Keservesen kiszenvedett győzelem, de lényeg a továbbjutás. Mondhatni, csak a szokásos Bajnokok Ligája csoportkörébe megszokott játékot mutattuk, annyi különbséggel, hogy a múlt években a ilyesfajta meccseken nem mindig győztesen jöttünk ki. Ugyan az első hely még nem biztos, köszönhetően Fellaini kései találatának, így a Young Boys ellen kötelezően győzni kell, nem lehet elkényelmesedni. De, még ez a meccs messze van, először elemezzük ki kicsit a tegnapi összecsapást:

Az első játékrészben a számok azt mutatják, hogy Juventus fölényt láthattunk, de nem mentünk vele sokra, konkrétan semmire. A labdabirtoklás 61%-39% volt a javunkra, az átadási próbálkozások száma is elég magas volt, 290-189. A lövésekből is az olaszoknak volt több (10-3), de mindhiába, mivel csak 1-1 lövés érte a kaput. A Bianconeri egyetlen épkézláb gólhelyzetet nem tudott összehozni, míg a Valenciának az az egy kaput találó próbálkozás óriási helyzet volt, ami egy kivételes bravúrt kívánt. Védekezésben csak a szerelésekben volt jobb a hazai csapat a vendégtől, mivel öt szerelést mutattak be a kettővel szemben.

A játék képét tekintve, nagyon gyenge első félidőt láthattunk. A Juventus dominált, és beadásokkal próbálkozott, a cél Mario Mandžukić volt. Szinte egyáltalán nem jutott el hozzá a labda, a Valencia védői ügyesen, helyezkedéssel hatástalanították azt, hogy a horvát csatár helyzetbe jusson.  A másik célszemély pedig Cristiano Ronaldo volt, de ő sem járt nagyobb sikerrel. A spanyol gárda gyors támadásokkal próbált operálni, ám ezeket hamar hatástalanították a hazaiak. Egyébként a Denevérek nagyon kis egyéni színvonalon játszott, rengeteg gyenge teljesítménnyel. Rengeteg labdát passzoltak a reklámtáblának, pattant el tőlük a labda méterekre, nem ezt szokhattuk meg ezektől a játékosoktól. A Zebrák elég erős letámadást vittek végbe, nagy sikerrel, sok labdát ajándékozott el az ellenfél. A felállás nem 4-3-3 volt, mint az hivatalosan szerepelt, inkább volt 4-3-1-2, Dybalával a trequartista pozícióba.

A második negyvenöt perc már izgalmasabbra sikerült. A labdabirtoklás kiegyenlítődött, az átadási próbálkozások számában csak pár passznyival volt több torinóiaknak (244-237). A tüzelési próbálkozások száma a Juventus részéről csak eggyel volt több, míg a Valenciánál ez a szám ugyanannyi, mint az első félidőben. A kaput eltaláló lövések száma már jóval nagyobb, ötször talált kaput a labda, míg a lengyel portásnak nem kellett egy védést sem bemutatnia. A védekezés minden terén az olasz csapat volt a jobb, gondolok itt a párharcokra (33-25), megnyert fejesekre (7-3), szerelésekre (10-5), közbeavatkozásokra (8-5) és a tisztázásokra (10-9).

A játék képe sokat javult, nagyobb helyzetekig eltudott jutni a Bianconero együttes. A taktika mondhatni maradt, csak a hatékonyság volt jobb, Mario végre helyzetekig jutott el, amiből egyet gólt is tudott szerezni. Ronaldo több beadással próbálkozott, amikkel horvát társát kereste, és találta meg. A spanyol ellenfél még az első félidőtől is pontatlanabb volt, kilenc labdavesztése volt a Denevéreknek, ami borzasztó magas szám, pláne, ha még hozzáadjuk az első félidőben összejött öt labdavesztést is. Ezt ismét a Bianconeri jó letámadásának, az ellenfél jó beszorításának a következménye. Az vendégek a meccs vége felé, már volt, hogy közel álltak a gólhoz, de sikerült lefülelni az utolsó passzokat.

