Izgalmakban, lapokban, vitatható bírói döntésekben, kapufákban és gólokban gazdag mérkőzést láthattunk, de a legfontosabb még mindig a megszerzett három pont. A Juventus immáron tizenhat ponttal vezeti a bajnokságot és továbbra is veretlen. A szép játékot a Napoli biztosította a tegnapi rangadón, de ismételten bebizonyosodott, hogy csak azért, mert valamelyik  csapat szemrevaló futballt játszik, azért nem osztanak pontokat. Allegri terve bejött, de ehhez rengeteg szerencse is kellett. Jó ideig biztosan emlékezetes marad ez az összecsapás, sokáig vitatéma lesz az, hogy Gianluca Rocchi melyik döntései voltak helyesek és melyek helytelenek. Erre a kérdésre mi is megkeressük a választ, ahogy az összecsapás is elemzésre kerül és a játékosok is értékelve lesznek.

Jelentős különbséget nem láthattunk a két félidő között, úgyhogy egy kalap alatt említem a két játékrészt, a táblázat is az egész meccsre vonatkozik. Igazából szinte minden úgy történt az elején, ahogy a Juventus szerette volna. Hamar megszerzett vezetés, és utána Allegri fiai kedvükre védekezhettek.

Ahogy várható volt, a Napoli birtokolta többet a labdát, lőtt többször kapura és passzolt is többet. De ez mindhiába, mert a Juve védelmét néha-néha sikeredett csak áttörni, de akkor általában komoly helyzet kerekedett belőle. Akkor erősödött különösen a dél-olasz nyomás, mikor már a Bianconeri-legénység is megfogyatkozott egy fővel. Az első félidőben még fellelhető volt néhány Zebra-offenzíva, de komoly helyzet nem alakult ki belőle, természetesen a gólokon kívül. A Juve nem tett mást  a mérkőzésen, mint hogy kihasználta a Napoli hibáit. Malcuit bután eladott labdája után Meret csinált butaságot kényszerhelyzetben, míg Can fejesénél Raúl Albiol maradt le a németről, sőt még meg is pattant a rutinos védőn a játékszer. A Juventusnál is becsúsztak hibák, nem is kevés. Elég csak megemlíteni Bonucci lekészített labdáját Zielińskinek, aki szerencsére mellé lőtte a labdát, míg mikor Chiellini lemaradt Callejónról, akkor nem volt kegyelem. Az átadásoknál is láthattunk hibákat torinói részről, de meglepő módon ez nápolyiakra is igaz volt. Az, hogy Allegri milyen felállást talált ki a támadásra nem igazán derült ki a pályán, leginkább 4-3-1-2-nek tűnt Bernardeschivel a csatárok mögött. A Juve középpályáján aránylag könnyen átjutott az Partenopei, védekezésben gyengén teljesítettek Matuidiék, ellenben a góllövés jobban ment. Ugyan furán hangzik, de a Juventus számára igenis jól jött, hogy az Azzurrinál volt a labda. Nehéz megtalálni a Napoli focijának ellenszerét, de Allegrinek általában sikerül, és ez bizony a védekezés, a bunkerfoci. Kevésbé látványos és kicsit szégyenteljes dolognak tűnik, hogy az olasz rekordbajnok bekkel egy kihívó ellen, de a Scudetto kiosztásánál nem nézik azt, hogy a győzelmeket milyen játékkal nyerte meg a bajnokcsapat. Természetesen sokkal jobbnak tűnik, mikor a Juventus megmutatja dominanciáját, és beszorítja a kihívót a saját kapujához, de ez a Napoli ellen nem mindig működik. Ennek az oka az, hogy rengeteg gyors játékosra számíthat Ancelotti, aki sec-perc alatt ott terem az ellenfél kapuja alatt, és kifejezetten magas kreativitással rendelkezik. A Juventusnk pedig nincs olyan középpályája, amely jól meg tudja tartani a labdát és nincsenek gyors védők, akik futóversenyre tudnának kelni akár Mertensszel, vagy Insignével. Így marad a védekezés és a kontrák vezetése. A második félidőben láthattunk egy ígéretes ellentámadást, de Ronaldo önzőségének köszönhetően nem lett belőle találat, pedig Bernadeschi igencsak előnyös helyzetben volt, és tisztán kapura törhetett volna. Az összecsapás első negyvenöt percében még volt valami minimális elképzelése a Juventusnak, valamennyire meg tudta tartani a labdát, az ellenfél kemény letámadása ellenére is. De mégis pontrúgásból és közvetlenül pontrúgás után születtek a gólok. Ez nem különösebben bizalomgerjesztő dolog, ha arra gondolunk, hogy az Atleti jóval keményebben védekező együttes, és a Bianconerinek komolyabb erőket kell megmozgatnia ahhoz, hogy esélye legyen a továbbjutásra. A vezetés megszerzése után Ancelotti fiai vérszemet kaptak, különösen akkor, mikor Pjanić piros lap miatt elhagyta a játékteret. A Juventust teljesen beszorította az ellenfél, ez látszik a lentebb ábrázolt képen. A piros részek mutatják, hogy a megadott együttes játékosai hol helyezkedtek legtöbbet, a torinóiak pedig láthatóan a saját tizenhatosuk környéken, leginkább a tizenegyespont körül. Ezt vélhetően egyáltalán nem bánta a Mister, mert nem igazán látszódott a zebramezeseken, hogy ki akarnak törni. Mi sem támasztja alá ezt jobban, hogy Allegri védekezőbb játékosokat cserélt be és a vendégeknek egyetlen kaput eltaláló lövésük sem volt. Ez viszont már elég nagy probléma, hogy egy értelmes kontrát sem tudott vezetni a Bianconeri, még Pjanić hiányában is, aki segíti a labdakihozatalokat . Insigne kihagyott büntetője után már nem maradt más a Napoli számára, mint felhagyni a a fair játék kal és az ellenfél gyalulása.

