Mint ismeretes, Allegri távozik a Juve kispadjáról, biztosra pedig még nem tudhatjuk, hogy ki lesz az utódja. Az egyik esélyes a Lazio sikerkovácsa, Simone Inzaghi. Vajon méltó utódja lenne Maxnak? Ismerjük meg kicsit jobban, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk.

Az ifjú tréner eddig csak a Laziónál dolgozott, az ifjúsági csapatnál, a Primaveránál és természetesen a felnőtteknél.

A Lazio Primavera eléggé ütős együttes volt az irányítása alatt, nyolcvannyolc összecsapásból ötvennyolcat megnyert, tizenkétszer döntetlenre futotta, tizennyolcszor pedig vereséggel hagyta el a pályát a római gárda. Ez 2,11 pont/meccs átlag, ami kiemelkedő számadat. Trófeákat is nyert, két Primavera Coppa Italiát és egy Primavera Supercoppa Italiát.

Stefano Piolit 2016-ban a szezon vége előtt menesztette Claudio Lotito elnök, helyét pedig az ifjabbik Inzaghi fivér vette át. Hét mérkőzésen irányította a Sasokat, négyszer győzött az együttese, háromszor pedig kikapott. Nem győzte meg teljesen a vezetőséget ez a teljesítmény, így a helyére Marcelo Bielsa érkezett. Az argentin tréner viszont nagy meglepetésre a kinevezését követő második nap lemondott.

Végül Lotito és a vezetőség többi tagja eldöntötte, hogy mégis bizalmat szavaz Simonénak. Azóta ő a Lazio szakvezetője, és nem is lehetett hallani komolyabb híreket arról, hogy elfogyott volna a bizalom feléje. 147 alkalommal ülhetett le a Biancocelesti padjára, 79-szer győzött együttese, 27-szer csak egy pontot sikerült szerezni, 41-szer pedig pont nélkül hagyta el a pályát a Lazio. Ezen adatok felhasználásával 1,80 pont/meccs átlagot kapunk. A felnőtt csapattal is zsebelt be kupákat, méghozzá egy Supercoppa Italiát és egy Coppa Italiát. Tavaly az utolsó fordulóban maradt alul az Inter ellen, így nem indulhatott a Lazio a Bajnokok Ligájában, hiába tartózkodott az együttes az utolsó fordulóig a negyedik helyen

Tavaly az EL-ben a legjobb nyolcig jutott a Lazio, ahol a Red Bull Salzburg ellen alulmaradt, annak ellenére, hogy az első meccsen komoly, kétgólos előnyre tett szert.

Idén rendkívül rövidre sikerült a fővárosiak európai kalandja, mivel a Sevilla a legjobb tizenhat között meglehetősen simán búcsúztatta az olaszokat.

Ezekből az eredményekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Inzaghi csapata nem igazán brillírozik Európában, ám érdemes megemlíteni azt, hogy a Lazio kerete ugyan erősnek mondható olasz szinten, de nagyon arra alapszik, hogy a Sergej Milinković-Savić-Ciro Immobile-Luis Alberto trió milyen formában van, mivel nagyon meglátszik ezen játékosoknak rossz teljesítménye az egész együttesen. Tökéletes példa erre az idei szezon, amelyben szinte mindhárom kulcsember tudása alatt játszik. Az a lényeg, hogy Lazio aránylag erős együttes, de rendkívül kevés a minőségi ember, azaz rövid a pad. Ennek pedig különösen nagy befolyása van, mikor egy gárda négy fronton harcol.

Edzői stílusa: A 43 éves szakember a háromvédős rendszerekre esküszik. Vagy a 3-5-2-es, vagy 3-4-3-as hadrendet alkalmazza, de leginkább előbbit használja. Nem igazán variál a formációkat illetően, jobban szereti a játékosokat cserélgetni a felállásokban. Bátran cserél, nem fél akár egy kulcsembert a padra rakni annak érdekében, ha az csereként beállva tud hasznos lenni (jó példa erre Sergej becserélése a Coppa Italia döntőjében, aki el is döntötte a párharcot), ez pedig nagy erény tud lenni. Többször is láthattuk, hogy időben cselekszik, ha támadóan kell fellépni, akár a hetvenedik percnél is lehozza a szűrőt, hogy helyére egy csatárt tudjon becserélni. Maga a Lazio taktikája kiismerhető, de Inzaghi mester tökéletesen kitalálta a stratégiát, így nem okoz olyan hatalmas gondot az, hogy az ellenfél fel tud készülni a rómaiak taktikájára. A középpályán dominál együttese, köszönhetően annak, hogy egy ötös fal van felhúzva a pálya közepén. Erőssége a Sasoknak a kontratámadás, ezért próbálja minél hamarabb visszaszerezni a labdát az együttes. A cél általában Immobile megtalálása, akit általában kiugratásokkal próbálnak helyzetbe hozni. Ez jó ötletnek bizonyul, nem véletlen lett az olasz csatár a Serie A és az EL társ-gólkirálya is. Támadóan lép fel általában a  Biancocelesti, rengeteg ziccert dolgoznak ki, bátran lőnek a játékosok távolról és általában rövid passzokkal építik fel a támadásokat. Annak ellenére, hogy a Lazio kontrákból tud igazán veszélyes lenni, köszönhetően gyors és kreatív játékosainak, kidolgozott, lassabb offenzívákkal is veszélyt tud jelenteni ellenfelére. Tavaly a fővárosiak lőtték a legtöbb gólt a Serie A-ban, szám szerint 89 találatot. Inzaghi taktikáját nevezhetjük „európainak”, mivel eléggé látványos, támadó és gyors.

