A Juventusszal zsinórban három bajnoki címet is gyűjtő Antonio Conte nevét egyre gyakrabban emlegeti az olasz sajtó, s borítékolható, hogy a Chelsea-től elköszönő szakember hamarosan szülőhazájában vállalhat majd újra munkát. A szakember hosszabb interjúban vallott torinói kinevezéséről és váratlan távozásáról.

"Miért hagytam el a Juventust? Három intenzív év volt, amely során tovább hajtottuk a gépet annál, amire képes. " - idézte fel a Juventusnál töltött három esztendőt Conte a La Gazzetta dello Sport-nak nyilatkozva.

"Minden szempontból nagyon kimerítő évek voltak. Aztán nézeteltérések előfordulhatnak még a legjobb családokban is, de abban a három évben minden tőlem telhetőt beleadtam minden tekintetben.

Úgy érzem, hogy adósa vagyok Agnellinek. Ígéretet tettem neki, s azt mondtam, hogy ugyan időre lesz hozzá szükség, de az a cél, hogy a Juventust visszavezessem a világ csúcsára. Azonban ezt nem tudtam beteljesíteni.

Visszatérni a Juventushoz, hogy beváltsam az ígéretemet? Egy házassághoz mindkét fél belegyezése szükséges. Úgy gondolom, hogy a Juventus elindult egy úton, s szerintem nagyon elégedettek Allegrivel, aki kétségkívül folytatta a munkámat, s nagyon jó teljesítményt nyújt. Az ember soha sem tudhatja, hogy mit hoz a holnap.

Mi az oka annak, hogy a Juve nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját sem velem, sem Allegrivel? Két teljesen eltérő ciklusról van szó. Én egy olyan Juvét vettem át, amely nem volt meghatározó, s amely eltűnt a Bajnokok Ligájából.

Voltak jó játékosaink, de elhanyagolható tapasztalattal rendelkeztünk a Bajnokok Ligájában. Ma a Juve struktúrája a világ legjobb három-négy csapata közé helyezte őket. A Chelsea-nél is az volt a helyzet, hogy tizedikek voltak, s még az Európa Ligában sem szerepeltek. A rákövetkező évben aztán megnyertük a Premier League-t, s bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Még soha sem fordult elő, hogy egy top csapat élére kerültem, mindig nehéz helyzetben levő csapatokkal indultam. A mai Juve ott van a világ legjobbjai között.

2011? Az volt az egyetlen alkalom, hogy egy csapatnak ajánlottam magam. Egy kollégám, Silvio Baldini azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e a Juve edzője lenni? Tegyek úgy, mint Guardiola a Barcával, hívjam fel az elnököt, s beszéljek Agnellivel. Azt gondoltam, hogy megőrült, de az ötlet befészkelte magát az agyamba. 

Felvettem a kapcsolatot Andreával, s volt egy hosszú beszélgetésünk. Elmondtam neki, hogy a mai labdarúgást intenzitással játsszák, s képesek vagyunk azonnal kvalifikálni magunkat a Bajnokok Ligájába, de bizonyos értékekre van szükségünk. Számomra az első az összetartozás érzése, a játékosok soha sem érezhetik úgy, hogy csak jönnek és mennek. 

Ez volt a mondandóm Andrea Agnelli számára, aki a bátor nézetek embere. Esély nélkül léptem be, de azzal az eséllyel távoztam, hogy megtörténhet. Aztán pedig kineveztek. 

A Juve nehéz időszak után volt, s nagy sikerre volt szükség. Fabio Paratici sokat segített a munkájával. A keret jó volt, de Fabio figyelmeztetett, hogy vannak kérdések, különösen az összetartozás érzésével kapcsolatosan, amely fontos számomra. És igaza volt.

Pirlo? Andrea egy példakép volt. Az edzés eleinte nehéz volt, mert üzenetet akartam küldeni a csapatnak az elkötelezettségről és az áldozatról. Andrea pedig soha sem szólt egyetlen szót sem, s ezzel olyan helyzetbe hozott mindenkit, aki panaszkodni szeretett volna, hogy erre nem volt lehetősége.

A taktikai felállás? Először a 4-2-4 elképzelésével kezdtem, Pirlóval és Marchisióval a középpályán. Azután egy lassú átalakulás következett, s 3-5-2-re álltunk át, ami a Juve védjegye lett. Egy edzőnek rugalmasnak kell lennie, soha sem lehet csak elméleti. Amikor azt mondjuk, hogy a formációk csak számok, valami nincs rendben. Minden szisztéma mögött ott van egy elképzelés: begyakorolt mozgások, támadás, védekezés, nyomásgyakorlás elöl vagy hátul. Aztán mindenekelőtt a Juventusnál megvan egy egyedülálló kémia. 

Ha ma hív valaki, tudom, hogy ragaszkodnom kell a labdarúgásról alkotott elképzeléseimhez és a módszereimhez, mert nagyon szigorú vagyok magammal szemben. Nem végzek mikromenedzselést, ahogyan nem gondolom azt sem, hogy az edzőnek az a dolga, hogy a lehető legkevesebb kárt okozza. Amennyiben egy klub így gondolkodik, nem érdemes engem hívniuk. Ezen túl van egy problémám: a győzelem. Ez a munkám célja. Ez vonatkozik bármelyik csapatra, nem csak az Interre és a Milanra. Roma? A feltételek nem adottak."