A Juventus saját nevelésű olasz csatára, Moise Kean Angliába szerződött egy meglepően alacsony összegért, 27,5 millió euróért cserébe, de ez az ár még növekedhet 2,5 millió euróval.

Mint az ismeretes, Moise Kean életében két futballista játszott komoly szerepet, az egyik a gyerekkori kedvence, Obafemi Martins, míg a másik Mario Balotelli, akit példaképnek tart a 19 éves futballista, legalábbis szeretne olyan játékossá válni, azonban a balhékat szeretné elkerülni, honfitársával ellentétben. Mi a közös ebben a három játékosban? Mindhárman afrikai országból származnak, csatárok, válogatott futballisták, Olaszországban nevelkedtek, és amikor elhagyták a nevelőklubjukat, akkor a Ködös Albionban kötöttek ki. Érdekes mód egyiküknek sem sikerült szintet lépnie, mindkét idősebb játékos egyszerre 3 évet húzott le a Premier League-ben. Pontosan ugyanannyi találatot szereztek a szigetországban, mint nevelőegyüttesükben, az Interben. Míg Martins a Newcastle csapatánál 88 meccsen lépett pályára, 28 találatot szerzett, addig Balotelli a Manchester City gárdájánál 54 mérkőzésen lépett pályára, és 20 gólt hozott össze.

Bízzunk benne, hogy Moise számára azért jobban sikerül az angliai kaland, véleményem szerint jól döntött, hogy az Evertont választotta. Ugyan tavaly csak a nyolcadik helyen végzett a liverpooli gárda, de bőven van potenciál az együttesben, mert kiváló labdarúgók alkotják a csapatot, ám még sincs egyetlen jó center sem a keretben. Cenk Tosun csak három találatig jutott, Oumar Niasse egyszer sem vette be az ellenfél kapuját, így az ifjú Dominic Calvert-Lewin lőtte a legtöbb gólt a középcsatárok között a Premier League-ben, összesen hatot. Kean számára nem szabadna, hogy olyan nagy problémát okozzon az, hogy beverekedje magát a kezdőbe, és a csapat egyik húzóemberévé nője ki magát. Nyilván nem lesz könnyű neki, de nem lehetetlen küldetés, elvégre, ha meg akarja mutatni, hogy tényleg olyan nagy potenciál van benne, akkor most itt van számára a nagy lehetőség. Véleményem szerint a PL feküdni fog neki, mivel gyors játékosról van szó, aki fizikálisan erős annak ellenére, hogy még csak 19 esztendős.

A Juventus szempontjából nem feltétlen előnyös ez a transzfer. 27,5 millió eurót fizetett érte a The Toofees, míg a Transfermarkt szerint 40 millió euró a játékos értéke. Érdekes mód decemberben még csak 15 millió eurót ért, úgyhogy a tavaszi teljesítménye jócskán felnyomta az árát. Visszavásárlási opciót mindenképp kellett volna foglalni a szerződésébe, de ha minden igaz, akkor ez kimaradt a kontraktusából, ám nem teljesen engedi el a Juve Moise kezét, ugyanis létezik elővételi opció az olaszra. Ez mit is jelent? Azt, hogy ha egy másik együttes szeretné leigazolni, és az adott átigazolási összegre rábólintana az Everton, akkor a Bianconerinek joga van ugyanazért az összegért megszereznie a játékost.

Mi ok volt az eladására? Először is jóval kevesebb játéklehetőséghez jutott volna, mint Allegri mester irányítása alatt, ugyanis Sarri nem arról ismert, hogy szeret rotálni, úgyhogy sok értékes játékperctől elesett volna az Elefántcsontpartból származó futballista, amire az ő korában nagy szüksége lenne. Azonban az igazán komoly oka az lehetett, hogy nem akarta meghosszabbítani a 2020-ban lejáró szerződését. Ez esetben pedig inkább tűnik érthetőbbnek az alacsony ár, azonban ez igencsak kevés pénz érte. Sok mindennek nevezhetjük ezt a bizniszt, csak jó üzletnek nem.

Természetesen nem engedhetjük el bizonyítvány nélkül, úgyhogy búcsúképp megkapja értékelését.

Aki eddig nem ismerte volna, az idén tavasszal biztosan megjegyezte a nevét. Megmutatta a benne rejlő potenciált, de láthattuk azt is, hogy mik igazán a gyengeségei. Labdalekezelésekben egyelőre eléggé rossz, messze pattannak tőle a labdák, a védők között könnyen elveszik, ezért sűrűn mozog ki a szélre, és fejpárbajokban sem igazán jeleskedik. A befejezéseket is sokat kell gyakorolnia, mert mikor szemben áll a kapussal, akkor sűrűn megremeg a lába, jó pár gólját szemfülességének köszönheti, ugyanis nagyon jól találja meg a réseket a védelmen, és kiválóan helyezkedik, jókor van jó helyen, viszont az önzőségét valahogy le kell vetkőznie.