Ami a legnagyobb gondja a rómaiaknak, az a védelem és az, hogy nyert helyzetből sűrűn elbukják a mérkőzéseket. Felmerül a kérdés, hogy ez mind Inzaghi sara lenne?

Háromvédős felállás esetén fennáll a veszélye annak, hogy az ellenfél könnyen széthúzza a hármas falat. A két szélső középpályás általában visszazár, ám ők sem képesek általában egy kontra alkalmával időben visszaérni, ezért a csapat szűrője segíti ki a hátsó hármast. Nem gondolnám, hogy feltétlen Inzaghi tenne arról, hogy a védelem gyenge, sokkal inkább az a baj, hogy nem állnak az edző rendelkezésére megfelelő minőségű védők, kivéve Acerbit, Luiz Felipét és Radut.

A nyert helyzetből elszenvedett vereségek már inkább varrhatóak az edző nyakába, ugyanis olasz edző létére képes abba a hibába esni, hogy visszaáll és bunker taktikát alkalmaz, ami komoly veszélyt rejt magában. Van más oka is, az pedig a mentalitásban rejlik. A csapat nagy része olasz és balkáni játékosokból áll, amely népekre jellemző, hogy képesek elbízni magukat, hogy már megnyerték a párharcot, és nem játszanak teljes erejükből. Az edző dolga pedig ilyen esetben az lenne, hogy rendet rakjon a fejekben.

Ha már a mentalitásnál tartunk, Simone Inzaghi eléggé erős e tekintetben. Rengetegszer láthattuk, hogy teljes torokból ordít az oldalvonal mellől, még sokszor a hangját is hallhatjuk. Jól tud motiválni, van tekintélye az öltözőben. Nem igazán olvashattunk arról, hogy összeveszett volna játékosaival, kivételt képez ez alól Felipe Anderson esete, akivel voltak problémái a mesternek, és végül távozott is a brazil szélső. Az olasz tréner eléggé szimpatikus lehet bármely futballszurkoló számára, mivel nyilatkozatai általában korrektek és tiszteletteljesek. A vezetőség számára is megfelelő lenne, mivel nem szokása követelőzni, hogy milyen játékost szeretne a csapatában tudni.

Nagyjából megismerhettük Inzaghi taktikai repertoárját, de a stratégiája illeszkedne a Juventus keretéhez?

• Védelem: Szükség lenne még legalább egy komoly védőre, Bonucci és Chiellini mellé. Mindkét játékos jól érezné magát ebben a felállásban, különösen Leonardo.
• Középpálya: Inzaghi hadrendjében fontos szerepet játszik a szűrő, ezt a feladatot pedig Emre Can tökéletesen meg tudná oldani, de akár Bentancur is jó alternatíva lenne. A széleken különösen fontos, hogy milyen emberek kapnak szerepet. Cancelo és Alex Sandro mindenképp megfelelne, mindét játékos otthonosan mozog ebben a szerepkörben.
• Támadók: A secunda punta szerepkör kapóra jönne Dybala számára, míg Cristianónak talán nehezebb feladat lenne a center pozícióban való helytállás. Allegri alatt nem tudott azon a poszton jól játszani, ezért is kellett mellé a horvát harcos, aki lekötötte a védőket. Arra a kérdésre, hogy Inzaghi alatt jól tudna-e játszani Ronaldo, nagyon nehéz választ adni, mivel Immobile ugyan kissé hasonlít rá, de nem éppen olyan játékos, aki jól tud verekedni a védőkkel, inkább a rések megkeresésében, és az azokba való befutásokban jeleskedik, így bejutva a védőfal mögé, hogy ziccerbe kerüljön. Ilyen típusú csatára pedig van a Juventusnak, ő pedig nem más, mint Moise Kean.

A csapatát szereti rotálni az olasz mester, bátran veti be a fiatalokat is.

Összesítve: Simone Inzaghi olyan edző, aki leginkább egy felállást és taktikát alkalmaz, kellő módon tud motiválni, de igazán nagy sztárokkal még nem dolgozott. Szeret rotálni, támadó futballt játszat, amely akár Európában is megállná a helyét, de nemzetközileg még nem bizonyított. Fiatal, ambiciózus, a Lazióból kihozta a maximumot. Könnyen megszerezhető, nincs nagy bérigénye és még olasz is.

Véleményem szerint, ő egy jó opció, ha az igazán komoly név nem jönne össze. Szerintem arra képes lenne, hogy megnyerje a Juventusszal a Scudettót, Európában pedig a világ legjobb edzője sem garancia arra, hogy meglesz a szezon végén a BL serleg. Inzaghi ért már el sikereket, nyert kupákat, nem egy fogalmatlan edző, bizonyított Olaszországban. Nem gondolnám, hogy olyan nagyon nagy kockázatot jelentene a kispadra ültetése. Én örülnék, ha ő érkezne a Bianconerihez.