A transzferszezon közeledtével érdemes lehet áttekinteni, hogy a klubok pénzügyeire miként hat egy-egy játékos megvétele vagy eladása. Ezzel kapcsolatban sok tévhit kering, de az alábbiakban megpróbálunk némi segítséget nyújtani a számok helyes értelmezéséhez. 

Nagyon elterjedt az a megközelítés, hogy összeadjuk az átigazolási díjakat, abból levonjuk az eladásokat és kész, passz, meg is van a mercato egyenlege. (Tehát pl. vettünk három játékost összesen 145 millióért és eladtunk kettőt 60-ért, így 145-60=85 milliót költöttünk.) Ez így nagyon kézenfekvő megoldás, de sajnos teljesen fals. Szerencsére a valós helyzet sem annyira bonyolult. 

A dolgok megértéséhez azt kell észben tartani, hogy a klubok mint cégek esetében (hiszen ebből a szempontból pont úgy működnek, mint a vállalatok) a mérleg szerinti eredmény nem egyenlő a készpénz állomány változásával (cash flow-val). A Juventus pedig egyben gazdasági társaság is - ha mi, szurkolók elsősorban nem is így gondolunk rá - és minden évben nyilvánossá kell tennie a gazdálkodási beszámolóját. 

Játékosok vásárlása

A vásárlás pillanatában lényegében nincs költsége a klubnak. A könyvekben pénz megy "kifelé" (az eladó klub felé), és a játékos használati joga jön "befelé". Azaz megveszünk valakit 100 millióért, akkor a pénzünk csökken 100 millióval, de cserébe van egy 100 millió értékű használati jogunk, így veszteségünk nem keletkezett. Ez így jól hangzik, hiszen úgy tűnhet, rogyásig vásárolhatunk, ingyen vannak a játékosok, juhé! Sajnos ez nem így van, több szempontból sem. 

Szóval, akkor hogyan lesz ebből költsége a klubnak? A válasz az amortizáció. Pont úgy, mint mondjuk a gépek esetében. A klub könyvelője szempontjából lényegében mindegy, hogy egy játékost (azaz egy emberi lényt) vagy egy futópadot veszünk, pont ugyanúgy fogja könyvelni. Az amortizáció (értékvesztés) lesz a játékosvásárláshoz kapcsolódó éves költsége a klubnak. Ha például 100 millióért veszünk valakit és 5 éves szerződést írunk vele alá, akkor 100/5 = 20 millió lesz az éves költségünk. 

Erre a költségre jön még a játékos bére, ami éves szinten akár hasonló összeg is lehet, mint az amortizáció. A példában említett 100 millió játékos pl. simán kereshet akár 20 milliót évente és így már duplázódott is a klub költsége. 

Az egész dologban nincs szerepe annak, hogy a játékos árát hány év alatt fizetjük ki. Elterjedt megközelítés az, hogy amennyiben a 100 milliós vételárat 3 év alatt fizetjük ki az eladó klubnak, akkor az éves költségünk 100/3=33,3 millió lesz. Miközben, ahogy a fenti levezetésben látható, a valós költség 20 millió. A részletekben való fizetés a klub cash flow-ját segíti, hiszen hiába vagyunk papíron nyereségesek, ha nincs egy fillér sem a bankszámlánkon, akkor nem tudjuk kifizetni a játékosokat. 

A képet az árnyalja még, hogy a játékosok vásárlásánál felmerülnek azonnali költségek is, pl. adók, aláírási pénz, ügynöki díjak, stb, de ezek általában jóval alacsonyabbak, mint a transzferdíj és a bér. Ez alól az ingyen igazolt játékosok jelenthetnek kivételt, hiszen az ő esetükben általában magasabb az aláírási pénz és az ügynöki díj is. Az ingyen igazolt játékosoknak egyébként sokszor hasonló a költsége, mint a "pénzért" igazoltaknak, épp azért, mert a bérigényük magasabb. 

Játékosok eladása

100 millióért vettünk valakit, eladtuk 60 millióért, mégis nyereséget termeltünk. Lehetséges ez? A válasz igen, épp a fent emlegetett amortizáció miatt. A sokat emlegetett 100 milliós játékosunk értéke a harmadik év végén a könyvekben már csak 40 millió. Ugyebár évente 20 milliót veszített az amortizáció révén, ezt már elszámoltuk költségnek. Ha ilyenkor eladjuk 60 millióért, akkor azonnal 20 milliós nyereségünk keletkezik, mert a bevételünk nagyobb, mint a játékos könyvekben nyilvántartott értéke. Ha mondjuk 30 millióért adtuk volna el, akkor 10 millió lenne a veszteségünk. (Egy magas bérű játékost még így is megérheti eladni, hiszen a következő 2 évben legalább a bérét nem kell fizetni.)
Arra figyeljünk, hogy a könyv szerint értéknek semmi köze a Transfermarkt adataihoz, ami a játékosok "eszmei" értékét teszi közzé, amennyiért mondjuk egy másik klub meg tudná venni a játékost. 

Hogy jön a képbe az FFP?

Az FFP (Financial Fair Play - azaz Pénzügyi Fair Play, hogy legalább harmadrészben adjunk egy magyar fordítást) célja az (lenne), hogy a klubok egészséges gazdálkodását segítse, azaz a klubok ne költhessenek többet, mint amennyi a bevételük. Az más kérdés, hogy a klubok eddig elég könnyen ki tudták ezt játszani, gondoljunk csak a PSG-re vagy Manchester Cityre, amelyek ugyan kaptak büntetéseket, de azoknak igen csekély jelentősége volt. De elviekben az FFP lényege az lenne, hogy a klubok ne legyenek veszteségesek. Egészen pontosan minimális veszteséget engedélyez az FFP is, de ez lényegében elhanyagolható. 

Az FFP a veszteségeket értelemszerűen a klubok könyvelése szerint vizsgálja, amelyek a fent vázolt elvek szerint működnek. Továbbá, a pénzügyeket mindig 3 éves ciklusokban veszik szemügyre (azaz egy veszteséges év kiegyenlíthető egy nyereségessel). Az évek a fociszezonokhoz igazodnak. 

 No, hát most már minden világos, nemde bár? Akkor jöhet a fontosabb kérdés: vajon érkezik De Ligt? És ha igen, mennyi lesz az éves költsége? A megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk, a helyes megfejtők között hároméves Juventus blog előfizetéseket sorsolunk ki! :)

- írta: Attila F -