Jelen állás szerint a legesélyesebb személy Massimilano Allegri megüresedett helyére nem más, mint a friss Európa Liga-győztes Maurizio Sarri. Az olasz szakember még a Chelsea kispadján foglal helyet, de a hírek szerint a bakui döntő volt az utolsó mérkőzése a londoni kékek élén.

A 60 éves tréner élettörténete igencsak érdekes, ahogy a személyisége is, érdemes kicsit jobban megismerni.

Kezdjük azzal, hogy Sarri sosem volt profi focista, csak amatőrként futballozott, de azt sem sokáig, mivel sérülések hátráltatták. Bankárként és valutaváltóként kereste a kenyérre valót. Délelőtt az irodában dolgozott, míg délutánonként a futballal foglalkozott. Eleinte, míg játékos volt, addig edzéssel, képességei fejlesztésével töltötte a szabadidejét, míg később már trénerként tevékenykedett. Rengeteg csapatnak volt edzője, bankár karrierje pedig nem ment olyan jól, ezért gondolt egy merészet, inkább otthagyta a munkahelyét, és edzőnek állt.

Szakvezetői karrierjét a nyolcadik vonalban kezdte, a Stia edzőjeként, még 1990-ben. Azóta olyan együttesek kispadján foglalhatott helyet, mint a Faellese, a Cavriglia, az Antella, a Valdema, a Tegoleto, az AC Sansovino, a Sangiovannese, a Pescara, az Arezzo, az Avellino, a Hellas Verona, a Perugia, a Grosseto, az Alessandria, a Sorrento, az Empoli, a Napoli és a Chelsea.

Az Empoli gárdájánál tett szert hírnévre, ekkor figyelhettek fel rá az olasz foci szerelmesei. Leginkább azzal tűnt ki a közegből az Azzurri, hogy szép játékra törekedett az együttes, és nem mellesleg bent tudott maradni a Serie A-ban. Már első évében, amikor a toszkán együttes trénere lett, majdnem sikerült feljuttatnia az együttest, de a play-off-ban sajnos elbuktak. Második szezonjában már gond nélkül sikerült a feljutás, majd mikor már a Serie A-ban szerepeltek, a tizenötödik helyet sikerült elérniük. Sarri 132 mérkőzés erejéig mondhatta magát az Empoli szakvezetőjének, együttese 52 alkalommal győzött, 45-ször játszott döntetlent, 35-ször pedig kikapott. Pont/meccs: 1,52

Aurelio De Laurentiis elnök felfigyelt a Mister 33 becenévre hallgató szakemberre (azért hívják így, mert egyik hatodosztályú csapatánál ennyi rögzített szituációt gyakoroltatott be együttesével). Sarri hazatérhetett szülővárosába, Nápolyba, ahol Rafa Benítez helyét vette át.

Első szezonjában új szintre emelte együttesét, téli bajnokok voltak, és nem álltak távol attól, hogy magasba emeljék a scudettót. Végül a második helyen végeztek, 82 ponttal, míg a Juventus 91-et gyűjtött össze. Az EL-ben már a legjobb 32 között véget ért a kaland, mivel a Villarrealt nem sikerült felülmúlni.

A következő szezonban már kevésbé szorongatták meg a bajnok Juventust, de még így is 86 pontot gyűjtöttek össze, ami a harmadik helyre volt elég, a Roma mögött. A BL-ben a csoportból könnyen továbbjutott a Partenopei, de a legjobb tizenhat között a Real Madrid oda-vissza verte a délieket.

A harmadik szezonban már csak egy hajszál választotta el az együttest attól, hogy megnyerje a Scudettót. Már előre ittak a medve bőrére, már a tűzijátékokat is elhasználták, de mégsem ők emelhették magasba a trófeát. 91 pont nem volt elég a bajnokság megnyeréséhez, mert a Juventus 95 pontot szerzett. A Bajnokok Ligája csoportköréből szégyenszemre nem tudott továbbjutni a déli gárda. Olyan együttesekkel kellett megküzdeniük, mint a Feyenoord, a Sahtar Donyeck és a Manchester City. Az EL-ben folytatta a Napoli, de onnan is hamar búcsúztak, mivel a Red Bull Leipzig ellen nem sikerült továbbjutni. 

