Szűkös győzelemmel kezdte a 2019-2020-as szezont a Juventus. Nagyjából a vártakhoz mérten történt minden a pályán, a Juve még csak próbálja elsajátítani  a sarriballt, a csapaton még bőven meglátszik Allegri kezének a nyoma.

A kezdő tizenegy hatalmas meglepetés volt, nem csak nekünk szurkolóknak, hanem az újságírók is teljesen más kezdőt vártak, nem csak a La Gazzetta dello Sport, hanem a Sky Sport Italia és Romeo Agresti is teljesen másra számított, márpedig az utolsó két forrás nem igazán szokott tévedni; úgy tűnik, Sarri és Martusciello rendesen megtréfálta őket. Az idei szerzemények közül egyetlen egy sem kapott helyet kezdőként, igazából ez lenne a normális, de mégis kicsit reménykedtünk, hogy talán legalább Rabiot kezd, mivel jól teljesített a felkészülések alatt.

A felállás a 4-3-3 volt, de nem az a szokványos szisztéma, ugyanis Ronaldo és Higuaín nagyon szorosan egymás mellett játszott, aminek következtében a bal szélen támadást nem vezetett a csapat. A jobb szélen Douglas Costa egymaga támogatta az offenzívákat, míg mikor középen volt a labda, rendre próbálkoztak a játékosok összjátékkal, rövid, egyérintős passzokkal, és akadt olyan is, hogy sikerült befejezni egy ilyen akciót. Ilyet Allegri irányítása alatt nem igazán lehetett látni, most pedig ezen a meccsen több ilyen összjátékkal is próbálkozott a Juventus. A támadásban egy cél volt, Ronaldónak továbbítani a labdát, majd ő megoldja. Bizony, nem oldotta meg, mert szabályos találatot nem szerzett, és ziccereket is hagyott ki. Higuaín konkrétan csak Ronaldót látta a pályán, azonnal passzolt neki, amint lehetősége volt rá. Ha támadásokról van szó, akkor érdemes megemlíteni a villámléptű brazilt, Douglas Costát, aki szintén tömte labdákkal CR-t, és a kontrák vezetésénél is nagy szerepet vállalt. Rosszabb teljesítményt vártam a pálya utolsó harminc méterén, ehhez képest ziccerekig jutott el az Öreg Hölgy, és szép kis összjátékokat láthattunk. A fentebb taglaltak szinte csak az első félidőre vonatkoznak, mert a második játékrészben az iram alábbhagyott, kevésbé törekedett arra a torinói gárda, hogy növelje előnyét, de mindenesetre nem állt vissza, mint az eddig jellemző volt a Bianconerire.

