Amit eddig sejteni lehetett, az bizonyos lett a SPAL elleni vereség után. A Juventus zseniális védője, Andrea Barzagli hosszú karrierje a szezon végén véget ér. Vitrinje teli trófeákkal, a teljesség kedvéért említésre kerül összes serlege.

• 1 világbajnoki trófea
• 7 Scudetto, de nyugodtan hozzáírhatnánk a nyolcadikat is.
• 4 Olasz Kupa
• 4 Olasz Szuperkupa
• 1 U21-es EB trófea
• 1 német „Salátástál”

Karrierjét az AC Firenze Rondinella együttesénél kezdte meg, 1998-ban. 2000-ben kölcsönbe került a Pistoiesehez, ahol csupán fél évet töltött el.

2002-ben távozott Firenzéből véglegesen, százezer euróért cserébe az Ascolihoz került. Csak fél évet volt a Bianconero együttes kötelékében, mivel a szezon végén ingyen a Chievo Veronához igazolt.

A Repülő Szamarakat sem erősítette sokáig, egy szezon után továbbállt, hogy a Palermo szolgálatába szegődjön. Itt már huzamosabb ideig maradt, legalábbis addig, míg 2008-ban a Wolfsburg fel nem figyelt rá, és vitte el Németországba, 14 millió euró fejében.

Ez a kiruccanás korántsem sikerült olyan jól, alaposan leépült a Farkasoknál, ám annak a csapatnak lehetett tagja, amely a klub története során először tudta megnyerni a Bundesligát. 2011 januárjában Beppe Marotta felfigyelt rá, és elhatározta, hogy megpróbálja leigazolni a gyengélkedő és már idős védőt. Meglehetősen olcsón, háromszázezer euróért lett zebramezes. Ekkoriban még senki sem gondolhatta, hogy személyében klasszist igazolt a Juve.

Azóta Andrea Barzagli aranybetűkkel beleírta a Juventus történelemkönyvébe a nevét, és rengeteg trófeához segítette együttesét. Európa egyik legjobb védelmének volt tagja, a BBC-nek, amely rekordokat döntögetett, és bármely támadósornak komoly fejtörést okozott. Ugyan Bonucci és Chiellini nagyobb elismerést kapott, mégis Barzagli volt a legstabilabb pont ebben a trióban. Hibátlan játéka mesébe illő volt, egyszerűen nem tudott hibázni. Taktikailag rendkívül képzett, kemény és mégis elegáns, kivételes képességekkel. Számára nem volt befuthatatlan csatár, akit ne tudott volna valamilyen módon megakadályozni, vagy legalább megzavarni. Nevéhez fűződik a futballvilág egyik leggyorsabb futása, amely 35,64 km/h sebességet jelent, és a rekordot tartja. Képes volt hihetetlen becsúszásokra, megelőzésekre, sárga lapot pedig csak néhanapján kapott, mivel óramű pontossággal volt képes meghozni a helyes döntést. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire komplett védőről van szó, akinek olyan nagyon komoly hiányossága nem is volt, bármely poszton bevethető, mentálisan pedig elképesztően erős. Benne megvan a spirito, amely egy játékosba kell, igazi harcos, megérdemelten viselhette a kapitányi karszalagot. Minden bizonnyal a világ egyik legalulértékeltebb játékosa, akiről méltatlanul kevés szó esik. A 2015/16-os szezonban volt igazán csúcsformában, akkor a Serie A legjobb védőjének vallhatta magát. Nem meglepő módon, ekkoriban nem csak ő, hanem összességében az egész védelem hatalmas formában volt.

Vajon jókor döntött a visszavonulás mellett? Tavaly már kezdett rajta meglátszani a kor, de még így képes volt jól játszani, de várható volt, hogy hamarosan szögre akasztja a cipőjét. Az idei szezonja rendkívül balszerencsésre sikerült, rengeteg sérülés hátráltatta, de mikor pályára lépett, ugyanúgy oktatott, mint régen, csak ezúttal a kiscsapatok ellen. Ha idén sikerül neki megnyerni a BL-t, akkor nagyon jó döntés volt a maradása, viszont ha nem, szebb emlék maradt volna meg róla, ha még a nyáron felhagy a profi labdarúgással, és ő is kevesebbet szenvedett volna sérülésekkel.

Neki mindenképpen valamilyen helyet kell találni a futballban, mert óriási játékintelligenciával rendelkezik, ezt a tudást pedig valamilyen formában át kell adnia. Legjobban annak örülne mindenki, ha a Juventusnál kapna valamilyen pozíciót, mert a szíve is minden bizonnyal oda húzza, mivel a klub legendájává nőtte ki magát. Egy számkivetettként érkezett, majd legendaként távozik. Mesébe illő történet, megérdemelné, hogy egy BL-serleggel fejezze be pályafutását. Remélhetőleg még pár meccs, vagy pár perc erejéig csodálhatjuk a gyepen mesteri játékát, minden percét ki kell élvezni. Bármennyire is nehéz és fáj, de ki kell mondanunk: Köszönünk mindent, Tanár Úr!