148 mérkőzésen vezethette harcba a Napolit, 98 alkalommal Azzurri győzelem lett a meccs vége, 25-ször csak döntetlen, míg szintén 25-ször vereség. Meccs/pont: 2,16

A bagós mester a TV-ből értesült arról, hogy már nem a Napoli edzője, de nem kellett sokat bánkódnia és várnia arra, hogy új kispadot találjon magának. A Chelsea csapott le a szabadúszó olaszra, Sarri kipróbálhatta magát Olaszországon kívül is. Ugyan kudarcként emlegetik regnálását a Chelsea élén, mégis komoly eredményeket ért el. A harmadik helyet érte el csapatával a PL-ben, a Carabao Cupban döntőztek, míg az EL-t megnyerték. A Kékek még rekordot is döntöttek, mégpedig azzal, hogy tizenkét európai kupameccset tudtak nyerni egy éven belül, erre pedig egyetlen szigetországi menedzser együttese sem volt képes.

A Chelsea-t 63 alkalommal irányíthatta eddig, 40-szer győzött a gárda, 11-szer csak egy pont volt elérhető, míg 12-szer egyetlen pontot sem sikerült szerezni. Meccs/pont: 2,08

Sarri nagyon híres a támadó felfogásáról, csapatai a szép, bátor és kreatív játékra törekednek. Az edzőzseninek tartott Guardiola is elismerését fejezte ki, elmondása szerint, aki szép futballt szeretne látni, annak nincs más dolga, mint megnézni a Sarri vezette Napoli egyik meccsét. A dél-olasz tréner mindig is a támadófutball megszállottja volt, már ifjú korában is Arrigo Sacchi nagy kedvelője volt, igazi példakép volt számára az edzőlegenda, akit mára már barátjának nevezhet. Sarrinak van egy jól bevált taktikája, az úgynevezett Sarriball. Ehhez ragaszkodik, és arra készteti  az ellenfelet, hogy ehhez alkalmazkodjon. Nagy hangsúlyt fektet a labdatartásra, és nem csak a középpályán, hanem a saját kapujuk előtt is bátran járatják futballistái a játékszert. A védők és a regista gyors passzokkal tartják meg a labdát, magukra húzva az ellenfelet, majd a kapushoz jut a játékszer, gyorsan továbbítják a támadókhoz, akik gyors ellentámadásba kezdenek. Az ellenfél védelmét rendkívül meg tudja zavarni a támadók folyamatos helycseréje, gyors és kreatív labdajáratása, kiszámíthatatlansága. Jellemző a játékosaira, hogy nagyon érzik egymást a pályán, csukott szemmel is tudniuk kell, hogy a társak merre helyezkednek. Sarri elképzelései a támadásokról hibátlanok, ellenben a védelem megszervezése kisebb gondot jelent.

A védekezéskor a csapat a 4-3-3-ról átvált 4-5-1-re, hogy lefedje az egész pályát, a szélsők visszazárnak a középpályára. A legnagyobb gondot az okozza, hogy Sarri zónavédekezést alkalmaz, még a tizenhatoson belül is, ami nagy kockázattal is járhat. A másik nagy fejtörést az okozza Mister 33-nak, hogy a pontrúgásokat nem tudja megfelelően megszervezni. Jellemző a nápolyi szakember csapataira, hogy labda elvesztése esetén arra törekednek, hogy visszaszerezzék, de ha ez nem sikerül, akkor viszont visszaállnak, és zónavédekezésbe kezdenek.