A védelem ugyan nem kapitulált, sőt a kapust sem tesztelték különösebben a Parma csatárjai, de nem a Juventuson múlt, hogy gól nélkül hozta le a meccset, mert ha már a Sonkások nem tudtak helyzetet kialakítani, a zebramezesek mindig azon voltak, hogy segítsék a hazaiakat, ezért folyamatosan tömték Gervinhóékat labdával. Eszméletlen mennyiségű indokolatlanul eladott labdát láthattunk, könnyebb megszámolni, hogy ki nem veszítette el a játékszert kritikus ponton. Ha az ellenfél a Napoli lett volna, akkor jelenleg egy csúnya vereségről beszélnénk, mert abban biztos vagyok, hogy egy talpraesettebb együttes minimum egy találatot szerzett volna az eladott labdákból. Ez annak a jele, hogy próbálkozik a Juventus szépen kihozni a játékszert, nem előre rugdosni, de ha egy ilyen  gyengécske letámadás már labdavesztést eredményez, az már bőven probléma. Nem lesz könnyű megtanulni a játékosoknak ezeket a merész átadásokat, de muszáj lesz, mert ebben rejlik a sarriball lényege. Kontrák vezetésénél látszott is, hogy próbálkoznak hátul kis játékokkal a zebramezesek, míg az egyik támadó játékos meg nem iramodik úgy, hogy az ellenfél védői számára észrevétlen marad. Az mindenképp dicséretes, hogy komoly akciót nem engedélyezett a Juventus a Parma számára, a rettegett kontrák elmaradtak, ez pedig még nagyobb szó úgy, hogy az olasz rekordbajnoknak konkrétan egyszemélyes középpályája volt, mert egyedül Miralem Pjanić tartotta a frontot, védekezett, támadott, irányított, míg Blaise Matuidi teljesen eltűnt, addig Sami Khedira játéka korántsem ütötte meg a szintet. A felkészülési meccsek alatt védekezésben a Juventus a 4-4-2-es felállást alkalmazta, míg ezen az összecsapáson 4-3-3-as hadrendben futballoztak. Lehetséges, hogy ehhez köze van annak, hogy nem a jól védekező Bernardeschi játszott a szélen, hanem Costa.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Egy nagy hárítást kellett bemutatnia, de olyan komolyan nem dolgoztatták meg. Összességében kétszer védett, egyszer kiütötte a játékszert, egyszer pedig kapuját elhagyva kellett tisztáznia. Sarrinál fontos, hogy a kapus is jól tudjon passzolni, ebben pedig a lengyel nem rossz, de nem is kiemelkedő. 10 hosszú átadásból öt volt pontos, összesen 14 átadás fűződik a nevéhez, 73% pontossággal tudott passzolni.
• De Sciglio: Ő az az ember, akinek egyszerűen nem tudjuk a képességeit rendesen megítélni. A saját kapuja előtt szerel egy hatalmasat, úgy elküldi ellenfelét gyufáért, hogy az majdnem átesik a reklámtáblán, és akkora sprintet levág, hogy két embert csakúgy faképnél hagy, erre a következő percben elcsúszik a lába alatt a labda, majd simán eladja az ellenfelének a játékszert, és egy sima labdavezetésnél úgy megtolja a lasztit, hogy az a vonalon túlra gurul. Egyszerűen annyira hullámzó a teljesítménye, hogy nem sorolhatjuk a megbízható játékosok közé. Egy klasszis megmozdulást követ két amatőr hiba. Jóval támadóbb felfogásban játszott, mint azt megszokhattuk tőle, a hőtérképe tökéletesen olyan, mint tavaly Dybalának, ezzel pedig azt hiszem, hogy mindent el is árultam. A statisztikái első osztályúak, kétszer tisztázott, háromszor szerelt, az összes párbaját megnyerte (hat a földön, egy a levegőben), hosszú passzai is hibátlanok voltak (5/5), és mind a három csele bevált.
• Bonucci: Stabil volt, de fejpárbajokban továbbra is kritikán aluli (7/3), és védő létére csak 83%-os pontossággal tudott passzolni. Az új rendszerben kevésbé csillogtathatja meg, hogy milyen jól tudja előre ívelni a labdát (most is csak kettő hosszú átadása volt pontos), mivel a cél a rövid passzos játék, amiben viszont kevésbé erős. A földön egy párharcot nyert meg, kétszer közbeavatkozott, háromszor tisztázott.
• Chiellini: A gólszerző, aki lesipuskás módjára kotorta be a labdát a kapuba, és védekezésben is jól teljesített, de azzal nem mondok újdonságot, hogy ő is olyan helyeken adott el labdákat, ahol nem lett volna szabad. Nevéhez fűződik négy tisztázás, két blokkolás, egy közbeavatkozás, négy megnyert párharc, kettő a földön, kettő a levegőben. Sokkal labdabiztosabb volt, mint Leo, 90%-os pontossággal passzolt.
• Alex Sandro: Úgy tűnt, mintha a megszokottnál motiváltabban lépett volna pályára, és nagy rutinnal játszott. Neve mellett szerepel egy assziszt, de aki látta a mérkőzést, az tudja, hogy semmi tudatosság nem volt benne, a célja az volt, hogy kapura bombázza a labdát. Kiosztott két kulcspasszt, öt hosszú átadást, megnyert öt párharcot a földön, egyet pedig a levegőben, egyszer tisztázott, kétszer pedig szerelt.