13 összecsapáson segítette a Zebrákat, ötször a kezdőben kapott helyet, 6 találatot szerzett a Serie A-ban. Ez azt jelenti, hogy 90 percenként lő gólt, amivel az olasz pontvadászat legjobb gól/perc átlagával rendelkezik.

Ezzel a hat találattal a csapat harmadik legjobb góllövője Cristiano Ronaldo (21) és Mario Mandžukić (9) után. Kean mindet jobb lábbal lőtte, ami erősen azt sugallja, hogy még igencsak egylábas játékos. Fergeteges a helyzetkihasználása (46%), tíz kaput eltaláló próbálkozása volt, három lövése elkerülte az ellenfél hálóját, ezekből három ziccer volt.

Egy centernek nem igazán szokása cselezni, de természetesen vannak olyan szituációk, amikor kénytelen valamilyen trükkhöz folyamodnia. Kean kilencszer verte át ellenfelét, 38%-os sikerességgel, ami igencsak gyenge teljesítmény, a Juventus centerei között ezen téren ő a leggyengébb. Nem rosszul cselező játékos, de túl sokszor próbál túljárni az ellenfél eszén olyan helyzetekben, amikor a passz sokkal jobb megoldás lenne. A párharcokban is eléggé gyenge, a földön történő párbajoknak mindösszesen a 31%-át tudta csak megnyerni, amivel szintén a leggyengébb Juve-támadó, körülbelül a duplája számít jó átlagnak. Azonban fejpárbajokat jó százalékban nyeri meg (64%), de ez nagyon becsapós számadat, ugyanis nem szívesen megy bele légi párharcokba (7 darab).

Összjátékban nem igazán vesz részt, csak 14,1-szer ér hozzá a játékszerhez meccsenként, és mindössze 5,2-szer passzol, de akkor legalább 80%-os pontossággal. Ezekkel az adatokkal Icardihoz mérhető magasságokban van. Kulcspasszból mindösszesen ötöt jegyezhet fel, asszisztja nincs is.

Egy csatár esetében nagyon ritka az, hogy érdemes azokat a statisztikákat nézni, hogy védekezésben mit produkált, ez Kean esetében sincs másként. Ennek ellenére a védekezésből is kivette a részét, szorgosan visszazárt szinte mindig, ilyen téren meglehetősen alázatos volt.

A Sofascore csapatától 6.85-ös osztályzatot érdemelt ki.

Ez a srác a mintapéldája, hogy mennyit is tud változni egy játékos stílusa, ahogy halad előre a korral, és egyre magasabb szinten játszik. A Primavera együttesben eléggé komplex csatárnak tűnt, aki kiszolgálásban is jó, gyors, erős, kellően technikás, azonban ahogy kezdett beilleszkedni a felnőttek közé, inkább egy gyors léptű lesipuskás lett belőle, aki összjátékra teljesen alkalmatlan, azonban elképesztő, hogy mennyire jól megtalálja az üres területeket, visszajár védekezni is, és mindig ott van ahol lennie kell. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan formálódik tovább a stílusa, remélhetőleg nem csak a játékstílusa változik, hanem picit az életben is más irányba indul el. Bízom benne, hogy a balhékat elkerüli, példásan viselkedik majd, és szépen fejlődik, annak rendje-módja szerint. Ugyan nálam korántsem tartozik a legszimpatikusabb játékosok közé, és nem gondolnám, hogy a jövő aranylabdásától váltunk most el, de bízom benne, hogy egyszer még egy sokkal komolyabb játékosként tér vissza Torinóba. Mindenesetre nagyon szimpatikusan búcsúzott el a Juventustól, amely együttesnek megköszönt mindent. Sok sikert, Moise!

Osztályzás:

• Eredményesség: ötös
• Gól/perc átlag: ötös
• Helyzetkihasználás: ötös
• Párharcok: kettes
• Összjáték: kettes
• Fejlődés: ötös
• Szemmel látható teljesítmény: négyes
• Mentalitás: négyes, mindig próbálkozott, küzdött, azonban még mentálisan rengeteget kell fejlődnie, hogy kulcsmomentumokban is különbséget tudjon jelenteni.
• Védekezés: négyes
• Átlag: 4,0