Lássuk, mit tudna a talján mester kezdeni a jelenlegi kerettel:

• Védelem: A kapuban mindenképp egy labdaügyes portásnak kell állnia. Szczęsny nem feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik, de nem ügyetlen a labdával, úgyhogy még beleférhet Sarri elképzeléseibe. A hírek szerint fontos szerepet szánna Ruganinak, ami nem lenne nagy meglepetés, mivel a Napoli és a Chelsea vezetőedzőjeként is le szeretett volna csapni az egykori Empoli játékosra. Az olasz tökéletesen illeszkedne a zónavédekezésbe, ebben a felfogásban kevésbé jönnének ki a hiányosságai, de még így sem feltétlen felelne meg az elvárásoknak, ugyanis nagyon gyengén passzol, Sarri csapatában pedig minden egyes futballistának labdaügyesnek és bátornak kell lennie. Sajnos Rugani eddig nem felelt meg ennek a két követelménynek, de ha valaki, akkor Sarri talán ki tudná hozni belőle a maximumot. A szélső védők támadásban fontos szerepet vállalnak, erre a célra pedig tökéletesen megfelelne Alex Sandro és Cancelo, azonban a portugál eléggé rosszul helyezkedik, ezért védekezésben nem megbízható.
• Középpálya: Sarri taktikájában hatalmas szerepet játszik a regista, aki általában Jorginho szokott lenni. Jelen állás szerint nem kellene magával hoznia az olaszt, ugyanis van a keretben egy bizonyos Miralem Pjanić, aki ugyan nem itt érzi igazán jól magát, de olyan fontos szerepe lenne, amit nagyon kevesen tudnak teljesíteni. Még a bosnyáknak is rengeteget kellene fejlődnie labdakihozatalban, de ezt a képességét remélhetőleg tudja még bőven fejleszteni. Jorginho védekezésben kiváló, míg Miralem annyira nem jeleskedik ebben, ez pedig ugyancsak okozhat kisebb gondokat. Szüksége van a Juventusnak egy romboló középpályásra is (jelenleg ilyen játékos nincs a keretbe, leginkább Emre Can hasonlít egy box-to-box középpályásra), míg a mezzala szerepkört Ramsey töltené be.
• Támadósor: Ha hihetünk a híreknek, akkor a pápaszemes mester fontos szerepet szánna Federico Bernardeschinek és Gonzalo Higuaínnak. Előbbi beépítése teljesen érthető, ő töltené be azt a szerepet, amit José Callejón a Napoliban, annak ellenére, hogy az olasz tükörszélsőt játszik, ha a jobb oldalon jut szerephez. Higuaín visszahozatala már érdekesebb lenne, mert sajnos hatalmas lejtmenetben van az argentin, nem képes már legjobb tudása szerint játszani, én egyáltalán nem támogatom a visszacsábítását. Esetleg opció lehet az, hogy Cristiano Ronaldót centerként játszatja, és a sok elmozgásnak köszönhetően nem veszne el a portugál a védők között, végül is a csöppnyi Dries Mertensből is gólvágót tudott faragni a talján tréner. Ha a portugál viszont középen játszana, akkor Dybala töltené be azt a szerepet, amit Insigne a Napoliban, annyi különbséggel, hogy az argentin a jobb oldalon játszana, míg Bernardeschi átkerülne a bal oldalra. Sarri kezei alatt Insignére jellemző volt, hogy a tizenhatos környékén mindig befelé cselezett, majd vagy csavarva ellőtte a labdát, vagy lepasszolta azt egyik társának. Ezt Dybala is tökéletesen meg tudná valósítani, mert ő is elképesztően kreatív és technikás játékos, csak egy hatalmas különbség van a két futballista között, ez pedig a gyorsaság. Ez okozhatja a legnagyobb problémát számára, mert ha szélsőként nem tud funkcionálni a kis argentin, akkor nem igazán lesz helye Sarri rendszerében. Támadásban rengeteg opció állna Sarri rendelkezésre, bátran variálhatna.

Sarri taktikailag nagyon képzett, ám mentálisan is megfelelne az elvárásoknak?