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Egy védése volt, de az nem akármilyenre sikerült. Aránylag közelről, nagy erővel, csúsztatva érkezett a labda Diakhaby fejéről, amit a portás óriási bravúrral hárított. Biztos vagyok benne, hogy Gigi a TV előtt csak csettinteni tudott erre, ő sem csinálhatta volna jobban. Garantált a forduló védése cím. Egy jó kifutása is volt, amit ügyesen megoldott.
• Cancelo: Az első félidőben remek játékot mutatott, ám a második játékrészben már kevésbé volt hatékony a támadásokban. Nem is csoda, mivel egy számára kicsit idegen pozícióban, balszélső védőként szerepelt. Bemutatott két szerelést, tíz megnyert párharcot (17/10), három cselt.
• Bonucci: Az első félidőben nagyban támogatta a támadásokat, szinte irányítóként osztogatta a labdákat. A védekezést megoldotta, de párszor majdnem ráfázott, az utolsó pillanatban ért oda az emberéhez, hogy elfejelje előle. Összességében jó játékot mutatott, háromszor tisztázott, volt két közbeavatkozása, három kulcspassza, hat pontos hosszú passza, de párharcból csak egyet nyert meg (7/1).
• Chiellini: Mindent elmond a teljesítményéről az a jelenet, mikor közelről, teli erőből labdával hasba rúgták, majd felpattant, zárt a lövési lehetőségeket addig, amíg játékban volt a labda, majd odaállt Szczęsny mellé, és mint akit puskával lőttek le, térdre rogyott, és kifeküdt.  Egy óriási ziccertől mentette meg csapatát, mikor sikerült lefülelnie egy passzt, amiből könnyen, közelről lőhetett volna az ellenfél játékosa. Számok is alátámasztják a kiváló teljesítményt. Gondolok itt a hat tisztázásra, egy blokkolásra, két közbeavatkozásra, három megnyert párharcra és egy cselre.
• Alex Sandro: Egy félidőt játszott, mivel kisebb sérülés miatt le kellett cserélni. Olyan nagyon jó meccset nem zárt, megnyert két párharcot, volt egy fontos passza, és hibátlanul passzolt.
• Bentancur: A középpálya legjobbja, sőt a meccs egyik legjobbja volt. Elvarázsolt a játéka, klasszis munkát tett le az asztalra, amit rég láthattunk védekező középpályástól. Egy kulcspasszt osztott ki, megnyert hét párharcot, egyszer blokkolt, háromszor tisztázott, kétszer közbeavatkozott és háromszor szerelt. Meglehetett figyelni egy szituációt, mikor bekerült a saját tizenhatosa előtt egy háromszögbe, amiből elképesztő módon jött ki, majd még támadást is indított, ez a megmozdulás Marchisióra emlékeztetett.
• Pjanić: Az ő játéka kicsit csalódás volt számomra, ezen a meccsen. Nagyon irányítani sem bírt, nem nagyon tett most neki jót, hogy Bonucci és Dybala is osztogatta a labdát, így ő kevesebb lehetőséghez jutott ezen téren. Védekezésben most nem volt ott annyira, három megnyert párharc (13/3), két tisztázás, három közbeavatkozás, háromszor kicselezték. Kijárna neki egy kis pihenés, hogy visszanyerje formáját.
• Matuidi: Kevésbé volt észrevehető, de ő is Rodrigóhoz hasonló jó játékot mutatott. Nevéhez fűződik egy kulcspassz, hat megnyert párharc, három szerelés. Jól sikerült a pihenés, ha ilyen mutatványt tud hozni minden szabadnap után, akkor mehetne sűrűbben szabadságra.
• Dybala: Ő nagyon el volt veszve. Zavarta a labda, elpattant tőle méterekre, volt mikor majd felbukott a játékszerbe. A színészkedés az ment, a játék már nem. Nekem nagyon nem tetszett ez a mutatvány, nem szeretnék többet ilyet látni tőle. A feladata az volt, hogy segítse Miralemet, és hátrajöjjön irányítani a csapatot. Ezt sem tudta rendesen teljesíteni, többször is eladta a labdát. Számokban már nem volt olyan rossz, egy kiváló lövés, öt megnyert párharc, három kulcspassz.
• Mandžukić: Ott folytatta, ahol a SPAL ellen abbahagyta, lőtt egy lesipuskás gólt (ami lassan védjegye lesz), háromszor tüzelt, kiosztott egy kulcspasszt, megnyert nyolc párharcot, bemutatott három közbeavatkozást és három szerelést.
• Ronaldo: Ezen az összecsapáson nem volt olyan jó, mint szokott, de így is hasznos volt. Kiosztott egy gólpasszt, volt két kulcspassza, megnyert három párharcot és egyszer szerelt.

• Cuadrado: Csereként jött be, és jó döntésnek bizonyult. Megállta a helyét jobbszélső védőként, bár néha rám ijesztett az ámokfutásaival, amikor rászaladt a gyors támadást vezető Valencia játékosra, hogy vagy elveszi tőle a labdát, vagy továbbszalad az ellenfél. Szerencsére a második opcióra nem volt példa, jól megoldotta a szituációkat. Volt egy kulcspassza, nyolc megnyert párharca, két közbeavatkozása, három szerelése.
• Costa: Jól szállt be, de sok dolgot nem tudott ennyi idő alatt tenni.

A meccs embere: Nem könnyű a dolgunk, ismételten. Nálam szóba jön Giorgio Chiellini, Wojciech Szczęsny, Rodrigo Bentancur, Mario Mandžukić. A voksomat a gólszerzőre teszem.

Bírói döntések: A skót játékvezető fukarkodott a büntetőkkel, pedig lehetett volna ítélni legalább egyet.

• Dybala ellen elkövetett szabálytalanság: A szabálytalanság talán erős kifejezés, Paulo alakított egy nagyot, hogy az arcát találta el a védekező játékos, pedig csak kisebb kontakt volt, köze nem volt az arcához.
• Pjanić esete: Ez viszont már kérdés nélkül büntető. Kondogbia a lábai közé szorította be Miralem lábát, ezzel megakadályozva azt, hogy tovább vezesse a labdát. 
• Mario letaglózása: A tizenhatoson belül várta a horvát a labdát, ami jócskán magas volt, majd érkezett Diakhaby, aki lekönyökölte. Ha a labda közvetlenül Mario fejére, vagy közel hozzá érkezett volna, akkor tizenegyes lett volna, viszont a játékszer a fejük felett repült el, nem érhetett a csatár a labdába. Láttunk már ilyenért büntetőt, de szerintem nem lett volna az.
• Diakhaby kezes gólja: Ez nem is kérdés. Az ifjú játékos megpróbálta, vagy bejön, vagy nem. Hát, nem jött be, legalább egy jót nevetgélt utána, mondjuk ennek Marcelino mester kevésbé örült, mivel sárgával jutalmazta a bíró a francia megmozdulását. Egyébként Diakhaby nagy mókamestert játszott, egy szituációban Chiellini ráakarta támaszkodni, majd a francia kiszaladt alóla, így nagyot esett a veterán védő.