• Khedira: Azt kell mondjam, hogy sokat változott a stílusa, de nem javult. Fegyelmezettebben játszott, nem szaladgált előre (ami minden bizonnyal Allegri kérése volt), lehetett látni rajta, hogy próbálkozott, bizonyítani szeretett volna, még megpróbált szerelni is. Az első félidő feléig jól is játszott, volt egy ügyes beívelése is, és két kulcspasszt kiosztott. Kivonta magát a játékból, amennyire lehetett, csak 28 átadása volt, de legalább 93%-ban pontosak voltak ezek a passzok, ugyanis nagyobb része szokás szerint a hozzá legközelebbihez ment. Olyan siralmas statisztikái vannak, hogy elképesztő: középpályás létére egy párharcot sem nyert meg, egy közbeavatkozása sem volt, nemhogy szerelése. Egy blokkolás, egy tisztázás, védekezésben ezt tudja felmutatni 63 perc játék után, és azzal sem mondok újdonságot, hogy neki is volt egy csúnyán eladott labdája.
• Pjanić: A csapat motorja volt, klasszis teljesítményt nyújtott, mind védekezésben, mind támadásban. Sok hibátlan becsúszást láthattunk tőle, megtáltosodott Sarri kezei alatt. Nagyon jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Kiosztott két kulcspasszt, megnyert nyolc párharcot (12/8), egyszer tisztázott, kétszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, kétszer szerelt, megcsinált két cselt, volt négy hosszú indítása is. Ugyan 91%-os pontossággal továbbította a játékszert, nála is csúszott be hiba, és bizony olyan helyen, ahol nem szabadna labdát veszíteni. Ebben továbbra is fejlődnie kell.
• Matuidi: Elképesztő, hogy mennyire eltűnt, sajnos semmi pozitívat nem tudok róla mondani, Khediránál is gyengébb volt. Csak húsz átadása volt pontosan 90 perc leforgása alatt, és középpályás létére csupán 83%-os volt a passzpontossága. Védekezésben azért felülmúlta a német társát, ugyanis egyszer szerelt, kétszer közbeavatkozott, egyszer tisztázott, párharcai nagy részét pedig megnyerte (8/5).
• Costa: Meglehetősen jól teljesített, mindig azon volt, hogy a portugált kiszolgálja. Néha még lövéssel is próbálkozott, de a kaput nagyon nem érzi. Változott az ő stílusa is, szabadabb, mint Max irányítása alatt, szinte minden egyes kontratámadásban részt vett. Szélső létére elképesztően jól passzolt (42 átadás, 93%-os pontosság), de beadni továbbra sem tud, egyetlen beívelése sem talált embert, miközben ötször próbálkozott. Öt alkalommal cselezte ki ellenfelét, megnyert kilenc párharcot, kiosztott két kulcspasszt, és még szerelt is.
• Higuaín: Játéka Benzemát idézte, mintha teljesen ki lett volna belőle irtva a csatárokra jellemző mentalitás, csak és kizárólag az volt a célja, hogy CR alá dolgozzon, ami sikerült is. Úgy gondolom, hogy jól játszott, neki nem kell tanulgatni a sarissimót, mert látszik, hogy otthonosan mozog ebben a rendszerben. Szerepel a neve mellett három fontos átadás, két csel és két megnyert párharc. Érdekes, hogy egyetlen lövése volt, azt is blokkolták. Nem gondoltam, hogy ennyire beadja a derekát, és ilyen szinten segíti Ronaldót. 
• Ronaldo: Nem volt jó mérkőzése, két ziccert is kihagyott, ami gólt lőtt, azt pedig elvették. Hétszer próbálkozott lövéssel, megnyert négy párharcot, egyszer pedig csellel verte át ellenfelét, viszont neki is volt egy rossz helyen eladott labdája. Természetesen tőle többet várunk, pláne így, hogy mindenki neki passzol, és folyamatosan helyzetbe hozzák. Ennek nem örülök, hogy ennyire CR-centrikus akar lenni a Juventus, mert ha nem fog ki jó napot, esetleg lesérül, még az is lehet, hogy megáll a tudomány, és nem sikerül pótolni az ő találatait, mert minden rá épül.

Bírói döntések:

• Lesgól: Nem sokon múlott, pont abban a pillanatban Ronaldo meggörnyedt, így a válla előrébb helyezkedett, azzal a testrészével pedig már szerezhet szabályosan gólt. Hiába nem ezen múlt, a szabály az szabály, a videóbíróval ezt hibátlanul ki tudják elemezni.
• Gervinho taposása: Ugyan Maresca sporttárs engedélyezte a kemény játékot, de azért az, amit az elefántcsontparti csinált, az már túlzás. Csúnyán rátaposott Miralem bokájára, amit vissza kellett volna nézni, mert piros gyanús eset volt, ehelyett még le sem fújták szabálytalanság miatt.

Összességében olyan nagy meglepetést nem tapasztalhattunk, a Juventus Sarri távollétében egy harcos összecsapáson megverte a Parmát, még nincs meg a várva várt szép játék, de alakulgat, a helyzetek megvoltak, és birtokolta a Juve a labdát. A Napoli ellen azért ennél sokkal, de sokkal többet kell majd nyújtani. 

Meccs embere: Miralem Pjanić