Kevés jó teljesítményt láttunk a meccsen, főleg a Juventus játékosai játszottak rosszul. Nem tudnék kiemelni egyetlen játékost sem, akire kapásból rávágnám, hogy a jobbak közé tartozott. Ez amiatt van, mert akik jól játszottak, azok hibákat is követtek el. Chiellini jól védekezett, de egy gólt kapott róla a Juve, Can hiába szerzett gólt, a mezőnyben többet várnánk el tőle, Pjanić is szerzett egy találatot, de kiállíttatta magát, Bonucci pedig hibázgatott, de amúgy jól ellátta a feladatát. A többiek viszont mind rosszul játszottak, talán Bernardeschi mutatott még jó teljesítményt, Szczęsny mellett.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Igazán komoly bravúrt nem kellett bemutatnia, de négyszer kellett hárítania és kétszer kiboxolnia a játékszert. Talán a kapott gólnál kicsit hibáztatnám, mivel arra  a beadásra kiszaladhatott volna, hiszen csupán pár méterrel az orra előtt szállt el a labda, nem is különösen magasan. Igaz, hogy látta azt, hogy Chiellini szalad az emberével, de biztosabb megoldás lett volna, ha valahogy megfogja a beadott bogyót. Egyébként mára már a világ egyik legjobb tizenegyesölőjeként emlegethetjük, Insigne büntetőjénél is nagyon rajta volt a labdán, de a kapufa kisegítette.
• João Cancelo; Egy gyenge mérkőzésen van túl, nem vagyok vele megelégedve. Egy tisztázás, egy szerelés, két megnyert párharc. Ezek szerepelnek a portugál neve mellett.
• Bonucci: Nagy szerepe volt abban, hogy a Bianconeri kapuját nem vették be többször, de hiba is fűződik a nevéhez, bár abból nem született találat, így nem hibáztatnám. Volt három tisztázása, hat blokkolása, egy megnyert párharca.
• Chiellini: Társához hasonló teljesítménnyel rukkolt elő, ő is hibázott, ám abból gól született. Hétszer kellett tisztáznia, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, egy párharcot megnyert.
• Alex Sandro: Nehéz megítélni, hogy jól, vagy rossz volt. Nem volt látványos, de a statisztikái kiválóak, ám sokat ront rajta az, hogy összehozott egy büntetőt. Nevéhez fűződik egy kulcspassz, egy közbeavatkozás, hat tisztázás, két szerelés, öt megnyert párharc.
• Emre Can: Védekezésben jó volt és gólt is szerzett. Én személy szerint többet várok tőle, olyan bizonytalannak tűnt. Bemutatott egy cselt, megnyert tíz párharcot, háromszor tisztázott, egyszer blokkolt, két szer szerelt, kétszer közbeavatkozott.
• Pjanić: Ha nem állítják ki, valószínűleg a mérkőzés legjobbjáról beszélnénk. 35 alkalommal passzolt, minden egyes átadása hibátlan volt, és annak a 35 átadásnak a fele az ellenfél térfelén volt, ebből pedig hat hosszú passz, egy pedig kulcspassz. Szerzett ugye egy gólt, megnyert egy párharcot, kétszer tisztázott, kétszer pedig közbeavatkozott.
• Matuidi: Nagyon eltűnt, nem is igazán emlékszem tőle egyetlen megmozdulásra sem. A statisztikák szerint két párharcot nyert meg, egyszer tisztázott, egyszer pedig szerelt.
• Bernardeschi: Amíg a Juve támadott, ő is jól játszott. Kiosztott egy gólpasszt, két kulcspasszt, három párharcot nyert meg, egyszer tisztázott, egyszer pedig szerelt.
• Mandžukić: Matuidihez hasonlóan eltűnt, semmi értékelhetőt nem láttam tőle. Nevéhez fűződik egy fontos passz, három megnyert párharc, két tisztázás.
• Cristiano Ronaldo: A Realos énjét láthattuk, homorítás és önzősködés. Vele sem voltam megelégedve, hiába nyert meg öt párharcot, hozott össze egy szabadrúgást, mutatott be két cselt és tisztázott egyszer.

