Hosszú idő után végre ismét Juventus meccsre készülhettünk, egy új edzővel, frissen igazolt játékosokkal. Sajnos győzelmet nem aratott az olasz gárda, de nem hinném, hogy emiatt bárki is komolyabban bánkódna. Ugyan egy ilyen felkészülési mérkőzésen olyan sok érdemleges dolog nem történik, de legalább megfigyelhettük, hogy úgy nagyjából mit várhatunk az új trénertől és az újonc futballistáktól.

A csapaton még elég erősen meglátszik Allegri kezének a nyoma, de csupán pár edzést tartott eddig az új Mister, természetes dolog, hogy a játékosok még nem tudtak azonosulni a Sarriballal, hónapokba fog még telni, mire mindenki elsajátítja ezt a stílust. Mindenesetre látszódott jó pár dolog, ami igencsak Sarri védjegye. Már a legelső pillanatban meg is mutatkozott, mikor az angolok végezték el a középkezdést, erre pedig Mario Mandžukić hatalmas sprintbe kezdett, és egyből letámadta az ellenfelet. Az egész meccsen jellemző volt a letámadás, amiben Cristiano Ronaldo, Mario Mandžukić és Blaise Matuidi jeleskedett leginkább. Max irányítása alatt is látható volt, hogy a csapat letámadást alkalmaz, de az kevésbé volt intenzív.

Ami észrevehető volt, hogy nem igazán láthattunk vaktában kivágott labdákat. A játékosok próbálták megtartani a játékszert, akár csellel, akár egy merész passzal. Ezt a tizenhatos környékén nagyon jól sikerült megvalósítani, köszönhetően Cancelónak, Pjanićnak és Bernardeschinek, akik segítették a labdakihozatalt. Federico szerepe azért is volt érdekes, mert támadásban, a 4-3-3-as felállásban a jobb szélen játszott, viszont mikor védekezésben átváltott a csapat 4-4-2-re, akkor jó szokásához híven beállt védekezni, és sokszor nem is a pálya szélén, sokkal inkább a közepén találta magát. Ez a hátul való magabiztos labdatartás Sarri stratégiájának egyik alapja, meglepetésre jól ment, viszont már a középpályán nem sikerült megtartani a labdát, kijött nagyon a középpálya gyengesége, azon belül pedig a legsebezhetőbb pont Matuidi volt.

Nagy változás volt még, hogy a passzok tempója jóval gyorsabb volt, a pontosságon van még mit csiszolni, de kezdésnek bőven megtette. A támadójáték, a tipikus Sarrissimo a második játékrészben jött ki igazán, mikor megérkezett Higuaín, aki összjátékra alkalmas center. Több offenzívát vártunk volna, úgy tűnt, hogy a középpályán akadt el a támadások nagy része. Nagyon érdekes volt látni, hogy annyira hozzászoktak a játékosok a beadásokhoz, annyira rájuk erőltette Allegri, hogy leginkább ezt a módszert választották arra, hogy helyzetbe hozzák egymást. Bizonyára ez idővel kikopik, mert az új mester különösebben nem híve a beíveléseknek.

Talán a védekezésben lehetett látni a legnagyobb különbséget, hogy magasabban tartotta a védekezését a Juve, mint ami eddig jellemző volt a csapatra, és kezd látszódni az a szervezett zónavédekezés, amit Sarri csapataitól láthattunk már. Minden gól egyéni hiba következményeként történt:

• Az első találatnál először Matuidi hibázott, aki elvesztette a labdát, majd négy támadó érkezett három védőre. A labdát vezető Son Rugani embere volt, aki ha tehette volna, a kapuig hátrál. Itt az olasz rontotta el, bár akár ez jó megoldás is lett volna, ha minden egyes támadónak lett volna párja, de a támadók többségben voltak, így a dél-koreainak rengeteg lehetősége volt arra, hogy valamelyik társát helyzetbe hozza, esetleg ő próbálkozzon meg egy lövéssel. Ám Daniele ezt a helyzetet nem tudta megmenteni, pedig  lehetőség még mindig volt rá. Már addig hátrált, míg majdnem felbukott Bonucciban, majd a tolódás nem sikerült megfelelően. Ha egy nagyon picit Rugani hamarabb felveszi a szélen érkező angolt, akkor talán lett volna lehetősége blokkolni, esetleg védenie annyira kaput, hogy a csatár ne a lövést válassza. Leonardo már szemben állt Sonnal, úgyhogy annak a veszélye sem állt fenn, hogy meglódul az ázsiai, valószínűleg nem volt megfelelő a kommunikáció a két olasz között, ez is közrejátszhatott. Igazából a komoly hiba Matuidié volt, majd Bonucci nem tudta visszaszerezni a játékszert, azután Rugani engedte a kapuig az ellenfelet, akinek a továbbhaladását rég meg kellett volna akadályoznia, majd már javítani nem tudott a hangyányival elkésett tolódással.
• A második találatnál nem kérdés, hogy ki a ludas, ugyanis De Sciglio adott egy tökéletes keresztlabdát az ellenfélnek, majd még le is maradt Lucas Mouráról.
• A harmadik gólnál az új fiú Rabiot vesztett labdát, majd Kane szemfülesen rálőtte félpályáról, mert a lengyel portás túlságosan is elöl helyezkedett, valószínűleg már indult volna az öltözőbe.

Egyéni teljesítmények:

• Buffon: Fantasztikus élmény volt ismét a kapuban látni, és egy komoly védést is be kellett mutatnia. A lengyelnek nagyon résen kell lennie, mert még a végén Gigi kiszorítja.
• Szczęsny: Neki komoly hárítani valója nem akadt, ám egy hiba a nevéhez fűződik. Túlságosan is messze  állt a kapujától, hiába sprintelt hátra, minimális esélye volt csak arra, hogy azt a fantasztikus lövést hárítsa, egyébként nem állt tőle messze.
• Cancelo: Megerősítette bennem azt a felvetést, hogy ő beleillik a Sarriballba. A csapat egyik legjobbja volt, az első félidőben különösen sok dolga volt, ugyanis az ő oldalán vezette az együttese a támadásokat. Véleményem szerint a védekezésben is megállta a helyét, a labdakihozatalokban és az offenzívákban nagyon sokat segített.
• Bonucci: Ismét megcsillogtatta tudását azzal, hogy több szép indítás is fűződött a nevéhez, védekezésben olyan fontos megmozdulása nem volt, viszont az első találatnál ő is picit hibás lehet.
• Rugani: Voltak remek megmozdulásai, viszont egy gólban benne volt. Engem annyira nem nyűgözött le, ugyanannak a játékosnak tűnik, mint aki tavaly volt, és úgy tűnik, mintha az ő esetében nem feltétlen a játékpercek hiánya okozná a problémát, ugyanis ez a hiba szinte meccsenként előfordul nála. Reméljük javulni fog a teljesítménye.
• De Ligt: Végre Juventus mezben láthattuk, és nagyon tetszett amit produkált. Láthattunk tőle egy ügyes szerelést, viszont az megint megmutatkozott nála, hogy a csatárokat eléggé nehézkesen követi le, könnyen megforgatják.
• Demiral: Láttam tőle egy-két szép átívelést, védekezésben pedig nem kellett komoly dolgot csinálnia, ami egy védő esetében dicséretnek számít. Nagyon ígéretes, és ha minden igaz, akkor Kínában is megnézhetjük, hogy mire képes.
• De Sciglio: Remekül játszott addig a pontig, míg azt a súlyos hibát el nem követte. Szerelésekben különösen jó volt, még ha ez néha a szabálytalanság határát is súrolta. Meglepetésre még támadásban is jeleskedett, ugyanis kiosztott egy gólpasszt, és a második félidőben leginkább az ő oldalán folytak a támadások. Ha esetleg ezt a formáját el tudná menteni a következő szezonra, akkor talán csereként lehetne helye a csapatban, de majd még az ezt követő pár mérkőzésen jobban meg tudjuk majd ítélni, hogy beleférne-e Sarri elképzeléseibe.
• Emre Can: Annyira nem volt feltűnő, de a labdát aránylag jól megtartotta, és védekezésben is stabil volt.
• Pjanić: Sokkal jobban tetszett a játéka, mint az eddigi években. Annak ellenére, hogy regista volt, mégis sokat segített a támadásokban, a kulcspasszt is ő adta. Kreatív megmozdulások jellemezték, látszik, hogy mennyire különbözik Sarri és Allegri szótárában is a regista jelentése. Miralem nagyon hasznosan játszott, legalábbis az eddigi teljesítményétől jobb produktummal rukkolt elő.
• Matuidi: Sajnos amire számítani lehetett, az bekövetkezett. A franciának nem sok keresnivalója van ebben az együttesben, a labdakezelései borzasztóak, a labdát megtartani nem tudja, arról nem is beszélve, hogy passzokban sem kiemelkedő, könnyen elveszti a játékszert.
• Rabiot: Egészen a hosszabbításig Emre Canhoz hasonlóan jól játszott, a labdákat ügyesen megtartotta, viszont az a hiba végzetesnek bizonyult.
• Ronaldo: Sokkal szabadabbnak tűnt, bátran trükközött, jó volt nézni a játékát. Több helyzete is akadt, de csak egyet sikerült gólra váltania.
• Mandžukić: Teljesen eltűnt a pályán, nagyon nem találta a helyét ebben az új rendszerben.
• Bernardeschi: Az ő játéka tetszett, annak ellenére, hogy voltak pontatlanságai passzok terén. Kiosztott egy gólpasszt, eleresztett egy szép lövést, és serényen visszajárt védekezni. Megmutatta, hogy érdemes lesz rá számítani.
• Higuaín: Hatalmas meglepetést okozott, és az én szemeben lépéselőnyben áll a horváttal szemben, ami a csapatban maradást illeti. Nagyon ügyes kis összjáték volt Federicóval, ami a találatát előzte meg, kétségtelenül hasznosabb volt, mint Mario. A gólja remek volt, és volt egy helyzete is, amit nem sikerült belőnie. Ezek a meccsek arra is szolgálnak, hogy a játékosok a pályán is megmutathassák azt, hogy tényezők szeretnének lenni ebben az együttesben, Gonzalo pedig pont ezt tette. Bízzunk benne, hogy a következő összecsapásokkor sem okoz majd csalódást. Azonban a La Gazzetta dello Sport szerint hiába örvend jobb formának az argentin, a klub szeretne tőle megválni.

Igazából olyan sok dolgot nem szabad levonni ebből az mérkőzésből, de azért valamelyest elkezd körvonalazódni, hogy mit is szeretne a Mister, és ki is passzolna bele ebbe a szisztémába. Nyilván a futballisták is nemrég értek vissza a nyaralásból, olyan sok edzésen még nem is vehettek részt, nem mellesleg a sok utazás és az időeltolódás sem tesz jót nekik. Picit összecsiszolódhatnak ezeken a kisebb meccseken, játszhatnak és bemutathatják az újonnan tanultakat. Teljesen felesleges lenne temetni az új edzőt, igaz, hogy nem győzelem lett a vége, de hónapok kellenek míg elkezd rendesen meglátszani Sarri keze nyoma a csapaton, most még csak kisebb változásokat láthattunk, de azok eléggé pozitívak. Azt sem felejtsük el, hogy Allegri első meccse a Juventus kispadján még ennyire sem sikerült jól, mint Sarrié, bár az ő együttese is 3-2-re kapott ki, annyi különbséggel, hogy nem a BL döntős Tottenhamtől, hanem az A.C.D Lucentótól. Szerdán, 13:30-kor az Inter ellen minden bizonnyal még jobb játékra számíthatunk, viszont ott a győzelem kötelező érvényű lesz.