Sajnos nem igazán. Tőle eléggé távol áll a motiválás, úgy tűnik, nem is igazán van tekintélye az öltözőben. Ez bizony hatalmas probléma lehet, mert a Juventusnál rengeteg sztár van, akiket nehéz kezelni, míg a Chelsea-nél már az is problémát okozott, hogy Kepa Arrizabalaga elhagyja a pályát. Eléggé elbizonytalanító eset volt, de azért is volt itt tehetetlen a mester, mert a meghosszabbított karja, a csapatkapitány sem használta ki tekintélyét, pedig neki kötelessége lett volna fegyelmeznie a kapust, és tisztázni a helyzetet. Egy kis pozitívumot azért emeljünk ki: ha ténylegesen nem tisztelnék az edzőt a játékosok (ami kicsit meglepő lenne, mert igazából a Napolinál még nem fordult elő ilyen eset, ott kifejezett szerették a mestert), akkor van a stábjában egy bizonyos ember, egy legenda, akit minden egyes labdarúgónak tisztelnie kell, ő pedig Gianfranco Zola.

Sarri mester egyszerűen utánozhatatlan ember. Meccs közben folyamatosan cigarettázik, öltönyt pedig nem igazán láthattunk rajta, általában melegítőben van a mérkőzések alatt, és természetesen minden észrevételt felír. Ezek a jellemvonások a szurkolók számára nem igazán szimpatikusak, ahogy a viselkedése sem. Elég arra gondolni, mikor a juventinókat középső ujjával üdvözölte, vagy Roberto Mancinit homosexuálisnak nevezte. A nyilatkozatai sem sikerülnek mindig szimpatikusra, szereti keresgélni a kifogásokat, mutogatni másokra. Leginkább ezen jellemzők miatt nem kedvelik a szurkolók nagyobb része.

Sarri azonban példakép is lehet. Méghozzá azért, mert arra ösztönözheti az embereket, hogy nem szabad feladni az álmokat.  Annak ellenére, hogy nem volt profi focista, mégis edző szeretett volna lenni, és az is lett, nem is akármilyen. Erről a témáról van Sacchinak is egy gondolata, aki cipőkereskedő volt, még mielőtt trénernek állt volna: -„Aki zsoké akar lenni, annak nem kell lónak lennie előtte”

A sajtó szerint nagyjából 7 millió eurós fizetése lesz, ami teljesíthető, ennyit keresett Allegri is, de kezdésnek eléggé magas bérezésnek tűnik. Kérdésessé válhat, hogy menesztik és úgy költözne Torinóba, vagy a Juventusnak ki kellene pengetnie érte egy bizonyos összeget, amely állítólag 5,7 millió euró lenne.

Összességében Sarri a totális futball híve, van egy tökélesített taktikája, amin nem tud változtatni. Lennének bizonyos játékosok, akikre igényt tartana, például Rugani és Higuaín. Nem felelne meg számára bármilyen játékos, csak taktikailag és technikailag képzett futballistákra van szüksége. Nem egy motivátor, kétséges, hogyan viszonyulnának hozzá a játékosok, és eléggé forrófejű is. A szurkolóknak időbe telne megkedvelniük, mivel eléggé antipatikus figura. Taktikája Európában is megállja a helyét, ha megvannak a játékrendszerébe a megfelelő emberek, akkor nagyon nehezen lehet megtalálni az ellenszert a Sarriball ellen.

A scudettót véleményem szerint vele is meg lehetne hódítani, mert nagyszerű edző, és Európában is bizonyított valami keveset, bár ezt nehéz megítélni, mivel a Napoli számára teher volt az európai kupaporond, rotálni meg különben sem szeret a mester. Nehéz megítélni, hogy jó döntés lenne-e a Juve padjára való ültetése, mert szólnak mellette olyan dolgok, amelyek nagyon kecsegtetőek, de akadnak olyan jellemvonásai is, amelyek elbizonytalanítják a drukkereket.

Személy szerint nehezen tudom eldönteni, hogy örülnék-e neki, vagy nem. Annyi biztos, szomorkodni nem fogok az érkezése esetén, mert ahogy írtam is, egy kiváló szakember.