Antonio Conte hosszasan beszélt az Inter csapatáról, azonban természetesen folyamatosan felmerült a Juventus neve, de a szurkolók és a bírók kapcsán is kérdezősködtek az újságírók.

„Olyan meccsre számítok, amelyen az olasz tabellát vezető két csapat ütközik meg. Ez a két csapat teljesített a legjobban a többiekhez képest, de még csak a hetedik fordulónál tartunk. A klubok valós értékei majd idővel mutatkoznak meg, ezért pedig mindig azt mondom, hogy később derülnek ki, milyen ambíciókkal rendelkezünk, és meglátjuk, milyen szereppel bírhatunk ebben az évben.

Amiben biztosak lehetünk, az az, hogy ez a Derby d’Italia, egy jelentős meccs, amelyre mindenki kíváncsi. Akarással, lelkességgel és bátorsággal kell játszanunk ezeket a meccseket. Mindegyik meccs újabb lépés az úton és a fejlődési folyamatban, beleértve a Barcelona elleni vereséget is, mivel kiértékeljük, hogy mit csináltunk jól, és min kell változtatnunk.”

Antonio Conte első alkalommal játszik egykori csapata ellen, mióta 2014-ben távozott Torinóból, és mindezt pont a legnagyobb ellenfél padján teszi.

„Olyan csapat ellen lépünk pályára, amelyik sok éve meghatározza a Serie A szintjét, és emellett Európában is jól teljesít. Ezért elismerést érdemelnek, akik az évek során a Juventusnál dolgoztak, és egy igazi zászlóshajót hoztak létre a bajnokság vonatkozásában. Jól dolgoztak, és példát mutattak a többiek számára, ez nem kérdés.” 

Antonio Conte rendkívül dühös volt a Barcelona elleni vereség kapcsán, és azt is mondta, hogy a bírók a házigazdákat részesítették előnyben, vajon a Juventus ellen is negatív bírói bánásmódra számít?

„Abszolút nem. Ne keverjük össze a dolgokat. Elsőként jelentettem ki a Barcelona elleni meccs után, hogy a bírói döntések nem szolgálhatnak alibiként. Elégedetlen voltam a hozzáállással már a kezdő sípszótól, de ha azt gondolják, hogy ezt kifogásként fogom használni, akkor fényévekre vannak az én álláspontomtól.

A Barcelona győzelme azért volt indokolt, mert jobban teljesítettek. Teljesen elkerülhető hibákat vétettünk, azonban a meccs pozitívumaira kell építenünk. Mindig a legjobb nyer, az incidensektől függetlenül.

A Camp Nou gyepén az első félidőben előre haladva védekeztünk, míg a másodikban hátrafelé futottunk védekezés közben. Ezen dolgoznunk kell, hogy nyomás alatt tartsuk a labdát a meccs teljes időtartama alatt.

A Juventus hozzászokott a győzelemhez, és olyan játékosokkal rendelkezik a keretben, akik már nyertek trófeákat, így az alapok náluk már megvannak. A Juventus nem alakul át az egyes években, hanem hozzáadnak a meglévő értékekhez. Ugyanakkor a többi csapat pont az ellenkezőjét csinálja ennek, így pedig nagy légüres tér alakult ki a bianconero klub mögött. Mi még csak az új elején vagyunk, a célunk pedig az, hogy ezt az utat járjuk be.”

Antonio Contét azon szurkolói petícióról is kérdezték, amelyet 15 000 hithű Juve-szurkolói aláírt, és amely a játékosként és edzőként is számos Juve-sikert elkönyvelő Antonio Conte stadionbeli csillagának az eltávolítását tűzte ki célul. A klubelnök, Andrea Agnelli egyértelműen elutasította ezt a törekvést.

„Csalódott vagyok, amiért közbe kellett avatkoznia, mivel így csak reflektorfénybe került egy vulgáris javaslat. Így olyan mozgalom került előtérbe, ami tudatlanságról, valamint az értékek és a műveltség hiányáról tanúskodik. Nem akartam erről beszélni, de a média figyelemhez segíti ezeket a buta és tudatlan embereket.

Ők nem szurkolók, hanem tudatlanok. A szurkolóknak üzentem tíz napja. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel a világ legjobb sportjának képezhetjük a részét, és példát kell mutassunk, a pozitív értékeket kell képviselnünk, és lelkesen a futball ügyét kell szolgálnunk. Ez sport, nem háború. Az emberek olykor ezt elfelejtik.

Ennek a sportnak a pozitív emberi értékeket kell tükröznie, nem a gyűlöletet és az erőszakot. Ellentétes esetben elsőként távozok. Senki nem kényszerít arra, hogy edzőként dolgozzak.

Egyre nehezebb dolog az értékek tükrözése, mivel a társadalom manapság a gyűlöletet és az erőszakot emeli ki. Őszintén elmondhatom, hogy nehéz helyzetben érzem magam, amióta visszatértem Olaszországba Angliából. Látok egyes helyzeteket, és azt kérdezem meg magamtól, hogy miért is foglalkozok én ezzel az egésszel.

Amíg a sport iránti szenvedélyem méretben meghaladja ezen problémák léptékét, addig folytatom. Ha a szenvedélyem alábbhagy, az elsők között állok fel és hagyom abba a munkám. Nem lesz ez nagy veszteség a futball számára, azonban engem sem ér nagy veszteség.”