bátran passzolt a portugálnak, aki egyelőre ezzel tudta meghálálni, de nem ártana, ha viszonozná Paulo segítségét, és ő is adna pár jó labdát argentin társának. A gólja remek volt, és azon kívül is nagyszerű volt annak ellenére, hogy azért gyalulták becsülettel. Összességében ötször próbálkozott lövéssel, 90% pontossággal passzolt, kiosztott egy fontos átadást, megnyert öt párharcot.
• Ronaldo: Ahogy az ő esetében lenni szokott, az ősszel még nem igazán találja a sokat emlegetett góllövő cipőjét, most  is kijárt volna neki egy találat, mert kiválóan játszott, folyamatosan járt vissza a labdákért, jobban kapóra jön neki ez a poszt. Nevéhez fűződik hét lövés, négy sikeres csel, 37 átadás (94% pontosság), egy kulcspassz, kilenc megnyert párharc, három tisztázás és egy közbeavatkozás is.

• Bentancur: Sarri húzott egy váratlant, és trequartistaként szerepeltette az uruguayit, ami azért nem sült el rosszul, kiosztott egy gólpasszt, mind a nyolc átadása pontos volt, mindezt tizenkét labdaérintésből. A Mister célja az volt vele, hogy letámadásban komoly segítség legyen a csapat számára, és nemcsak, hogy ezt teljesítette, hanem még támadásban is többet tudott nyújtani, mint Bernardeschi.
• Higuaín: Ha szükség van egy gólra az Inter ellen, akkor nincs más dolga az edzőnek, mint játszatni Gonzalo Higuaínt, ő megoldja. Nem elég, hogy egy szép labdajáratás végén beköszönt, hanem még két kulcspasszt is kiosztott, és megnyerte egyetlen párharcát.
• Emre Can: Mint a veszett kutya, bejött és ütött, vágott, harapott, egy igazi energiabombaként robotolt. Megnyert öt párharcot, kétszer szerelt, egyszer közbeavatkozott, mind az öt átadása hibátlanra sikerült és még egy cselt is bemutatott.

A játékvezető tevékenykedése: Gianluca Rocchit nem úgy ismerhettük meg, mint aki szeret spórolni a lapokkal, azonban ezúttal meglehetősen kevés sárgát osztott ki, főleg az Inter játékosai sárgultak be kevésbé, akik nem vették félvállról ezt a találkozót, és meglehetősen alattomos módon játszottak az első perctől kezdve. Igazából ez várható volt egy Derby d'Italián, és minden bizonnyal Antonio Conte sem úgy küldte őket a pályára, hogy finomkodjanak a Zebrákkal. 22 szabálytalanság szerepel az Internazionale neve mellett, míg a Juventus oldalán csupán kilenc, azonban három Juve-játékos sárgult be, míg a riválisnál csupán kettő (ráadásul Barella színészkedésért kapta). Általában a játékvezetők a rangadókon kevésbé osztogatják felelőtlenül a lapokat, mert máskülönben rengeteg kiállítás lenne, de az alattomos belépőket nem díjazzák, ellenben Rocchival, aki engedélyezte, hogy leginkább az Inter játékosai csúnya módszereket alkalmazzanak. Véleményem szerint nem vezette jól ezt a derbit, de semmiképp nem okolnám, ha a Juve véletlenül nem három pontot vitt volna haza.

• A büntető: Ugyan elsőre nehezen volt kivehető, hogy de Ligt karjáról pattant Martínez kezére a labda, de a lassításból tökéletesen kivehető, hogy a holland végtagját hamarabb érintette a játékszer.
• A lesgól: Ez nem is lehet igazán kérdéses, Dybala lábbelije nem sokkal, de előrébb volt, mint a védő.
• Lukaku esése: Bonucci kegyelmet nem ismerve csapott össze a belgával, aki nem bírt talpon maradni, de nem gondolnám, hogy egy ilyen esetben büntetőt kellett volna ítélni.
• Lukaku kezezése: Az eset egy szabadrúgás után történt, amikor a tizenhatoson kívül a nagyra nőtt belga kezét találta el a labda, de nekem elsőre úgy tűnt, hogy önvédelemről volt szó.

Meccs embere: Paulo Dybala