• De Sciglio: Nagyon rosszul szállt be a mérkőzésbe, egyetlen párharcot nem nyert meg, háromszor is eladta a labdát és volt egy lövéshez vezető hibája. Ami mellette szól, az három tisztázás és egy közbeavatkozás.
• Bentancur: Védekezésben sokat tett hozzá, négyszer tisztázott, két párharcot nyert meg, egyszer blokkolt.
• Dybala: Hozott magával egy kis lendületet, de semmit nem tudott hozzáadni az együttes játékához. 

Meccs embere: Nehéz döntés, mert kevés volt a jó teljesítmény. Emre Cant mondom, de ezt főleg a győztes fejesének köszönheti.

Játékvezetői döntések: Gianluca Rocchi Olaszország egyik legjobb bírója, de ez nem látszott a tegnapi rangadón. Követett el hibákat, szórta a lapokat, néha nem tudta kézben tartani az összecsapást.

• Meret kiállítása: Igencsak vitatható, hogy volt-e kontakt. Sokadjára megnézve az esetet, egy nagyon minimális összeérés volt, a kapus lábujja egy picit hozzáért Ronaldóhoz. De igazából van komoly jelentősége ennek? Nem feltétlenül. Az olasz portás célja nem volt más, mint hogy valahogyan megakadályozza, hogy CR továbbszaladjon, labda a közelben nem volt. Ez egy szándékos, ellenfélre tartó becsúszás volt páros lábbal, utolsó emberként. Crisitanónak mindenképp fel kellett ugrania, mert sérülés nélkül ezt nem igazán úszta volna meg, mert a szögek komoly kárt tettek volna a lábában. Itt már az volt a kérdés, hogy Ronaldo szalad tovább, vagy egy kis szimulálással elterül. A második verzió következett be, és jól tette, így utólag kijelenthetjük. Még kontakt híján is jogosnak tartom a piros lapot, mert akadályozta a támadót a továbbhaladásban, teljes mértékben ez volt a célja. Ezt Carlo Ancelotti is elismerte, aki szerint helyes döntés született.
• Pjanić második sárgája: Szándékosnak mondható kezezés, legalábbis a teste a labda felé mozdult, ám a kezét találta el a játékszer. Hiába volt valamennyire a teste mellett, a labda felé mozdult a játékos, úgyhogy jogosnak mondható ítélet. Miralem bocsánatot is kért ezért az esetérta közösségi oldalán.
• A Napoli büntetője: Ez az ítélet több sebből is vérzik. Először is, a labda Alex Sandro testéről pattant a kezére, másodszor, Sandro lefelé nézett, nem látta rendesen, hogy a játékszer felé repül, így szándékosnak sem mondanám. Ez nálam nem tizenegyes.
• Koulibaly elmaradt kiállítása:  A szenegálinak már volt egy sárga lapja, ezért a megmozdulásért pedig egyértelműen járt volna a második. Simán elkaszálta Dybalát hátulról, nincs ezen mit magyarázni. Ez az eset után kirúgta a Juventus a labdát, hogy Dybalát ápolni lehessen. A Napoli viszont a beadáskor nem adta vissza a játékszert, ahogy egy fair együttestől elvárható, hanem megtartották, hogy tovább próbálkozzanak támadásokkal. Ezt a megmozdulást a nápolyi közönség tapssal díjazta.

A képek a Sofascore és a Whoscored oldalról származnak.