A Juventus csatára a minap a gyerekkoráról mesélt, ami számos viszontagságot hordozott magában, viszont a futball menekülőútvonalat jelentett. 

„Az egyik alkalommal annyira akartam futballozni, hogy labdát loptam egy tiszteletestől.” - olvashatók a játékos szavai a The Players’ Tribune felületén.

„Astiban nőttem fel, Torino közelében. És ha valaki a mi negyedünkben futballozni akart, akkor mindig találhatott labdát a helyi lelkipásztor irodájában, a házunkhoz közel.

A tiszteletes kedves ember volt, aki az összes labdát egy szekrényben tartotta. Azonban volt egy kis probléma: soha nem zárta ezt a szekrényt. Szóval amikor elvesztettem a saját labdám, ha például átrúgtam a kerítésen, belopakodtam a tiszteleteshez, megvártam, amíg felmegy az emeletre, aztán elvettem egy labdát a szekrényből.

Astiban felnőve mindig futballozni kellett. Szükség volt rá. A templom mögötti aszfaltos pályán játszottunk, hat a hat ellen. Mindenkinek bele kellett tennie a közösbe tíz eurót, ezért én képes voltam könyörögni, lopni és takarékoskodni egész héten, csak hogy kifizethessem a részvételi díjat. 

A győztes csapat nyerte a pénzt. Esküszöm, hogy Astiban mindenki a kápolnához jött, hogy futballozhasson: gazdag gyerekek, szegény gyerekek, turisták, helyiek, mindenki.

És minden héten csata volt. Ha valaki durvábban szerelt téged, úgy kellett tenni, mintha nem is fájt volna, hogy ne cikizzenek a többiek. Én így tanultam meg futballozni, itt kezdődött az én utam. Amikor az ember ilyen körülmények között tanulja meg a futballt, a sikeréhség a játékstílus elengedhetetlen részévé válik.

Az ember megtanulja, hogy a futball, mint az élet, hullámhegyekkel és -völgyekkel rendelkezik. Olykor sikerül az utolsó percben gólt szerezni, és akkor ezzel 60 eurót lehet nyerni mindenkinek. Olykor viszont elmarad a gól.

Egy kötény kiosztása az ellenfélnek szinte ugyanolyan fontos volt, mint a gólszerzés, és ha az ember úgy akar kötényt osztogatni, hogy pénz a tét, Giorgio Chiellini mellett elmenni edzésen már nem is olyan félelmetes. Ez azért nem teljesen igaz, mert lényegében nagyon-nagyon félelmetes. Még mindig ott a nyoma a bokámon az utolsó alkalomnak, amikor kipróbáltam egy cselt Giorgio Chiellini ellen. Ő elég kellemetlen ellenfél tud lenni.

Amikor most edzésen vagyok, és látok egy olyan játékost, mint Paulo Dybala, akkor elgondolkodok arról, hogy milyen nagyszerű dolgokra lenne képes ez az ember a kápolna mellett. Mindig az ottani srácokra gondolok, mert ott kezdődött minden.

Szóval igen, foglalkoztat a múltam, és volt rá eset, hogy a futballért egy tiszteletestől kellett lopnom. De mindennap megköszönöm Istennek, hogy ezt megtettem.”